Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-479

4Í9. országos ülés 1891. április 80-án, hétfőn. .13 lehet az olyan aljárásbíró, a kit azért helyeztek oda, mert nem tartják elég érettnek arra, hogy önállóan ítélhessen. Az ilyen bírói szervezetet megköszönjük a minister urnak, de nem kérünk belőle. (Úgy van! a ssélsö baloldalon.) A budapesti törvényszéknél jogosítva van a minster úr több ügyészt kinevezni. Hogy mennyit: ne kérdezzük, mert nekem talán nem is mondaná meg. A javaslat sem mondja meg, hogy mennyit; csak az van mondva, hogy jogosítva van derüre-borúra több ügyészt kinevezni. A 47. §-ban magasabb fizetési fokozatba való egyenes kinevezésről beszél a minister úr szervezés esetén. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Szervezés esetén is! Polónyi Géza; Ezt külön veszem. A javaslat megengedi a különböző fokozatos fizetésben levő hivataloknál, hogy szervezés esetén egyenesen a magasabb fokozatú fizetéssel neveztessék ki valaki. Hogy mennyi költség-szaporodást fog ez okozni, nem tudom; mert nem tudom, hogy mennyit akar kinevezni. De jön a másik dolog, a mi még ezifrább. A minister úrra alkalmasint ráijesztettek a bírói karból, hogy azt még sem lehet megengedni, hogy ha közjegyző, ügyvéd, vagy jogtanár neveztetik ki euriai bíróvá, még pedig első-osztályú cnriai bíróvá, hogy ez megelőzze a másodosztályú euriai bírákat a rangsorozatban, mert ez e felfogás szerint nem-tűrhető állapot. Eddigelé azonban történtek hasonló kinevezések és azok a legkitűnőbb bírákat szolgáltatták [a curiának, az országnak megelégedésére, az igazságszolgáltatásnak javára és hasznára. Most e javaslatban azt az expedienst találták ki, hogy az ilyen magasabb fizetéssel kinevezett bíró nem fog mindjárt beállani a statusba, hanem lesz számfeletti bíró. Lesz tehát elsőosztályú, lesz másodosztályú bíró, lesz kisegítő bíró és lesz mindenekfelett számfeletti és számalatti, számnélkűli bíró; mert az nincsen meghatározva, hogy hány lesz ilyen számfeletti méltóságos bíró. A költségekhez számítandók még az áthelyezésiköltségek, a melyek az'50 ik szakasz ban fordulnak elő. Ide számítandók a 600 és 400 forintos pótlékok az 55. §. alapján. Ide számítandók a királyi tábláknál elnöki titkári teendőkre berendelhető albírák pótlékai. A minister úr meghatalmazást kér magának arra, hogy albirákat rendelhessen be elnöki titkári és tanácsjegyzői teendők végzésére. Ha budapesti albíró rendeltetik be, úgy az ilyennek az 1890. évi XXV. törvényezikk 6. §-a alapján 400 frt pótlék jár; ha pedig vidéki bíró neveztetik ki, annak 200 frt pótlék jár. Ennek az összegét megint nem lehet kiszámítani. És már most méltóztassék megengedni, hogy egy eoncret esetet hozzak fel annak bebizonyítására, hogy mennyire vagyunk az igazságügyministeri meghatalmazással. A legutóbbi időben egyes törvényszéki bírák neveztettek ki kir. táblai elnöki titkárokká; igy történt például a pozsonyi királyi törvényszéki táblánál. Ha az illetőt (első-osztályú elnöki titkárrá nevezik ki, lényeges fizetésjavítást kap s remélem, hogy egy törvényszéki bíró másodosztályú elnöki titkári állást már el nem fogadhat. A mi ellen azonban nekem, mint alkotmányos embernek, kifogásom van s a mire nézve alkotmányos intézkedést szeretnék ismerni, az az, hogy vájjon azon törvényszéki bírót, a kit ő Felsége a király nevezett ki, ha egy fokkal elő is lép, kinevezheti-e a minister titkárnak, vagy nem? Alkotmányjogi tekintetben helyes elv az, hogy azt a bírót, a kit az első rangra ő Felsége nevezett ki, a másik rangfökra is csak ő Felsége nevezhesse ki. És én nem ismerek sehol sem törvényt — bármennyire mosolyogjon is a minister úr jó kedvében — a mely a minister urnak ilyen meghatalmazást adna s nagyon szeretném, ha megmutatná nekem: milyen törvény alapján nevezhet ki törvényszéki bírót magasabb rangban a minister úr ? A mi már most, t. ház, magát a költségeket illeti: azon tételek, a melyeket approximative ki lehet számítani, összesen 346.550 forintot tesznek, nem pedig köríílbelíü I50.0u0 forintot s ezen tételekhez hozzájárul még az a sok positio, melynél még megközelítőleges adatok sem állanak rendelkezésünkre, hogy csak legalább távolról is meg tudnók mondani a költségek összegét. És a pénzügyi bizottság érdemes előadója mégis jól érzi magát azon meggyőződésben, hogy kötelességüket híven teljesítették. Ám legyen meg neki az öröme, de legyen olyan szíves talán a hírlapok terén megcáfolni ezen adatokat és megmagyarázni azt, hogy ezen positiók, a melyek világosan kirínak e javaslatból, vájjon miként kerülték el a pénzügyi bizottság figyelmét és miért elégszik meg a pénzügyi bizottság a t. igazságügyminister úrnak enuntiatiójával, hogy »körülbelül 150.000 forintba fog kerülni*, a nélkül, hogy csak jónak is látná a részletekbe belemenni, hogy megfelel-e ezen »körülbelűl« az igazságnak. T. ház! Valóban nem szándékozom hosszas előterjesztéssel untatni a t. házat; de meg kell még említenem azt, hogy a javaslatot általánosságban sem fogadhatom el, azon okból sem, mm-t a minister úr, eltekintve a felügyeleti jog révén és az evocatio fentartásával gyakorolt I befolyásától, még olyan intézkedéseket is vett