Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-479

479. országos ülés 1891. április 20-án, hétfőn. 45 a kik állami díjakért coneurráltak; tartott 12 habilitationalis tárgyú rendkívüli ülést; megbírált 167 értekezést; összejött a karnak 10 rendes ülésére, melyeken letárgyalt 394 ügydarabot; tartott 1.127 alap- és államvizsgát, 850 szigorlatot és hetenkint tartott 170 előadási órát. Valóban nem tudja az ember, hogy az egyetemi tanároknak munkaerejét bámulja-e, vagy pedig azt csodálja, hogy a jogtudori vizsgák még lazábbakká nem váltak. Ha az ügyvédektől követelt jogtudori szigorlat ezt az eredményt idézte elő: mi fogna akkor bekövetkezni, ha már most a leendő bíráktól is megkövetelnők a jogtudori oklevelet? Legelőször is azt az eredményt idézné elő, hogy a jogtudori szigorlatok száma megkétszereződnék ; a minek azután természetes következménye az lenne, hogy a jogtudori szigorlat enyhébbé, lazábbá válnék: tehát oda sülyedne a jogtudori oklevél, hogy az elfogadható bizonyítékául annak, hogy valaki a bírói pályára képes, többé nem szolgálhatna. De még egy más hatása is volna ezen jogtudori oklevél megkövetelésének, nevezetesen, hogy vidéki jogakadémiáink, melyeket a jogtudori oklevél megkövetelése miatt már most is kevéssé látogatnak, egyenesen elpusztulnának, ifjúságunk nagy tömegben özönlenek a két egyetemre, legfőképen pedig a budapesti egyetemre, nem azért, hogy a tudományt tanulja, hanem hogy a vizsgáló tanárt tanulmányozza. Azért tehát kérdem, hogy ha ily hatással van a jogtudori szigorlat: nem érdemel-e ebből a szempontból is a törvényhozástól figyelmet? Azon kérdés, hogy a vidéki jogakadémiák továbbra is fentartassanak-e vagy nem ? Ez egy nagy tanügyi kérdés, a melyet majd akkor lehet eldönteni, ha a t. vallás- és közoktatásügyi minister úr a felsőbb tanintézetek rendezéséről szóló törvényjavaslatot be fogja nyújtani. Részemről kijelentem, hogy én az egyetemi rendszert előny ösebbnek tartom az akadémiai rendszernél; de míg kellő számú egyetemeket, nem a harmadikat, hanem negyedik, ötödik és hatodik egyetemet fel nem állíthatunk, mindaddig fenn kell tartanunk a jogakadémiákat, és oly helyzetbe juttatnunk, hogy megoldhassák azon feladatukat, a melyre tulajdonképen felállíttattak. T. ház! Midőn én a 19. §-1)61 a jogtudori oklevélnek, mint a bírói pályára léphetés előfeltételének kitörlését óhajtom, nem azt kívánom hogy a 1 írói pályára léphetés előfeltételei gyengítessenek; sőt ellenkezőleg azt óhajtom, hogy állíttassanak az egyetemeken és akadémiákon állami vizsgáló bizottságok, melyek előtt a vizsga oly szigorú legyen, hogy ezen vizsgákon csak a valóban képes egyének bocsáttassanak át. Ha azután valaki ezen elméleti vizsgálatot leteszi: három évi gyakorlatra menni köteleztessék és ezután jogosíttassák fel arra, hogy az egész országra kiterjedő hatálylyal bíró központi államvizsga-bizottság előtt tégy® le a gyakorlati vizsgálatot. A kik e vizsgát leteszik, képesíttessenek mind az ügyvédi, mind a bírói pályára, vagyis egységes államvizsgát kívánunk. Mert anomália volt eddig az, hogy az ügyvédtől nagyobb készültséget követelnek, mint a bírótól és anomália volt az, hogy ha a bíró megunta a bíróságot, át nem léphetett az ügyvédi pályára, míg az ügyvéd átléphetett a bírói pályára. Ez jogegyenlőtlenség volt. Ha most egyenlő lesz a vizsga, ha mindkettőnek egy és ugyanazon vizsgát kell letennie : akkor az átléphetés kölcsönösen meg lesz engedve. Még egy pár, nem annyira a törvényjavaslatban levő, mint inkább abból hiányzó, vagy épen nem is ide tartozó, de az igazságszolgáltatás érdekében figyelemreméltó, néhány tárgyra nézve kívánok a t. ház előtt felszólalni, melyre egy kis türelmet kérek. (Halljuk!) Nevezetesen a bírói nyugdíjazás ügye az egyik — a mi már előttem is felemlíttetett — a másik a bírák öltözete. (Halljuk!) Méltóztatnak emlékezni, hogy régen visszatetszéssel találkozott már a közvéleményben is, hogy az 1885 : XI. törvényczikk meghatározta az eseteket, melyekben a bírák maguk kérvényezhetik a nyugdíjazást: a 21-ik §. szerint, ha a bírák 65 éves életkort elértek, saját kérelmükre, de a nélkül is, felsőbb hatóságok az igazságügyi minister kívánatára, szolgálati képességük külön megállapítása nélkül nyugdíjazhatok. Ez a törvény valóban megsértette a bírói függetlenséget és elmozdíthatatlanságot, mert physikailag bármilyen erős legyen is az a 65 éves bíró és legyen bár szellemi képességének teljes erejében, ha a felsőbb — administrativ — hatóságnak, az igazságügyministernek úgy tetszik, nyugdíjazhatja. Méltóztatnak tudni, hogy a bírák Angliában a kormány által, bármilyen előrehaladott korúak legyenek is, soha nem nyugdíjaztathatok a kormány által, hanem a parlament indokolt feliratára csak a korona mozdíthatja őket el olyan cselekményekért, a melyek őket a bírói szolgálatra már képteleneknek bizonyítják. Az angol bíró maga ítéli meg azt, hogy vájjon képes-e még a bírói hivatalt tovább viselni, vagy nem ? Ha ő azt ítélné, hogy képes, de cselekményei az ellenkezőt bizonyítanák: akkor a közvélemény kényszeríti őt arra, hogy adja be nyugdíjaztatása iránt kérvényét. A mint az igazságügyi bizottság jelentéséből kitűnik, ez a tárgy az igazságügyi bizottságban is szóba jött és ezen kérdés megvitattatván, az igazságitgyminister úr igen helyes