Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-497

497. országos ülés 1891. június 5 én, pénteken. 11 kit kineveztetnek, végre fogják azokat hajtani. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Es figyelmeztetem önöket az 1823. és 1827. évek közti eseményekre. Ha akkor a megyék tisztviselői —nem mondom kivétel nélkül, de általában — önkéntes nem erőszak alkalmazása mellett megtagadták a törvénytelen rendeletek végrehajtását. Igaz, hogy a kormány erőszakkal végrehajtotta a rendeleteket; de 1827-ben, midőn az akkori követek kijelentése szerint az országban emelt fővel járt a törvénytelenség s azt hangoztatták, hogy felelősségre kell vonni a király tanácsosát, bár odáig nem ment el a fejedelem, de azt mondotta, hogy a volt események atyai szívének fájdalmára szolgáltak; tehát megismerte az előfordult törvénytelenségeket. Gondolják meg önök — barátaim hivatkoztak rá, én is hivatkozom rá, mert az ilyeneket emlékbe kell vésni, (Helyeslés a szélső baloldalon.) — hogy jöhetnek idők, midőn törvénytelenség törvénytelenségre fog halmozódni. Ennek századokon át ellentállt a nemzet, mert nem törölte el a megyei intézményt. Igaz, hogy az erőszakkal némelykor felfüggesztetett, de a törvényben benne volt: és a mint egy vihar a haza szabadsága ellen áskálódó osztrákokat, cseheket, morvákat e hazából elsöpörte, mi történt? Emlékszem rá, hogy Tolnamegyében, Somogymegyében még meg sem jött a meghívó levél az 1865-iki országgyűlésre, de már tudtuk, hogy az meg lesz: és az administratori rendszer főispánjai meghunyászkodva hagyták oda a tért és a lovagias, szabadság- és alkotmányszerető nemzedék foglalta el hely őket a nép egyetértésével. (Ügy van! Úgy va,n! a szélső baloldalon.) Voltam Somogyban, Tolnában, Fejérmegyében, láttam, mikor ezek az esernyős, kalucsnis hivatalnokok kipusztultak az országból és helyreállt a törvényes, alkotmányos szabadság. Higyjék meg, minél inkább és többször élteti a népet a szabadság, annál csendesebb, annál békésebb és munkához látóbb. (Úgy van! a szélsőbalon.) Megszűnik akkor, higyjék meg uraim, még a pörlekedési vágy is; legalább megszűnt azon időben, úgy tudom. És már most el akarják önök törülni azt az intézményt, mely annyiszor és annyiszor tett jó szolgálatot. Ezt gondolják meg és nem-azt az 1870. óta tengetett satnya megyét, a mely sem szívünknek, sem lelkünknek nem tetszik^; hanem építsék fel azt a megyét, melyet a nemzet szívébe vésett, a melyet századokon át épített, ezen az alapon építsék fel önök a gyors, a részrehajlatlan, a tiszta közigazgatás kelfékeit és bennünk találandják annak leghívebb követőit. (ügy van! a szélső baloldalon.) És most áttérek arra, hogy miként vélekedett 1870-ben Tisza Kálmán. (Halljuk! juh! a szélső baloldalon.) Molnár Antal t. képviselőtársam Nyáry Pál akkori nyilatkozatát idézte. Miért nem idézte a sok ideig volt ministerelnökének, Tisza Kálmánnak nyilatkozatát? Hiszen jobb lett volna ezt idézni és meg tudta volna belőle, hogy minő megyét védelmeznek azok, a kik az akkori javaslatot pártolják — mi nem védelmeztük — és minő megyét védelmezett utána 1875. után Tisza Kálmán. Tisza Kálmán 1870-ben június 28-án a következőket mondta. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon. Olvassa:) »Törvény által lehet intézkedni arról, hogy az ügyek és megyei rendszer alapján és a nyilvánosság ellenőrzése mellett gyorsabban menjenek; hanem törvényesen intézkedni arról, hogy a bnreaucratia rejtekeiben az ügyek gyorsabban menjenek, nem lehet. Nálunk megyék vannak, melyek csak az egységes államnak egység-területei, ezek épugy eszközölhetik a törvénykezelést az állam nevében, mint eszközli az állam kormánya. Az egész törvényjavaslaton azosi szellem vonul át; látszólag adni és biztosítani jogokat, de tényleg azokat megszüntetni. A ki a eentralisatio szempontból bírálja meg e törvényjavaslatot, az szívesen elfogadja ezt, mert ily módon a javaslatban a centralisatióhoz húzott önkormányzat álareza alatt beviszi a nemzeti azoa eentralisatiot, melyet, lm egyenesen kínálnak meg, bizonyosan vissza fogná azt utasítani. Azt hiszem, a kik e törvényeket végrehajtják, azok az önkormányzati testületeknek legyenek kifolyásai. S ezek útján, azok által vegyék a rendeleteket, azok előtt legyenek felelősek. Kívánom, hogy a végrehajtó közegek a törvényhatóságokban ne a kormánytól, hanem a törvényhatóságoktól függjenek. Az, hogy e közegek a központi kormánytól ne függjenek, minden államban, hol egyéni szabadság van, keresztül van víve.« Én csak azért hivatkoztam Tisza Kálmán képviselő úr 1870-Iki képviselői beszédére, hogy kinyilatkoztassam, hogy sajnálom, hogy 1875től fogva, mikor belügyminister és később, a midőn ministerelnök lett s oly határtalanul követték pártfelei, annak a nagy többségnek tagjai, azon minden szabad államhoz illő eszmét, hogy a helyhatósági önkormányzat önmaga yálaszsza tisztviselőit — ne úgy, hogy kinevezés legyen belőle, a mint azután lett — hanem úgy, mint ezt az igazi szabadelvű önkormányzat kívánja és hogy ezek vigyék a közigazgatást tisztán és gyorsan, nem létesítették. A balközépnek egy másik vezére, Grhyczy Kálmán, 1870-ben így nyilatkozott: (Halljuk! Sálijuk!) »A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat megisíti a megyei önkormányzatot s helyébe