Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-479

479. orszftgos illés 1891. április 20-án, hétfőn. 33 ságról és törvényről van szó, hogy a. mélyen tisztelt előadó árral vitatkozásba bocsátkozzunk. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Rátérek tehát egyenesen magára a törvényjavaslatra. A pénzügyi bizottság igen t. előadójának beszédével hosszasabban fogok foglalkozni, és majd beszédem keretében előfogom terjeszteni arra vonatkozó megjegyzéseimet. A függetlenségi és 48-as párt a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadja el a részletes tárgyalás alapjáiil s arra kéri a t. házat, hogy azt visszautasítani méltóztassék. Igen természetes, hogy akkor, midőn mindnyájunknak szívén fekszik, hogy a bírósági szervezet tökéletesbíttessék, hogy az igazságszolgáltatás magasztos czélja, az ideális czél felé törekvés mennél inkább megközelíttessék, csak súlyos indokok lehetnek azok, a melyek bennünket arra köteleznek, hogy egy törvényjavaslatot, amelyet megvallom, intentio tekintetében a jóravaló törekvésnek mintegy magvaként felfedezni hajlandó vagyok, mégis elutasítunk. Mielőtt ezen, magunkra nézve döntő, súlyos érvek felsorolásához fognék, első sorban fel kell említenem, hogy codificationalis szempontból, törvényalkotás szempontjából magát a javaslatot azért kell kifogás alá vonnom, mert — »a bírói és ügyészeti szervezetről« szóló czímet viseli ugyan, de egyéb intézkedéseiben minden más, csak nem bírói és ügyészeti szervezeti kérdésekkel foglalkozik. Már magában véve eddigi törvényalkotási multunkkal ellenkezik, hogy a bíróság és ügyészség szervezeti kérdésekben kapcsolatos törvényhozási intézkedések alá vonassanak. A bíróság, különösen a felügyeleti jogkör szempontjából, annyira más törvények uralma alatt áll, mint az ügyészség, hogy ott, a hol a királyi ügyészség, a végrehajtó hatalom kezébe adott orgánum, a mely fölött a jogállam szempontjából maga a végrehajtó hatalom képviselője, az igazságügyminister tetszése szerint rendelkezik, lehetetlen ezen ügyészség szervezetét egy törvénybe iktatni azon bíróság szervezetével, a mely bírósággal szembén minden jogállamban az első törvénynek kell lenni, hogy a végrehajtó hatalom számára egyenesen és határozottan megközelíthetlen legyen. Hogy tehát ilyen codificationalis eljárást kövessünk, hogy akkor, midőn minden eddigi törvényhozási munkálatainkban az ügyészséget külön szerveztük a bíróságtól, azokat aztán összekeverjük: ezt már magában véve nem tartom helyes eljárásnak. De azonkívül, t. ház, az ügyészi és bírói szervezet keretében miként várhat megoldásra a gyakorlati bírói vizsga kérdése, a mely a bírói szervezeti kérdésnek tisztán minősítési és edueationalis része? Miként foglalhat helyet a KÉPVB. NAPLÓ. 1887—92. XXIII. KÖTET.' bírói és ügyészi szervezetről szóló javaslatban akár az összlétszám, akár a rangsorozat kérdésének — mely tisztán szolgálati pragmatica kérdés — megoldása? De hogy már legalább a czíméhez hü lett légyen a javaslat: miként foglalhat helyet a bírói és ügyészi szervezetről szóló javaslatban a végrehajtókról szóló törvényre vonatkozó novellaris intézkedés? Miként marad hü a javaslat czíméhez, mikor csak a bíróságok és ügyészségek szervezetéről szól és egyik szakaszában a végrehajtókról szóló törvényt novellariter odamódosítja, hogy az igazságügyministernek megbízás adandó, hogy az eddig törvény által meg nem állapított végrehajtási munkákért járó díjakat megállapítsa ? Mondom, hogy csak codificationalis szempontból szóljak e javaslathoz, szakértők talán igazat fognak nekem adni abban, hogy ha e törvényjavaslat helyesen viseli a bírói és ügyészi szervezetről szóló czímet, ez a kérdés ebbe nem illik. De tovább megyek, t. ház! Miként illik a bírói és ügyészi szervezetről szóló törvényjavaslatba az, hogy a rangsorozat és összlétszám kérdésének megoldásában a végrehajtói hatalomnak egy egész csoportja exeerptive és eddig példátlanul a bírói szervezetbe illesztetik? A jelen javaslat szerint ugyanis az igazságügyministerium személyzete, kezdve az osztálytanácsostól az államtitkárig, tehát még a politikai felelősséggel bíró és pártkormányzati elven nyugvó államtitkári állásig beszerveztetik a bírói organisatioba, a mennyiben egy rangsorba helyezi őket és az egyik állásról a másikra való áthelyezést nemcsak lehetővé teszi, de sőt bizonyos praerogativákkal törvényerőre is emelheti. Nem hiszem, hogy átalában véve elvi szempontból is elfogadható legyen az, hogy ebben a javaslatban, a melyben a bírói és ügyészi szervezetről van szó, az igazságügyministernek, tehát egy exponált végrehajtó hatalmi közegnek alárendeltjei, a kik közigazgatási administrativ hívatalnokok, törvényhozási szempontból józanul és helyesen beilleszthetők legyenek egy oly keretbe, a mely egészen más állami functionariusokkal, a bírói hatalom szervezetével foglalkozik. Átalában véve, hacsak codificationalis szempontból veszszük e javaslatot bírálat alá, nézetem szerint szerencsétlennek és elhibázottuak kell találnom azon törekvést, a mely ily heterogén és fundamentális közjogi és államtudományi elvek szempontjából is egymással homlokegyenest ellentétben álló functionariusokat egy és ugyanazon törvényjavaslat keretébe von. Már most eltekintve attól, vájjon a t. többség elvileg és politikailag helyesnek találja-e, hogy az igazságügyministerium tisztviselőinek 5