Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-480

58 480. országos, ülés 1891. április 21-éin kedden. az eddigiekből kiderül, hogy irántam a pénz­ügyi bizottság semmi elnézést nem tanúsított; hogy engem semminemű —- hogy ágy mondjíim — kivételes kedvezésre nem méltatott; hogy ezt nem is kívántam és hogy ez nem is volt soha a pénzügyi bizottság szándékában. (Malijuk!) A pénzügyi bizottság azt a helyes meg­különböztetést tette meg, a mi épen budget­jogi szempontból fontos; hogy tudniillik azokat a költségeket, melyek e törvény végrehajtása folytán nem rögtön állnak elő — mert a me­lyek rögtön előállnak, azokat mind számításba vette, sőt még azokat is figyelemre méltatta, ;i melyek magából a törvényjavaslatból kiszá­míthatók — azokat, a melyek a javaslatból ki nem számíthatók, a melyek a javaslat folytán nem is kell, hogy szükségszerííleg előálljanak, hanem ha előállnak, ez egyéb körülmények folytán történik, megjelöli és ezekre egyene­sen rámutat jelentésében és azt mondja : ezek pedig épen abból az okból nem vétettek figye­lembe, mert először alaposan ki nem számíthatók ós másodszor ezekre nézve a ház budget-joga jelen törvény megszavazása mellett is teljesen meg van óva. (Helyeslés jobb felöl.) Ez, t. kép­viselőház, tökéletesen helyes, correct és én úgy éreztem, hogy teljes ellenőrzés alatt állottam, midőn a pénzügyi bizottságban e javaslat pénz­ügyi hatásáról beszámoltam és az ott tett kér­désekre a, felvilágosításokat megadtam. Ezen budget dologra vonatkozólag, a melyre a t. házat megnyugtatni kívántam, ha netalán kételyek forogtak volna fenn, egy igen fontos megjegyzés lett a függetlenségi párt részéről felvetve. Megvallom, sajnálom, hogy ezt meg­tette, inert nem helyeselhetem a függetlenségi párt ezen álláspontját. És ez abban áll, hogy azt mondják, hogy a magasabb bírói helyek creálásába és részben fizetésemelésekbe nem egyezik belé; mert hogy van fizetésemelés, kétségtelen, akárhogyan tiltakozik is ellene Kemény Pál képviselő úr, mert pl. az elnöki fizetések nem nagyon lényegesen ugyan, de fölemeltettek, kikerekíttettek másodosztályú tábla­bírói fizetéssé. Igaz, hogy ezen törvényjavaslat­nak nagy része magasabb állások creálásából áll, a mit, ha nem is lehet szűkebb értelemben fizetésemelésnek venni, de az előléptetettekre nézve mégis ezt tartalmazzák; de ez ellen ér­demleges kifogást tenni nem hallottam, csak azt hozták föl ellene, hogy ezzel nem fog eléretni az a czél, a melyet a javaslat kitűz. Erre, ha úgy tetszik, a részleteknél fogok válaszolni, most csak arra terjeszkedem ki, hogy mit tar­tok hibásnak a t. függetlenségi párt álláspont­jában. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja ugyanis a t. függetlenségi párt, hogy mindaddig, mig a néptanítók fizetése ja­vítva nem lesz, ezen állások creálásába, illetőleg ezen fizetés-felemelésekbe egyáltalában bele nem egyezik. Azt hiszem, t. ház, hogy ez a kérdés­nek egészen téves és hamis térre való átvitele. Általában kizárva tartjuk azt minden oldalról, hogy miután az utóbbi évek fáradozásai követ­keztében budgetiink fölösleggel végződik, bele­essünk azon könnyelmű és rövidlátó politikai hibába, hogy már most induljunk neki vígan és ezt a fölösleget költsük el derűre-borúra. Ebbe a hibába nem esün!-:, legkevésbbé esik pedig ez a párt és — hozzátehetem — ez a kor­mány. (Élénk helyeslés jobb felől.) De, t. ház, én csak azon beszédekre hivat­kozom, a melyeket önök is a függetlenségi párton, és itt is, az izzadásnak és a koplalás­nak hosszú évei alatt tartottak és magam is tartottam, midőn arról volt szó, hogy az állam­szolgálatban levők fizetésének javítása és az egyes tárczák dologi szükségleteinek emelé-e mind alá vannak rendelve azon nagy czélnak, hogy előbb rendezzük pénzügyeinket és aztán számot vetve így meggyarapodott erőkkel, ki­méletességgel és figyelembevételével annak, hogy újra zavarokba ne bonyolódjunk, kellő meg­válogatással és egyenletesen, azaz minden táxcza körében arányosan, emeljük kiadásainkat. Em­lékezünk reá, gyakran mily nehéz volt e uagy czél érdekében a túlsó oldalról is fölmerült hala­dási vágyat a kormány részéről pénzügyministeri szárazsággal mérsékelni. Ha azt mondaná a t. függetlenségi párt, hogy azt a négy millió plust — csak például mondom az összeget, mert ennyit említettek ott — ne költsük egészen, vagy ne költsünk abból aránytalanul nagy összeget egyik vagy másik kormányzati ágra, hanem vegyük figyelembe a többi tárczák szükségleteit is: akkor álláspontja tökéletesen helyes lett volna és ilyesmi ezen törvényjavaslatnál nincs is czélbn véve. De midőn azt mondja, hogy mindaddig, míg a néptanítók fizetése javítva nincs, sem az igazságügyi, sem más tárcza körében semmi­nemű hasonló javításra néni adja szavazatát: akkor egészen hamis térre lép; összeköttetésbe hoz két dolgot és a helyett, hogy kimondaná azon helyes elvet, hogy pénzügyi erők kimélésé­vel minden tárcza, körében a szükség szerint és aránylagosan haladjunk, conditio sine qua non-ná tett olyat, a mit azzá tenni semmi körülmények közt nem szabad ; mert legfeljebb azt követelhette volna, hogy az általa felemlített ügy is méltá­nyos figyelembe vétessék. A t. képviselő úrnak épúgy mondhatnák, hogy addig, míg a közegész­ségügyi törvény végrehajtva nem lesz; míg a vidék tetemes része a kellő közegészségügyi személyzettel nincs ellátva; kellő számú intézetek, kórházak és egyebek nincsenek emelve; a míg épen e miatt a halálozás és elnyomorodás szá-

Next

/
Thumbnails
Contents