Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-479

479. országos ülés 1891. április -iO-áii, hétfőn. 31 bírói kart ismer, egészen más kiképeztetési rendszert kénytelen alkalmazni, mint oly állam, mely kevés bírót alkalmaz. A mi szervezetünk nem engedi meg azt, hogy aibíróságok kiegészítésére szükséges anyagnak kiképeztetése társadalmi feladatot képezzen, hanem az — a szó szoros értelmében — állami feladat, melynek megvalósítása részben magában a javaslatban, részben az annak alapján kibocsátandó rendeletben fog eszközöltetni. korlati kiképeztetéa főbb elveit az igen t. igazságtigyminister úrnak előterjesztése alapján jelentésünkben ismertettük volt. Ha a t. képviselőház ezt kiegészíti maga- , ban a javaslatban foglalt intézkedésekkel s az- ; zal a magasabb kiképeztetési rendszerrel, mely abban kifejezést talál, úgy a bizottsággal egyetértőleg azon meggyőződésre fog jutni, hogy a magyar bírói kar színvonala, a mint ezen kiképeztetési rendszer az életbe átmegy, sokkal magasabb lesz amannál, melyet a jelenlegi eredményezett s a mely kizárólag az egyén öntevékenységén alapúit, de sajnosán sokszor még a a kiképeztetésnek lehetőségét is elvonta. Nem lehet feladatom ez alkalommal a javaslatban foglalt minden egyes intézkedés helyességét, czélszertíségét kimutatnom ; de az sem képezheti feladatom tárgyát, a bírói szervezetnek a jelen javaslat törvényerőre emelése után képét nyújtani; mert hisz az intézményekben rejlő előnyök a szerint jutnak többé vagy kevésbé kifejezésre, a mint azok kezelői a törvény szellemének megfelelően, vagy attól eltérően járnak el. De a mi előttünk tisztán áll, a minek képét adhatjuk, az azon igazságügyi politika, mely a javaslatban kifejezésre jut és azon ezélok megjelölése, melyek a javaslatban eléretni szándékoltatnak. Az igazságügyi politika, mely az 1890 : XXV. tczilikben és az ezzel kapcsolatban álló javaslatban nyilatkozik, az, hogy a nagy eljárási reformokat idejekorán eszközölt szervezeti változtatások és javítások által lehetségessé tegye. Az az egymásután, melyet az igen t. igazságügyminister úr az igazságügyi feladatok megoldása tekintetében meghatározott, mint átgondolt és megfontolt rendszer áll előttünk. A czél, mely a javaslatban eléretni szándékoltatik: megejteni azon szervezeti változtatásokat és létesíteni azon igazságügyi intézményeket, melyek az igazságszolgáltatásnak — a jelenlegi alapokon is — javításához szükségesek. Kétségtelenül a bírói szervezet körén belül is számos javítás anyagi eszközök igénybe vétele által érhető el; de a teljes átalakulás, tartós javulás és emelkedés nem ettől, hanem első sorban azon szellemtől függ, mely a szervezetet egészében áthatja. Erkölcsi tényezők hozzájárulásától van függővé téve, melyeket törvényhozási parancsszóval teremteni nem lehet. De ezen szellemi átalakulásnak is módot és alkalmat kell nyújtani s a törvényhozásnak meg kell teremteni a keretet, a melyen belül az érvényesülhet. A javaslat erre a módokat és alkalmat szolgáltatja és annak törvényre emelése által kormányzat és törvényhozás az őt terhelő kötelezettségnek eleget tett. S ha e javaslat ugyanazon szellemben fog kezeltetni, a mely szellem megalkotását vezérelte : az igazságszolgáltatásunk nagymérvű javítását eredményezendi s bírói szervezetünk fejlődésében új korszakot fog jelezni. Mindezek alapján a javaslatot általánosságban a t. háznak elfogadásra ajánlom. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Varasdy Károly jegyző: Busbach Péter! Busbach Péter a pénzügyi bizottság előadója: T. ház! (Halljuk!) Azon kimerítő bevezető szavak után, a melyeket az igazságügyi bizottság előadója most fejezett be, nekem igen kevés mondani valóm lesz; és egyszerííen azon indokokat akarom röviden a t. ház elé terjeszteni, a melyek alapján a pénzügyi bizottság nevében azon összeget, a melyet az igazságügyi minister úr ezen törvényjavaslat némely intézkedéseinek keresztülvitelére vesz igénybe, indokolhassam. T. ház! Ez az organicus munka, a mely hívatva lesz igazságügyünket oly fokra emelni, mint azt az európai igazságszolgáltatás igényli, csak úgy lesz lehetségessé, ha az az intézmény, a mely utóvégre is, bárminő jó legyen, csak keret marad, oly tényezőkkel töltetik be, a kik érezvén feladatuk magasságát, érezvén saját hatáskörük erejét s azt a hatást, melyet ez a közügyekre hívatva van gyakorolni, törekedni fognak azt be is tölteni. Bárminő hivatalnok, bárminő bíró valaki, de az ember ember és az embereknél számolni kell azzal is, hogy ne mindig csupán szellemiek, hanem egyúttal anyagiak is azon előnyök, a melyekre törekedniök kell; és hogy azon állásban, a melyet elfoglalnak, megelégedésüket is találják. Az igazságügy minister iparkodik ezen a téren is a bírák segítségére lenni. Tudjuk, hogy a mi a bírói testületnek anyagi dotatioját illeti, az oly alacsony fokon áll, a mely semmi arányban sincs azon teendőkkel, a melyek épen a bírák kezébe vannak letéve. Törekednünk kell, hogy ezen a dolgon lehetőleg segítsünk és bár csekély az, a mi a jelen javaslat alapján pénzerőnkhöz képest ezen a téren