Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-480

52 480. országos ülés 1891. április 21-én, kedden. függetlenséget egyáltalán nem pótolja az, ha mi a bírákat bárminő szellemi magaslatra emeljük; nem pótolja az sem, hogyha a legdúsabb javadalmazást biztosítjuk részükre; még az sem pótolja, a mit Körösi Sándor t. képviselőtársam mondott, ha magyar ruhába bujtatjuk is őket. Ezek mind nem képezik a bírói függetlenség biztosítékait. Általában ne keressük, t. ház, a bírói függetlenségnek biztosítékát halandó emberekben, vagy pedig a Fortuna szekerén ülő pártokban ; mert a földi fogalmak szerint örökigazság marad az, hogy ennek egyedüli alkotmányos biztosítéka az, hogyha az a törvénybe iktattatatik. Épen azért, mivel a törvényijén eddigelé biztosított bírói függetlenséget ezen törvényjavaslattal veszélyeztetve látom; és mivel én erről semmi körülmények közt le nem mondok: általánosságban sem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon ) Kemény Pál: T. képviselőház! Nehogy a Tarnóczy képviselőtársam által felhozott állítás olyképen tűntesse fel ezt az oldalt, mintha mi innen e padokról a bírói fizetések emelésének ellenségei volnánk: ez a körülmény késztet arra, hogy mint a gyakorlati jogélet egyik igénytelen szerény napszámosa, e szempontból mondjam el nézeteimet és észvételeimet a szőnyegen levő törvényjavaslatról. (Halljuk!) Mindenekelőtt azt hangsúlyozom, hogy én alsó bíróságaink helyzetét, különösen az előkészítő időszakban nyomorúságos existentiáját tartom a legnagyobb veszélynek és egyedüli indokául annak, hogy bírósági szervezetünk oly gyengeségben tűnik fel, hogy a ministeri indokolás annak magasabb színvonalra emelését szükségesnek mondja. T. ház! A ministeri indokolás elismeri, hogy nem lehet elégkorán megalkotni azon szabályokat, a melyek alsó bíróságainknak f magasabb színvonalra emelésére alkalmasak. Ámde midőn hangoztatja azt azt az alaelvet, hogy alsó bíróságainkat emelni és sorsukon javítani kell, és midőn ezt én is óhajtom: azt látom, hogy e törvényjavaslat tételes intézkedései e hangzatos elvvel egyenes ellentétben állanak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy állunk, t. ház? Magyarországon nem minden társadalmi osztály és nem minden jogvégzett fiatalember van arra praedestinálva, hogy a bírói téren keresse életpályáját. (Halljuk! Halljuk!) Először is ahhoz, hogy valaki a bírói pályára léphessen, egy törvényszéki elnökkel való barátság és ismeretség szükséges. Másodszor szükséges az, hogy pénze legyen, hogy a versenyt kitarthassa azon versenyzőkkel, a kik ingyen ajánlják fel szolgálataikat. Először tehát a protectio; másodszor a pénz. Erre pedig nem mindenki születhetik. Arra a törekvő szorgalmas fiatalemberre I nézve, a ki ideáljául tekinti ez állást, arra nézve a bírói pálya nem létezik, mert nem birja kitartani a versenyt, a versenytársakkal; nem bírván magát fentartani, az ügyvédi pályára lép s nagy-nehezen küzdve, megszerzi az ügyvédi oklevelet és a midőn már a bírói pályára lép1 etne, mert méltánylásban részesül és positiót küzdött ki magának: akkor elmegy a kedve tőle. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Á másik, a mi szintén nagy hibája a javaslatnak és a min nem segít, az, hogy midőn egykét évig gyakornokoskodott, ingyen szolgál; azután 3—4 évig 3 — 400 frtnyi díjazással kénytelen tengetni életét, hogy később 600 frtt:d 6 évig aljegyzősködjék és elérje a netovábbját, azt az időt, hogy albíróvá neveztetik ki, hogy életének legszebb részét 1000 forint fizetéssel töltse el. Ha ezeken a bajokon segíteni akarna a törvényjavaslat: akkor kész örömmel szavaznám meg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Megszavaznám, ha találnék benne intézkedéseket az iránt, hogy a valóban tehetséges és törekvő fiatalember megtalálja jövőjét a bírói pályán. De ha ez nincs meg: akkor csak állásokat teremtünk és nem az igazságszolgáltatás terén szerzett érdemeket jutalmazzuk és csak úgynevezett közszolgálati érdemeket jutalmazunk; a mi pedig olyan tágkörű fogalom, a mit el nem fogadhatok. Ilyen körülmények közt én a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nézetem szerint e törvény alapján az aljegyzői állás elveszti jelentőségét; mert az aljegyző abban különbözött eddig a gyakornoktól, hogy kisebb bűnvizsgálati ügyekben megbízták és önálló eljárási joga volt; most azonban e törvényjavaslat szerint a bűnügyi vizsgálatot úgyis a vizsgálóbíró, kisebb fontosságú esetekben pedig a jegyzők, tehát nem az aljegyző teljesíti. Az aljegyzőnek tehát, mint ilyennek, létjoga megszűnt. Méltóztassék az aljegyzői állást eltörölni és kimondani, hogy minden joggyakornoknak aljegyzői fizetése lesz; de méltóztassék az igen t. igazságügyminister úrnak a kinevezés jogát a törvényszéki elnököktől elvenni; és méltóztassék az ország fiatalságából állítani össze a bírói kart, még pedig akként, hogy a kik kitűnő képesítéssel bírnak, előnyben részesüljenek — és nem az egyéni protectio, az ajánlások révén, hanem a kitűntetett bizonyítvány és a tanárok ajánlata alapján—történjék a kinevezés. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha ez respectáltátik, akkor igenis fogunk egy olyan erőteljes bírói karra szert tenni, a melyre büszkén fog majd visszatekinthetni a t. igazságügyminister úr. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra szenki sincsen feljegyezve;