Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-480

480. országos Ülés 1891. április *2Í-én, keddon. rendelve legyen ezen functiora nézve, mert a legfőbb kormányközeg azon szál, a melynél fogva az ő cselekvése a parlament elé vonható. (Élmk helyeslés jobb felöl.) De azt mondani, hogy ők ezt függetlenül gyakorolják, hogy a kormány és a kormányzás összes funetióit ellen­őrző parlament összetett kezekkel nézze, hogy azok mit tesznek és legfeljebb a fegyelmi per hosszadalmas alakjában próbálják őket utólag felelősségre vonni: ez annyit jelentene, mint a felügyeleti hatalmat úgy osztani el, hogy az alkotmányos állam alapelvével ellenkezzék. (Élénk helyeslés jobb felől.) Lehet a felügyeleti or^anismust máskép ren­dezni, mint ebben a törvényjavaslatban van. Rendezhetjük úgy, mint azt a francziák tették. Egy kis részét a felügyeleti és diseiplinaris hatalomnak is — ők a felügyeletet is ezzel hozzák kapcsolatba, — a főtörvényszékre bízták; csakhogy a mit a főtörvényszék ebben a hatás­körben tesz, az az igazságügyministcr megerő­sítése alá tartozik. Azonban a felügyeleti összes functiókat kik gyakorolják? A parquette, az ügyész szervezet. Általunk 116111 IS 18XÜ0 rt állás, a franczia procureur generál állása, viszi az összes bírói administratiót s a bírói helyekre való candidatióba is befoly. A bírák ellenőrzése fegyelmi szempontból a procureur generálhoz tartozik; az igazságügyministernek megvan a maga hatalmas közege egészen az utolsó tribu­nálig. Ez egy oly hatalmas ügyészi szervezet, a melynél hatalmasabbat még egyetlenegy ország sem állított fel. Ekkor azután a bírónak nem kell a felügyeletbe avatkoznia. (Egy hang a szélső baloldalon: Jobb is volna!) No hát én szándékosan a másik rendszer­nél maradtam és azt proponáltam, (Helyesléi jobb felöl) mect az első a bírói karnak oly alá­vetettségét idézte volna elő az ügyészi karral szemben, a melyet nálunk az igazságszolgáltatás érdekében helyesnek nem tartanék: (Helyeslés jobb felöl) és semminemű hamis theoriák kedvéért nem egyezhetném bele, hogy az, a mi természeté­nél fogva a kormányhatalom alkatrészét képezi, bárki más által gyakoroltassák s ezen ház ellen­őrzése alól elvonassók. (Helyeslés jobb felöl.) S nem egyezhetném bele abba, hogy a mi a kormány­hatalom alkatrésze, bárminőd legyenek azon maga­sabb vagy alsóbb orgánumok, a kik azt gyakorol­ják ezen működésükben a kormány vezetésétől füg­getlenek legyenek és ennek folytán működésük, a parlamentnek legalább közvetett ellenőrzése alól mentesíttessek. (Élínk helyeslés jobb felöl.) Ez az, a mire ezen törvényjavaslat építve van 8 a mikor ezt teszszük, nézetem szerint sokkal helyesebben járunk el, mintha akár a függetlenségi párt tanait követnők, akár a franczia példa után indulnánk, Ezen úton jár Németország és Ausztria is; és a míg mi ezen észközökkel és módokkal kijövünk, addig nincs ok, akár egyik, akár másik irányban végletekre áttérni. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Ha már most ez így áll, t. ház, nem tudom elképzelni, hogy mi az, a mi az első fejezetben olyan szörnyű veszedelmes és mi. az, a mi a bírói függetlenség életerét elmetszené? Melyek azon lappangó veszélyek, a melyek egyik vagy másik minister mellett az igazságszolgáltatást fenyegethetik. Azt hiszem, hogy ezen törvény­javaslattal aránylag kevés áldozatok árán oly útra tértűnk, a hol következetesen kitartva és a törvény intézkedéseit helyesen végrehajtva, való­ban igazságszolgáltatásunk emelését idézhetjük elő. Én tehát abban a meggyőződésben, hogy ezen törvényjavaslat nem ugyan vakító fényes, de üdvös és hasznos rendszabályokat tartalmaz, azt a t. háznak elfogadásra ajánlom. (Élénk helyeslés jobb felől.) Elnök: Polónyi Géza képviselő úr kívánja félremagyarázott szavainak értelmét helyre­állítani. Polónyi Géza: T. ház! Valóban csak néhány pillanatra akarom a t. ház türelmét igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) Még pedig a költségek kérdésében óhajtanám, hogy saját álláspontom ezen tekintetben teljes világításban álljon és semmiféle félremagyarázásra okot ne szolgáltasson. Mielőtt erre rátérnék, csak annyit akarok megjegyezni, hogy a magam részéről örömmel constatálom, hogy a t. igazságügyminister úr vitatkozási modorában oly stádiumot kell jelez­nünk, a mely ránk nézve is nagyon vigasztaló. (Mozgás jobb felöl.) Óhajtandó, hogy ez a jövőre is így legyen s akkor mindnyájan közreműköd­hetünk igazságszolgáltatásunk épületének ki­építésén. (Helyeslés.) Már most, t. ház, hogy szavaim értelme helyesen magyaráztassék, szükséges tudnunk, hogy mit tartalmaz az a, két szakasz, a melyről szólottam. Kifogásoltam azt, hogy a t. igazságügy­minister úr oly törvényjavaslatot terjeszt elő, a mely a költség szempontjából meg nem bírál­ható. Hozzátettem azt is, hogy úgy én, mint a függetlenségi párt, különösen akkor, midőn egy elvileg helyes alapokon nyugvó és általunk el­fogadható törvényjavaslatról van szó, szívesen hozzájárulunk a költségek kérdéséhez. A mit én megjegyeztem, az az, hogy ne történhessék költségemelés oly módon, a hol annak kiszámí­tása egyáltalában lehetetlen. Méltóztassék meg­nézni, hogy mit mond a 33. §. Ez azt mondja : hogy szükség esetén több vizsgáló bíró is ki­rendelhető. Nos, ez alatt a >több« szó alatt nem kettőt, hanem kettőnél többet értünk. (Ellenmon-

Next

/
Thumbnails
Contents