Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-479

SS in. orsíágos ülés 18M. április 20-án, hétfőn. történik; de mégis haladás abban az irányban, a mi múlhatatlanul kell, hogy a képviselőház­ban szóba hozassék és hova-tovább szélesebb körben terjedjen. Az igaszságügyminister gondoskodik arról, hogy a bírói ambitio kielégítést találjon nem­csak a szellemi téren, a mi az ember bensőjét elégíti ki, hanem találjon kielégítést az anyagi haladásban is. Az igazságügyminister gondoskodik arról, hogy akkor, midőn a bíró bizonyos helyet jól tölt be, ne ragadtassék ki abból a körből, a melyben jó szolgálatokat teljesít, de e mellett megtalálja anyagi előmenetelét is. Ebből az okból gondoskodik az igazságügyminister arról, hogy az elsőfokú bíróságok elnökei közül, bizonyos korlátozott számban bár, a legkitűnőbb bírói erők az elnöki székben a curiai bírák rangjával legyenek ellátva és ennek megfelelő fizetést húzzanak. Az igazságügyminister gondoskodik arról, hogy a törvényszékek és járásbíróságok kitűnőbb bírái a kir. ítélő táblák bíráinak rangját elnyer­hessék és ezek illetményeit húzhassák. Gondos­kodik továbbá az igazságügyminister úr arról is, hogy a kir. ügyészeknek, a kiknek nagy hivatásuk van ez országban és a kik e hivatá­sukat lelkiismeretesen törekednek betölteni, legyen előmenetelük; a nélkül azonban, hogy ez az országnak anyagi túlterhéltetésével járjon. T. ház! Ezek most általánosságban azok a részek, a melyek különösen igénybe veszik a a pénzügyi kormányzat tárezáját. A pénzügyi bizottság gondoskodott arról és tudni kívánta, hogy az a mű, a mely most megindíttatott, mennyivel fogja terhelni az ország pénz­ügyeit ? Az igazságügyminister úr felvilágosításul azt adta, hogy körülbelől 150.000 forint lesz a végösszeg, melyet igénybe fog venni a nrií befejezése; és meg kell jegyeznem továbbá, hogy e 150.000 forintnyi összegben tán fenn­akadást találhat valaki, attól tartva, hogy a szükséges összeg esetleg túl fog menni ezen a határon. Azonban ne méltóztassanak megfeledkezni arról, hogy az igazságügy épen úgy, mint bár­mely más ága a közigazgatásnak, nem állhat meg egy ponton. A viszonyokkal, az idők fejlődésével, a helyzetnek gondosabb és alaposabb mérlegelésé­vel tökéletesíteni kell az intézményeket és lehe­tőleg emelni azon munkások számát, a kik hívatva vannak ezen intézmény életbeléptetésére. Az igazságszolgáltatás nem maradhat meg mindig azon létszám mellett, a melyet ma tölt be: az igazságügynek épen úgy szüksége van arra, hogy koronkint pótoltassék és fokoztassék, mint bármely más munkakörnek. Az megtörtén­hetik, hogy néhény év múlva szaporításra lesz szükség; de ez nem ennek a munka létesítésnek következménye; és az abból előálló költségtöbblet nem e tervezet rovására írható, hanem a dol­gok természetes fejlődésének folyománya. Az igazságügyminister úr a folyó évre 35.000 forintot vett igénybe; a pénzügyi bizott­ságbau körülbelül harmincz- és néhány ezer forint volt kilátásba helyezve. Ez az összeg sok, tekintve a czélt, melyet el akarunk érni; miután azonban részletezve, egészen a minutákig kiterjedően a dolog írásban nincs, de a minister által a pénzügyi bizottságban kifejtve lett és a számítás részletesen össze is állíttatott: ez ala­pon a pénzügyi bizottság, tekintettel a javaslat 66. §-ára, a mely az igazságügyministernek kötelességévé teszi, hogy az év végével a zár­számadásokban részletezze és igazolja a kiadá­sokat, elfogadta és a törvényjavaslat kivitele czéljából ajánlja a t. háznak a 35,000 forintnyi összeg megszavazását. (Helyeslés jobb felől.) Polónyi Géza: T. képviselőház! (Hall­juk!) Hosszú pihenés után megnyíltak a tör­vényhozás termei és a nemzet aggódva várja képviselőinek áldásos működését. Napirendre került az ország alapintézményei közt az egyik legfontosabb, a bírói szervezet és ezzel kapcso­latban a bírói függetlenség kérdése. Én, t. ház, a kinek e padokról az a szerencse jutott, hogy súlyos körülmények közt teljesítsem a uehéz kötelességet, ha szétnézek a törvényhozás ter­mében, azt tapasztalom, hogy e testűlet ha­tározatképes számmal nincs együtt. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Majd bejönnek szavazni!) Valóban intő jele a korszellemnek, hogy csak az enyém és tied kérdése, va^y a hatalmi kérdések azok, a melyek a közérdekeltséget felkelteni, megmozdítani képesek. Én le mondok arról a sysiphusi munkáról, hogy magam igye­kezzem a teljesen hiányzó érdeklődést akár elő­adásom vonzerejével, akár annak másféle jelen­tőségével felgerjeszteni. Áttérek tehát, t. ház, magára a szőnyegen lévő törvényjavaslatra. A parlamentekben elfogadott conventionalis formák szerint és a parlamenti vitatkozási modor törvényei alapján első sorban ki kellene terjesz­kednem az igazságügyi bizottság mélyen tisz­telt előadójának előterjesztésére. Sajnálom, hogy ezt nem tehetem. E törvényjavaslatnak egyéb szerencsétlen­ségei között az is osztályrészül jutott, hogy az védelmezi, a ki a kaposvári mandátum veriüca­tioját végezte a parlament előtt. (Mozgás a ssélső baloldalon.) Ezen verificationak emlékei sokkal éberebben maradtak meg előttünk, semhogy tar­tózkodásra ne intene, akkor, midőn igazságról, bíró-

Next

/
Thumbnails
Contents