Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-479
w 479. országos Illés 1881, április 2©.án, hétfőin első-osztályú táblabíró, sem első-osztályú curiai bíró nem lehet, csak korpótlékot kaphat. Mi következik ebből? Az, hogy igen rövid időre biztosítja a uiinister úr azt. hogy bizonyos járásbíróságok élén királyi táblai bírák, s bizonyos törvényszékek élén curiai bírák lesznek, de csak nagyon rövid időre: addig, mig az illető törvényszéki bíró nem kerül tonrba, hogy előléptettessék magasabb fizetésbe; mert a mint ez iránt való igénye előáll, igen természetes, hogy a qualificált ember nem marad ott, ha első-osztályú curiai vagy táblabíró lehet. Emlékezzék rá a t. ház, hogy mikor a szóbeliség életbelép — nem tudom ugyan, mikor lesz — hogy ezen nagyságos és méltóságos urakká kiszemelt elnökök, bírák és ügyészek közül egyetlen egy sem lesz többé a helyén; mert az olyan emberek, a kik kiváló egyének, azt hiszem, joggal fogják kívánni, hogy előlóptettessenek; ha pedig nem olyan kiváló egyének, akkor ezeknek czímet, rangot, pótlékot adni felesleges. (Helyeslés a széhö baloldalon.) Már most a vizsgálóbírák számát a uiiriister úr 70-re veszi fel; én százra teszem, mert legalább ennyire szükség van, ha a vizsgálatot jól akarjuk végeztetni. Ezen 100 bírónak 200 frt pótleka 20.000 frt. A budapesti főügyészi helyettes költségtöbblete 1.550 frt. A budapesti ügyészségnél — ha ezen reform jogi természetével tisztában lenni méltóztatik — leginkább merülnek fel panaszok, úgy, hogy az ügyvédi kamara nem győz ellene eleget panaszkodni; méltóztassék az ügyvédi kamara jelentését elolvasni, abban megtalálja a t. minister úr az ügyvédek panaszát. Azt mondják, hogy a minister úr elvesz az ügyészek közül 3 —4 — 5-t és ennek következtében a hátralékok a legnagyobb mértékben szaporodnak és majdnem mindennap arra ébredünk fel, hogy egy-egy rab megugrott a tömlöczből. Hogy ezek az állapotok jobbak lesznek, ha a minister úr az ügyészeket főügyészi helyettesekké fogja előléptetni, azt nem hiszem. Először ki kellene javítani a börtönhelyiséget, a mely oly szerencsétlenül van építve, hogy csak egy-tégla vastagságú, a melyet csak meg kell rúgni, hogy kiessék. A többi jól van építve, de épen az ügyész^ ség nem tartotta szükségesnek, hogy az épületnek azt a részét kellőleg megvizsgált; innen származnak a gyakori szökések. Itt van egy járásbíróságnál több járásbíró kinevezésének joga. Nem tudom, hányat akar a minister úr kinevezni, én csak húszat veszek fel, a kik nek fizetése fejében 34.000 frtot kell beállítanom. Itt azután egy furcsa szöveggel találkozunk a törvényjavaslatban, a melyet egyáltalában nem vagyok képes magamnak helyesen megmagyarázni. A törvényjavaslat tudniillik azt mondja, hogy a törvényszékeknél albírói állások rendszeresíttetnek, de ezeknek száma nem lehet nagyobb, mint az illető törvényszékeknél alkalmazott ítélő bírák számának egy negyedrésze. Hogy érti ezt a minister úr? Én úgy értem s talán helyesen, hogy a t. minister úr az eddigi albírói rendszert, nagyon helyesen, megszüntetni akarja és óhajtja, hogy ne kezdő bírák ítéljenek vagyon, elevenek és holtak felett, hanem az albíráknak adassék a törvényszékeknél mód arra, hogy kellő gyakorlati képesítés mellett fogjanak hozzá később egy év múlva, kineveztetésük esetén a judicaturához. Ha ez így van, akkor úgy kell érteni a törvényjavaslatot, hogy a t. minister úr az az eddigi bírói létszámon felül akar a törvényszékeknél albírói állásokat rendszeresíteni. Ha másként érti a t. minister úr : akkor kíváncsi vagyok, hogyan fogja ezt végrehajtani. Mert ha ő a törvényszéki bírák helyére akarja kinevezni az albírákat, vagyis az albírói intézményt nem akarja szaporítani: akkor annál a törvényszéknél, a hol egy albíró lett a bíró helyére kinevezve, ha az albírót kiküldik, egy bírói állás nem lesz betöltve. Legalább ki kellene mondani a törvényben, hogy az albírói állások a törvényszéki bírói állások helyett rendszeresíttetnek, ha így érti a t. minister úr. Én úgy értem, és azt hiszem, helyesen, hogy a minister úr a törvényszéki bírák helyébe akar aibírákat kinevezni; de ezt meg kell magyarázni, mert a törvényjavaslat jelenlegi szövege szerint a minister úrnak joga van az ítélő bírák számán túl egy negyedrész erejéig albírói állásokat rendszeresíteni, a mi maga 166.400 frt évi költségtöbbletet okozna. Ezen pontnál kérdeznem kell azt is, hogy ugyanaz a minister xir, a ki az ellenzék padjairól velünk együtt nagyon erős és erélyes actiót fejtett ki a pótbírói intézmény megszüntetése végett; a ki, szerintem is igen helyesen, első és cardinalis kelléknek vitatta azt, hogy különböző fizetéssel és qualificatióval ellátott bíró ugyanazon tanácsban részt ne vehessen: mikép tartja eddigi elveitől eltérőleg helyesnek azon bírói szervezetet, a melynél fogva egy törvényszéknél lesz az elnök euriai bíró, egy bíró táblai bírói rangban, lesz egy törvényszéki bíró és egy aljárásbíró; úgy, hogy egy hármas senatusban megtörténik az, hogy az elnök curiai bíró, az előadó táblabíró és a szavazó lesz egy kezdő aljárásbíró. Hogy az igazságszolgáltatásnak ilyen quodlibetjét melyik ország tudná felmutatni: azt megtudni valóban kíváncsi volnék. Még kíváncsibb volnék arra, ha a t. igazságügyminister úr megtudná magyarázni, hogy az ilyen eljárásbírócska, a kit oda kineveznek, a kir. táblai bírói ranggal felruházott bíró és a curiai bírói ranggal felruházott elnökkel szemben, minő függetlenül fogja gyakorolni az ő eontra-votumát és hogy milyen
