Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-479

40 4?9. országos ülés 1891. április 20-án, bétfSn. fel a javaslatba, hogy a bíróból codificatorokat csinál. Nevezetesen a t. minister úr fentartja magának azon jogot, hogy a bíróságok vezetőitől, a codifieatio kérdésében véleményes jelentéseket követeljen magának. Ez van a javaslatban. Ha a t. minister úr akár a törvénykezésre, akár igazságügyi administrativ kérdésekre nézve magának felvilágosítást kér, ezt helyesnek tartom; de hogy a bírákat a t. minister lír belevonhassa a codificationalis munkálatokba, hogy ugyanazt a bírót, a kit a felügyeleti jog révén és czíme alatt alárendelt közegévé teszi a végrehajtó hatalomnak, az ő bírói állásában még codificatorrá is kényszeríthesse, ezt a magam részéről soha elfogadni nem fogom. Hiszen, t. minister úr, teljesen elég, hogy tönkretegyen egy törvényszéki elnököt — s nem is kell neki egyéb — küldje csak el neki a közigazgatás államosításáról, vagy az örökösödési jogról szóló javaslatot a büntető eljárással együtt és mondja neki, tessék egy hónap alatt erről nekem véleményt adni. Tudom, hogy vagy megszökik a hivatalából, vagy az őrültek házába kerül. (Derültség a bal- és szélső báloldalon.) Olyan dolgokat törvénybe iktatni, hogy egy törvényszéki elnök, a ki örül, ha pihenésre szánt egy negyed órája marad, ha jól tölti be hivatalát, hogy az nekünk ingyen codificatorunk legyen, nem lehet. Hát annyira megszorult már a t. minister úr, hogy ilyen segédeszközökhöz kell hogy folyamodjék ? Távol áll tőlem, t. ház, az a szándék, hogy minden részletében kimeríteni kívánjam e törvényjavaslatnak hézagait és hiányait. A fődolog, a miért mi a t. képviselőházhoz azon kérelmet terjesztjük elő, hogy e törvényjavaslatot még általánosságban se méltóztassék elfogadni, az, hogy mi e javaslatban a bírói függetlenség ellen irányzott támadást látunk s óhajtjuk, hogy úgy, miként mi nem jánilunk e törvényjavaslat elfogadásához, a t. ház maga se járuljon hozzá. Azonkívül veszedelmesnek jelezzük azon törekvést, hogy tisztán az egyéni és személyi cultus palládiuma alatt lábra kaphasson a törvényhozás termében azon helytelen szokás, hogy költségek szavaztatnak meg organisatio és reformmunkálatok czímén a nemzet nyakára a nélkül, hogy ezeknek költségvetési összegeiről approximative is tájékozva lennénk. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Ezt határozottan vissza kell utasítania az oly törvényhozásnak, mely komolyan csüng a nemzet valódi érdekein és mert azt hiszszük, hogy a nemzet törvényhozásának többségénél számíthatunk az elveknek helyeslésére, ez indoknál fogva kérjük a t. házat, még általánosságban se méltóztassék a tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Varasdy Károly jegyző: Horváth Lajos! Horváth Lajos: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azon helyzetben vagyok, hogy Polónyi Géza t. képviselőtársamnak, különösen a törvényjavaslat első részére vonatkozólag előadott és tüzetesen fejtegetett aggályaiban osztoznom kell (Helyeslés a ssélsobalon); másfelől az igazságügyi bizottság jelentésének és a t. előadó úr bevezető beszédének javarészével egyetérthetek. Ez onnan van, hogy vannak a törvényjavaslatnak helyes, tehát elfogadandó és fentartaudó intézkedései; de vannak nem helyes és így elvetendő vagy módosítandó intézkedései is. Engedje meg a t. ház, hogy a lehető legnagyobb rövidséggel mindkét irányban elmondhassam igénytelen észrevételeimet. (Halljuk! Halljuk!) Az igazságügyi kormány nézetem szerint is helyesen cselekedett, midőn be nem várva azt, hogy a szóbeliség és közvetlenség elvein alapuló polgári és bűnvádi perrendtartásról törvény alkottassék és jogrendszerünk minden alkatelemében az állandóság jellegét öltse fel : a bírói szervezetre vonatkozó fogyatékos törvényeink hiányainak módosítását és pótlását eszközölni sietett és az általa benyújtott törvényjavaslatban megtette mindazt, a mit az adott viszonyok közt megtehetett, vagy megtennie kellett, útját egyengetvén az egységes és végleges bírói szervezetnek, melyet a bűnvádi és polgári perrend végleges megállapítása előtt megalkotni nem lehetséges. Helyeslem tehát az igazságügyi kormányzat által választott formát, tudniillik a novellaris alkotás formáját; de helyeslem a benyújtott és az igazságügyi bizottság által előnyösen módosított törvényjavaslatnak egyes intézkedéseit is. Helyeslem azt, hogy az 1871: VIII. törvényczikknek nem eléggé szabatos és különbözőleg interpretált és interpretálható 5. §-ban formulázott felügyeleti jog szabályoztatik; szabályoztatik pedig akként, hogy a felügyelet és ellenőrzés folytonos és rendszerinti gyakorlása az első- és másodfolyamodású bíróságok elnökeire, illetőleg a járásbíróságok főnökeire, tehát független szakközegekre bízatík. Helyeslem a törvényjavaslatnak mindazon intézkedéseit, a melyek arra irányúinak, hogy a bírói kar, különösen pedig az első folyamodása bíróságoknál alkalmazott bírák intellectualis ereje, szellemi niveauja emeltessék. Ettől függ, hogy igazságszolgáltatásunk azzá váljék, a minek azt mindnyájan óhajtjuk; ettől függ különösen az, hogy valósulni fog-e a szóbeliségen és közvetlenségen alapuló polgári és büntető perrendtartás megalkotásához kötött vérmes remény. Ennélfogva helyeslem a bírói vizsgálat szigorítását; helyeslem a magasabb bírói képesítés feltételeinek szabályozását; helyeslem az