Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-497

497. országos ülés 1891. jnnius5-én, pénteken. 9 hogy lesznek bizony, a kik kevesebbel is be fognák érni. (Ellenmondások a haloldalon.) Lehet, meg is vagyok győződve, hogy nem önök részéről. Én csak azt mondom, hogy vannak olyanok is és mi azt hiszszük velünk együtt a nemzet is ezek közé tartozik — a kik ily kevéssel nem érik be. Ismét a »Pesti Napló«-ból leszek bátor egy Hermán Ottó t. barátomra tett megjegyzést elolvasni. (Halljuk! Olvassa.) »Eadikalis lelke az államhatalom erősödésé­től fél s a nép számára követeli az államtól a hivatalokat. Ezért híve ő a választási rend­szernek.« Bocsásson meg a t. »Pesti Napló« —mert én a szabad sajtónak tisztelője vagyok — de nem látja a fától az erdőt. Nem i\gy van az, hogy Herman Ottó képviselőtársam ti nép szá­mára követeli a hivatalokat az államtól, hanem meg akarja akadályozni, hogy a nép által a maga részére választandó tisztviselőket el ne kaparintsa, el ne kobozza az állani. Ez a kü­lönbség, t. ház ! És akkor azután azt mondja (olvassa): »E követelésében ma annyira ment, hogy a király-választást, mint magyar nemzeti intézményt állította a ház elé, mint a magyar nemzet organicus fejlődésének történelmi követel­ményét.* Hát én a »Pesti Napló«-val szemben mele­gen üdvözlöm Herman Ottó barátunkat e kijelen­téséért. Igenis a királyválasztásban a magyar nemzet jelleme nyilvánult. Beöthy Ákos: Megvolt az Lengyelország­nak is! Madarász József: Nem mondom, hogy ennek nincs árnyoldala; de több volt a fény­oldala a királyválasztásnak a magyar történe­lemben. És ha mindjárt árnyoldal volna is, ha ez a ne azét jellemével összefügg: akkor, uraim, az ellen, a mit őseink 887-től fogva sok száza­don át folytattak, a választási jog ellen most, 1891-ben emelni szót a királyválasztás jogának népszeríítlenítésével, ezt nevezhetik önök demo­kratiának, nevezhetik reformnak, de ha ez reform, akkor én Herman' Ottó barátomnak adom az elsőbbséget, mert az a jog, a melyet ő említett, nemzetünk jelleméből kiirthatatlan. (Tetszés a szélső baloldalon.) És ha a királyválasztás jogát fel is adta a nemzet, biztosítékok mellett: most is azt mondom, hogy kár volt még kitörülni a törvényekből a fegyveres ellenállást a törvény­telenség esetére; mert a törvény tiszteletre kész­tet mindenkit és ha ez kitöröltetik a törvény­ből, akkor az a törvény többé nem mindenkit késztet tiszteletre. De mindenesetre a válasz­KÍPVH. NAPLÓ. 1887-92. XXIV. KÖTET. tási jog érdekében ezt felhozni, habár a nemzet lemondott a királyválasztás jogáról, ezen vá­lasztásra is hivatkozni, szerintem nemcsak ész­szerű, hanem hazafias és a magyar nemzeti jel­lemhez illő. Hátra van még a »Pesti Hirlap«. (Derült­ség.) Ez azt mondja (olvassa): ' »A kik a vár­megyei rendszert a magyarság érdekével védik, azok a 48 előtti conservativ pártok örökségével védik azt s a reactiot képviselik a nemzeti fej­lődés kérdésében. Nem értjük a szélsőbalt, a mely e ©y veszett, conservativ ügyet sajátszerű csinált dühösségében obstructiovaí akar meg­védelmezni. « Először is megjegyzem, hogy ez igen tisz­tességes hang, (Derültség a szélső baloldalon.) de én tisztelem a sajtószabadságot, mert a mit ront, ugyanazt meg is javítja, engedje meg tehát a »Pesti Hírlapi nekem, de annak, aki ezt bele­írta, mondja meg: eredj te el t. barátom és nézd meg Magyarország történelmi fejlődését 1843-tól 1848-ig és ott meg fogod találni az úgynevezett administratori rendszer korszakát, a melyet a conservatíyek mint áldást akartak Magyarországra hozni. (Igaz! Úgy van! a széhö­balon.) Es én megismerem, hogy ez reactio,mert mit akart az az administratori rendszer? Ugyan­azt, a mi ezen törvényjavaslatban van lefektetve. Ugyanazt, a mit már megkísértettek régen, 1849. végétől 1867-ig az osztrákok: kinevezni mindenütt mindenkit, megtörni, megsemmisíteni a megyéknek választási jogát, önkormányzati képességét. Ez a reactio, igen; hanem ezt a conservativ hagyományt nem mi védelmezzük; ez ott rejlik abban a törvényjavaslatban és mi ennek ellenében védjük Magyarországnak 1848-íki, sőt még részben as 1870-ikí köztörvényhatósági, szabad választásra épíílt önkormányzatát is. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) És most már, miután elmondtam azon ér­veket, a melyeket felhoznak önök ezen törvény­javaslat támogatására, engedjék meg, hadd hoz­hassam fel Magyarország néhány ismert állam­férfiának véleményét, (Halljuk! Halljuk!) hadd olvashassam fel, hogy miként gondolkoztak ők a törvényhatóságokról. (Halljuk! Halljuk!) Jele­sen 1851-ben Somssich Pál mit írt? (Olvassa:) »E hon ezer év óta bír helyhatósági önkormány­zattal ; nemcsak egyes kasztok, de a megyék és városok mellett a faluk is önmaguk választották bíráikat, esküdtjeiket stb., stb.« (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezen sajátság második természetévé vált a népnek és a kasztok kiváltságos jogai­nak megszűnte után nem lerontani, de rendezni s ezen institutióknak részese kívánt lenni az összes nép. Kételkedhetik-e akárki — ha kü­lönben a magyar nemzetet ismeri — hogy min­den lépés, mely ezen ős institutiókuak megsem­2

Next

/
Thumbnails
Contents