Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-480

480. országos ülés 1891. április 21-én, kedden. 53 ha tehát szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. Szavazás előtt még az igazságügyminister ár kivan szólni. Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Bizonyára alkalma lesz a t. ház minden tagjának azokra, a miket az általános vitában felbozottak tekintetében mondani fogok, ha jónak látják, a részletes vitában visszatérni; mert hisz azok kapcsolatban állanak a törvényjavaslat egyes határozataival. De hisz a megjegyzések, a melyek a törvényjavaslat ellen felhozottak, inkább a részletek terén mozogtak. (Halljuk! Halljuk!) Ez alkalommal különösen azon ellenvetésekről akarok szólani, a melyek még annak is akadályát képeznék, hogy a törvényjavaslat általánosságban elfogadtassék. (Halljuk! Halljuk !) Mindenekelőtt megjegyzem a túlsó oldalról is felállított azon tételre nézve, midőn arról van szó, hogy mily terjedelmű jogai legyenek az igazságügyi kormánynak, hogy nézetem szerint, soha sem azt kell nézni, hogy az igazságügyi kormány ez idő szerint ebben vagy abban a kézben van, hanem mindig ügy kell gondolkozni, hogy az ott megszabott hatáskör egyáltalán mindenkit illetni fog, a ki az igazságügyi kormány élén áll. Ezt az álláspontot tartom én helyesnek és nagyon elhibázottnak tartanám a hatáskör megszabásában akár tovább menni e törvényben azért, mert ez idő szerint olyan valaki áll az igazságügyi kormány élén, a kinek hatalmát inkább megszorítani, mint kiterjeszteni óhajtják ; vagy tágabbra szabni azért, mert olyan valaki áll annak élén, a ki iránt talán speciális bizalommal viseltetnek. (Helyeslés a jobb oldalon.) Mind a két álláspont egyaránt helytelen. Az intézmények és hatáskörök állandóságra és nem egy ember egyéniségéhez vannak szabva. Az egyéni szempont tehát nem játszhat oly szerepet, mint egy oly felhatalmazás megadásánál, a mely egy actusra, vagy rövid időre rendkivúli hatalmat kivan. (Helyeslés jobb felől.) De már most, t. ház, nézzük meg mindenekelőtt, hogy mi az, a mi e törvényjavaslatnak általánosságban való elfogadását gátolná. (Halljuk! Halljuk!) Magát a törvényjavaslat czélját, úgyszintén rendelkezéseinek tetemes részét kivétel nélkül minden oldalról helyeslik. Ezeket úgy tekintem, mint a melyek a vita körén kivűl állnak. A felszólaló t. képviselő urak közt egyedül az előttem szólott volt, a ki azt mondta, hogy rosszul kezdték meg a reformot, mert hiányzik belőle az, hogy a kik a bírói szolgálat körébe lépni akarnak, azon törekvő s tehetséges fiatal emberek, midőn arról van szó, hogy a jogszolgáltatásban az előkészítő szolgálat körébe felvétessenek, nincsenek biztosítva arról, hogy csak tehetség, illetőleg megbízható jellem — mert hisz ezt, uraira, mindig magasabbra kell helyezni a tehetségnél, különösen a bírói szolgálat körében (Úgy van! jobb felől)— vétetik a felvételnél figyelembe. (Általános helyeslés.) Erre nézve az előttem szólt t. képviselő úr kettős tévedésben van. Arra, hogy ez biztosíttassék, nem kell s nem is lehet hatályos törvényhozási intézkedést tenni; a mi intézkedés pedig szükséges, azt én már eddig is rendeleti úton megtettem. Ez intézkedések meg fogják a maguk gyümölcsét hozni, de csak idővel; mert bírói palotákat, egyetemi épületeket aránylag rövid idő alatt lehet építeni, csatornákat, vasutakat is emberi tudománynyal és erélylyel rövid idő alatt lehet létesíteni; ép úgy, mint oly törvényeket megalkotni, minő a jelenlegi is, aránylag nem hosszú időbe kerül; hanem vannak bizonyom törvények, melyeknek jótékony hatásához az kell, hogy az életbe teljesen átmenjenek — a mihez pedig gyakran hosszabb idő kell — és mig ez megtörtént, azoknak jótékony befolyását minden ponton észlelni lehetetlen. (Általános helyeslés.) Miután felemlítettem, röviden meg is mondom, hogy mit tettem eddig ebben az irányban. Igyekeztem megbízható adatokat szerezni arról, kik azok, a kik a jogi tanintézetekben magukat kitűntették. Ezek névsora minden intézettől beküldettek az igazságügyministeriumba. A tanintézetek vezetői pontosan hozzám juttatják — és nálam világlatban tartatnak — mindazok nevei, a kik a képesítő államvizsgákat kitüntetéssel tették le. (Általános helyeslés.) Örömmel mondom, hogy ezen intézetek vezetőitől arról értesültem, hogy ennek magára a fiatalságra igen jó befolyása van. (Tetszés.) Ha ezt következetesen gyakoroljuk s az ifjúság azt fogja tapasztalni, hogy a joggyakornoki felvételnél, a jegyzői és aljegyzői kinevezésnél és a további előmozdításoknál ez a minősítvényök is figyelembe jön: azt hiszem, sokkal nagyobb törekvéssel fogják magukat arra adni, hogy az elméleti ismereteknek mennél nagyobb sommáját szerezzék meg és hogy ama nemes ambitiót tanúsítsák, a mely a mennél jobb és alaposabb kiképzésre való törekvésben áll. (Általános helyeslés.) Arra is van ügyelet, azok nevei is világlatban tartatnak, a kik a gyakorlati bírói vagy az ügyvédi vizsgát úgy tették le, hogy a vizsgáló bizottságnak figyelmét tehetségük és alapos képzettségük által magukra vonták. Ezek szintén a ministerium tudomására hozatnak s mondhatom, hogy eddig is nem egy előmozdításnál s nem egy kinevezésnél, vagy javaslataim meg-