Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-480

480. országos ülés 1891. április 21-én, kedden. 4-9 nak javadalmazva a bírói állások vagy nem. Ha igen, akkor nem lehet azokat emelni, bár egy másik osztálynak fizetése emeltetnék is; vagy ha nincsenek kellően dotálva, a mint hogy meggyőződésem szerint nincsenek: akkor nagyon helytelen lenne részünkről e javítást megtagadni, azon czél szempontjából, a melyre mindnyájan törekszünk, t. i. a függetlenség szempontjából. T. képviselőtársam félti a bírák függetlenségét a ministertől és ez iránt mindenféle bástyákat és sánezokat akar emelni; de nem félti egy más oldalról, a mely nem kevésbbé veszedelmes. Mi a bírót oly függetlennek kívánjuk, hogy ő ne csak fölfelé, de lefelé is befolyás nélkül intézkedhessek. Már pedig szerintünk a bíró ma nincs úgy dotálva, hogy családját a mostan' viszonyoknak, a kor kívánalmainak, a társadalmi követelményeknek megfelelően tarthassa fenn; és így a bíró függetlensége, h i ő ember és nem ember fölötti lény, veszélyeztetve van; veszélyez tetve közvetlenül lefelé, de ép ez által közvetve felfelé is. A bíró, az ember függetlenségének alapját — egyes kivételektől eltekintve — az anyagi függetlenség képezi. Függetleníteni a bírót a ministertől, de függővé tenni, vagy függő állásban tartani meg az uzsorásoktól: bármint gondol kodjék a t. képviselőtársam, ez nem lehet helyes álláspont. (Úgy van! jobb felöl.) Ehhez én hozzá nem járulok; sőt ezen elv ellen határozottan tiltakoznom kell. A mennyiben pedig én szükségesnek látom a fizetésemelést: elfogadom azt még akkor is, ha nincs kereken kifejezve az összeg, a mibe az kerülni fog; mert hiszen ily átalakításnál nem is lehet egy krajczárig kiszámítani, hogy menynyivel fog a budget ez által emelkedni. Akár 150.000 írtra, akár néhány írttal többre lesz szükség.^ nem tagadhatjuk ezt meg akkor, midőn az ország budgetje ma már ezen fizetésemelést lehetővé teszi. De szükségesnek tartom ezenkívül azt is — és nem tudom, hogy ebben egyet fogunk-e érteni a t. képviselő úrral — hogy a fizetések, a mint lehetséges lesz, necsak a bíróságoknál és tanítóknál, hanem a közigazgatási tisztviselőknél is kellő arányban emeltessenek; hogy ekként megadassák az ország minden hivatalnokának az a lehetőség, hogy állásához mért igényeit kielégíthesse és magáról, valamint családjáról kellően gondoskodni képes legyen. Mert ha megkívánjuk, hogy a bírói kar és minden a közigazgatás vagy nevelés terén működő egyén kötelességét teljesítse; és ha e részben a kívánalmakat még szigorítani akarjuk: akkor kötelességünk gondoskodni arról, hogy az illetők az állam szolgálatának gond nélkül szentelhessék KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XXIII. KÖTET. minden idejüket; ide fejleszthessék minden tehetségüket. A modern állam nagy követelményeket támaszt összes közegei iránt; de ezeknek csak úgy felelhet meg az egyén, ha neki gondtalan életmód van biztosítva; a családi megélhetés gondjaival küzdő hivatalnoktól megfelelő munkát várni nem lehet. Ezen probléma megoldásával legközelebb kellene foglalkoznunk: addig is Polónyi t. képviselőtársammal szemben a törvényjavaslatot elfogadom. Ezeket akartam elmondani. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Ki következik? Madarász József jegyző: Horváth Ádám! Horváth Ádám: T. ház! A bírói és ügyészi szervezet módosításáról szóló s előttünk lévő törvényjavaslat nem rendszeres egész, hanem inkább mozaikszerüleg állítja össze azon pótlásokat és javításokat, a melyeket a jelenlegi rendszeren eszközölni szükségesnek tart ; és némi élőintézkedéseket tartalmaz arra nézve, hogy a lehető legközelebbi jövőben felépüljön a bírói és ügyészi állandó szervezetnek hatalmas épülete. Ismerve a mai bírói és ügyészi szervezetnek számos szembeötlő és sürgős javításra váró hiányait; ismerve továbbá azt is és meggyőződve arról, hogy a bírói és ügyészi állandó szervezet csupán akkor lesz a maga egészében felépíthető, illetve akkor lesz codificálható, midőn meg lesznek teremtve egyéb előzményei, mint például a szóbeliségen és közvetlenségen alapuló eljárás: ily körülmények között természetesnek találom, hogy az igazságügyi kormányzat a hiányok pótlására nem codex-szel, hanem egy novellával áll elő. Ezen novellát a maga egészében vizsgálva, azt találom, hogy vannak benne igen helyes dolgok, a melyek alkalmasak arra, hogy a meglévő hiányokat pótolják; és ezekre csak azt mondhatom, hogy debuisset pridem; de mintlen elismerés daczára nem vagyok azon helyzetben, hogy a törvényjavaslat azon részeivel foglalkozzam, a melyeket jóknak és czélszertíeknek tartok; mert van agy része, nevezetesen a felügyeleti jogról szóló első fejezet, mely nézetem szerint, ha törvényerőre emeltetik, nemcsak iílusoriussá teszi a törvényjavaslat egyéb részleteiben foglalt jó intézkedéseket; hanem egyenesen veszélyezteti a bírói függetlenséget: és éppen ezért, t. ház, rövid felszólalásomban kizárólag ezen felügyeleti jog kérdésével óhajtok foglalkozni. Csupán csak egy rövid kitérést kívánok tenni az előttem felszólalt igen tisztelt Tarnóczy Gusztáv képviselőtársamnak a beszédére. (Halljuk!) 0 ugyanis alaposan félreértette Polónyi Gréza t, képviselőtársamat, ki nem azt mondotta, hogy ő ellene van a bírói fizetések felemelésének. l