Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-480

480. országos Ülés 1891. április *2Í-én, keddon. rendelve legyen ezen functiora nézve, mert a legfőbb kormányközeg azon szál, a melynél fogva az ő cselekvése a parlament elé vonható. (Élmk helyeslés jobb felöl.) De azt mondani, hogy ők ezt függetlenül gyakorolják, hogy a kormány és a kormányzás összes funetióit ellenőrző parlament összetett kezekkel nézze, hogy azok mit tesznek és legfeljebb a fegyelmi per hosszadalmas alakjában próbálják őket utólag felelősségre vonni: ez annyit jelentene, mint a felügyeleti hatalmat úgy osztani el, hogy az alkotmányos állam alapelvével ellenkezzék. (Élénk helyeslés jobb felől.) Lehet a felügyeleti or^anismust máskép rendezni, mint ebben a törvényjavaslatban van. Rendezhetjük úgy, mint azt a francziák tették. Egy kis részét a felügyeleti és diseiplinaris hatalomnak is — ők a felügyeletet is ezzel hozzák kapcsolatba, — a főtörvényszékre bízták; csakhogy a mit a főtörvényszék ebben a hatáskörben tesz, az az igazságügyministcr megerősítése alá tartozik. Azonban a felügyeleti összes functiókat kik gyakorolják? A parquette, az ügyész szervezet. Általunk 116111 IS 18XÜ0 rt állás, a franczia procureur generál állása, viszi az összes bírói administratiót s a bírói helyekre való candidatióba is befoly. A bírák ellenőrzése fegyelmi szempontból a procureur generálhoz tartozik; az igazságügyministernek megvan a maga hatalmas közege egészen az utolsó tribunálig. Ez egy oly hatalmas ügyészi szervezet, a melynél hatalmasabbat még egyetlenegy ország sem állított fel. Ekkor azután a bírónak nem kell a felügyeletbe avatkoznia. (Egy hang a szélső baloldalon: Jobb is volna!) No hát én szándékosan a másik rendszernél maradtam és azt proponáltam, (Helyesléi jobb felöl) mect az első a bírói karnak oly alávetettségét idézte volna elő az ügyészi karral szemben, a melyet nálunk az igazságszolgáltatás érdekében helyesnek nem tartanék: (Helyeslés jobb felöl) és semminemű hamis theoriák kedvéért nem egyezhetném bele, hogy az, a mi természeténél fogva a kormányhatalom alkatrészét képezi, bárki más által gyakoroltassák s ezen ház ellenőrzése alól elvonassók. (Helyeslés jobb felöl.) S nem egyezhetném bele abba, hogy a mi a kormányhatalom alkatrésze, bárminőd legyenek azon magasabb vagy alsóbb orgánumok, a kik azt gyakorolják ezen működésükben a kormány vezetésétől függetlenek legyenek és ennek folytán működésük, a parlamentnek legalább közvetett ellenőrzése alól mentesíttessek. (Élínk helyeslés jobb felöl.) Ez az, a mire ezen törvényjavaslat építve van 8 a mikor ezt teszszük, nézetem szerint sokkal helyesebben járunk el, mintha akár a függetlenségi párt tanait követnők, akár a franczia példa után indulnánk, Ezen úton jár Németország és Ausztria is; és a míg mi ezen észközökkel és módokkal kijövünk, addig nincs ok, akár egyik, akár másik irányban végletekre áttérni. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Ha már most ez így áll, t. ház, nem tudom elképzelni, hogy mi az, a mi az első fejezetben olyan szörnyű veszedelmes és mi. az, a mi a bírói függetlenség életerét elmetszené? Melyek azon lappangó veszélyek, a melyek egyik vagy másik minister mellett az igazságszolgáltatást fenyegethetik. Azt hiszem, hogy ezen törvényjavaslattal aránylag kevés áldozatok árán oly útra tértűnk, a hol következetesen kitartva és a törvény intézkedéseit helyesen végrehajtva, valóban igazságszolgáltatásunk emelését idézhetjük elő. Én tehát abban a meggyőződésben, hogy ezen törvényjavaslat nem ugyan vakító fényes, de üdvös és hasznos rendszabályokat tartalmaz, azt a t. háznak elfogadásra ajánlom. (Élénk helyeslés jobb felől.) Elnök: Polónyi Géza képviselő úr kívánja félremagyarázott szavainak értelmét helyreállítani. Polónyi Géza: T. ház! Valóban csak néhány pillanatra akarom a t. ház türelmét igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) Még pedig a költségek kérdésében óhajtanám, hogy saját álláspontom ezen tekintetben teljes világításban álljon és semmiféle félremagyarázásra okot ne szolgáltasson. Mielőtt erre rátérnék, csak annyit akarok megjegyezni, hogy a magam részéről örömmel constatálom, hogy a t. igazságügyminister úr vitatkozási modorában oly stádiumot kell jeleznünk, a mely ránk nézve is nagyon vigasztaló. (Mozgás jobb felöl.) Óhajtandó, hogy ez a jövőre is így legyen s akkor mindnyájan közreműködhetünk igazságszolgáltatásunk épületének kiépítésén. (Helyeslés.) Már most, t. ház, hogy szavaim értelme helyesen magyaráztassék, szükséges tudnunk, hogy mit tartalmaz az a, két szakasz, a melyről szólottam. Kifogásoltam azt, hogy a t. igazságügyminister úr oly törvényjavaslatot terjeszt elő, a mely a költség szempontjából meg nem bírálható. Hozzátettem azt is, hogy úgy én, mint a függetlenségi párt, különösen akkor, midőn egy elvileg helyes alapokon nyugvó és általunk elfogadható törvényjavaslatról van szó, szívesen hozzájárulunk a költségek kérdéséhez. A mit én megjegyeztem, az az, hogy ne történhessék költségemelés oly módon, a hol annak kiszámítása egyáltalában lehetetlen. Méltóztassék megnézni, hogy mit mond a 33. §. Ez azt mondja

: hogy szükség esetén több vizsgáló bíró is kirendelhető. Nos, ez alatt a >több« szó alatt nem kettőt, hanem kettőnél többet értünk. (Ellenmon-