Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-497

g 497.. országos ülés 1891. június S-éu, pénteken. tott meg akkor, midőn helyeseltetett a kormánypárt többsége által az, hogy a magyar nemzeti zászló helyét törvény ellenére a fekete-sárga foglalta el. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Ezért örültem és elvárom, hogy álljon elő a kormány s legyenek meggyőződve, hogy ha lesz kormány, mely nem tűri Magyarország állami önállóságának megsértését, hanem függetlenségét kivívja, mi leszünk az elsők, a kik ebben a czélban hazánk önálló függetlenségének, nagyságának ég dicsőségének kivívásában mint legutolsó, de biztos harezosok fogunk harczolni. És most még egyet a mérsékelt ellenzékről. (Halljuk! Halljuk !) Én megismerem, hogy abban a pártban sok nagy tehetség van és megismerem azt a félig-meddig való jóakaratot, mely önöket vezérli. Beöthy Ákos: Egész jóakarat az! (Derültség bal felől.) Madarász József: Lehetséges, de én eddig csak azt láttam, hogy önök félig meddig való küzdelmet folytatnak. Bár önök is nagy nemzeti intézményeket akarnak, melyekkel a magyar állam teljessége és függetlensége biztosíttassák. De minthogy az 1867-diki kiegyezés alapján állanak, minden igyekezetüket hiába valónak tartom, mert bármilyen legyen is tehetségük, Magyarország önállóságát és függetlenségét a Bécsből jövő rendelkezések ellen megvédeni nem fogják. A hol az alap hibás, ott hibás az arra fektetett épület is és ki kell mondanom, hogy az az ország, mely nem önállóan intézi legfőbb ügyeit: a hadügyet és a külügyet és nem önmaga egyedül ajánlja fel az arra való költségeket, az lehet állam, de semmi esetre sem független állam, az lehet csonkított, de semmi esetre sem egész, (Úgy van! a szélsőbalon.) mert az az ember sem ember, a ki nem önmaga intézheti ügyeit. Ezeket csak azért hoztam fel, mert nagy szerencsétlenségnek tartom, hogy itt van egy, az 1867. kiegyezés alapján álló úgynevezett mérsékelt ellenzék. (Derültség. Halljuk! Halljuk!) Én mindig azt óhajtottam, hogy bár az minélelőbb ott a kormánypártban teljesítené azon feladatát, melyet maga elé tűzött és tartsa fel ott legalább azt, a mit a 67-iki alap megteremtett és iparkodjék azt tovább fejleszteni. És azt szeretném továbbá, hogy a nemzet csak kétféle képviselő közül választhatna: kormánypártit és ellenzékit; az első a közösügyes 67-es és az osztrák-magyar monarchiát szerető, a másik a közösügyeket megszűntetni törekvő, az önálló, független Magyarországot, tisztán magyar államot óhajtó. Ezek után már most meg fog bocsátani nekem a t. ház, hogy csak röviden mérlegeljem, (Halljuk! Halljuk!) illetőleg felhozzam, hogy mi az indító oka azoknak, a kik az úgynevezett állami közigazgatás által az eddigi törvényhatósági szervezetet meg akarják változtatni. Először gondolom, nem tévedek, ha idézem a »Pesti Napló«-nak gr. Apponyi Albert t. képviselő úr kimagasló beszédjére írt észrevételét: »Mióta az áprilisi beszéde elhangzott, megtámadhatlan erővel domborodik ki a vitában álláspontja: az egységes magyar állam, az egyesített nemzet, a nemzeti kormánypolitika, az állami hatáskörök minden pontja. Ott áll előttünk az egységes magyar állani eszméje, mint czél és mindenki, a ki még fel nem fogta ezen eszmét és annak tartalmát át nem gondolta, most érzi és érti. Munkához is lát mindenki. Hiszen mondva van, hogy egységes Magyarország legyen.« Beöthy Ákos: Hát ez nincs jól? Madarász József: Ez nagyon jól van. (Olvas tovább): »Ellenkezni ezzel nem lehet többé. Lehetnek« — itt jön a bibi (Élénk derültség) — »lehetnek, kik a nemzetnek több szabadságot kívántak, mint a mennyit Apponyi követelt; de kevesebbet senki sem adhat . . . Beöthy Ákos : No hát ez sem jó ? Madarász József: Önöknek jó! (Olvas tovább): »nem azért, mert Apponyival együtt a nemzet kevesebbel be nem éri.« Hát ez a mérsékelt ellenzéknek és részéről nagyon jó'! De engedjenek meg nekem t. képviselőtársaim a mérsékelt ellenzéken, az egységes magyar állam eszméjét már csak ne tulajdonítsa annak a »Pesti Napló«, hogy az 1891. áprilisban mondatott ki, akkor értetett meg és tűzetett ki czélúl. Hiszen én nem megyek nagyon meszszire. Talán 1000 év óta csak nem lebegett szemünk előtt más és a Hunyadiak, Mátyás az igazságos, Bocskay, a Bethlenek, Rákóczyak korában és 1848—49-ben talán csak nem lebegett szemeink előtt más, mint az egységes magyar államnak nemcsak eszméje, hanem az egységes magyar állam. No hát önöknek lehet ez nagyon jól, hanem nekünk nem. Mi csak figyelmeztetjük önöket, nem ezen általam idézettekre, de az 1868 : IV. törvényczikkre, melynek előszavában ez van: »Magyarország összes honpolgárai az alkotmány alapelvei szerint is politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az oszthatlan egységes magyar nemzetet, melynek a hon minden polgára tagja.« Hát ne követeljék akkor, hogy ennek az egységes magyar államnak eszméjét csakis 1891. áprilisától fogva érti és érzi át e nemzet. És még legyen szabad egyet megjegyeznem. Azt mondják, ennél kevesebbel senki be nem éri. No hát sajnosán tapasztaltak már a napokban és alighanem tapasztalni fogják önök még inkább,