Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-479

30 479. orszügos ülés 1881. április 20-án, hétfőn. nyujtassék arra nézve, hogy egy és ugyanazon járásbírósághoz több járásbíró legyen kinevezhető, a minek különös jelentősége abban is rejlik, hogy a munkafelosztás a járásbíróságoknál ez által lehetségessé válik ott, a hol például maga a vezetés a járásbíró te\ ékenységét nagyobb mérvben veszi igénybe. E mellett csak érinteni akarom azon előnyöket, melyek abban rejlenek, hogyha mi ezen bíróságnál is az állandóságot érvényre tudjuk juttatni, a járásbírónak kir. táblai bíróvá s az albírónak járásbíróvá való előmenetele által, szolgálati minőségének megtartása mellett. A bíróságra ruházott teendő a szervezet egyik döntő eleme. Ezen általános szervezeti tétel az eljárás minden nemében egyenlő módon kell hogy érvényesüljön. S ha a teendő a bírónak önálló rendelkezési körébe esik, a közeg meghatározásánál azon biztosítékokat kell nyújtani, a melyek ily körülmények között mint egyéniek jelentkeznek. Ez vezette a javaslatot, a midőn a vizsgáló bírói intézményt is a rendezés körébe vonta. Mert azon ezélok, melyeket a vizsgálati eljárás megvalósítani hívatva van s azon érdekek, melyek ezen eljárás körén belül, látszókig mint ellentétesek, de tényleg mint összhangzók, egyaránt megvédést igényelnek, két úton találják meg azt. Az egyik: a bűnvádi eljárás, megállapítja a vizsgáló közegek jog- és hatáskörét. A másik : a bírói szervezet, a mely hívatva van a közegnek kijelölése által szolgáltatni azon biztosítékokat, melyeknek a bíró személyében kell rej leniök. A vizsgáló bírói intézmény szervezésére nézve az 1871 : XXXI. tezikkben a következő intézkedéseket találjuk: a 6. §. értelmében vizsgáló bírákat rendszerint a törvényszéki bírák sorából, csekélyebb fontosságú esetekben a jegyzők közül a törvényszék elnöke nevez. A 16. §. utolsó kikezdése értelmében pedig a járásbíróságok átvitt hatáskörben minden korlátolás nélkül, mint vizsgáló közegek szerepelnek. S mivé vált e szervezés a gyakorlatban 1 A törvényszéki bírák háttérbe szorításával, a vizsgálatok egyrészt a segédszemélyzet kezében összpontosultak, másrészt a járásbíróságok a törvényszékekkel szemben mint rendes vizsgáló közegek szerepelnek. Ez a szabály, az ellenkező pedig a kivétel. Ezen állapot sem a köz-, sem a jogosult magánérdeknek meg nem felel. A vizsgáló bírói intézmény jelentőségének teljes félre ismerésére, a büntető jogszolgáltatás megbízhatósága és gyorsaságának rovására szolgál a jelenlegi rendszer. De az azzal való szakítás oly értelemben, hogy a vizsgálatok mind a központba vonatnának be s kizárólag törvényszéki bírák által láttatnának el, gyakorlati nehézségekbe ütközik. Sőt a járásbíróságok mellőzése — az jadott körülmények között, nődön a törvényszékek terű léte aránylag oly nagy kiterjedésű — egyáltalán helyt nem foglalhat. T)e a mire kétségtelenül * törekedni kell s a minek megvalósítására a javaslat igyekszik, az, hogy a vizsgáló bíró személyében rejlő garantiák fokoztassanak. Ennek megfelelően szabályként állítja fel a javaslat, hogy a tapasztaltabb és képzettebb, a bírói rangfokozatban magasabban álló bíró bízassék meg e teendőkkel. És a törvényszék keretén belül, tekintettel arra, hogy e teendők különleges tulajdonságokat kívánnak meg, ez állás különleges kirendeléshez kötessék s annak fontosságához képest ez az illető közeg díjazásában is kifejezést talál. A midőn albírák és jegyzők alkalmazása a vizsgálati eljárás folyamán, gyakorlati szempontokból egyelőre nem mellőzhető: a biztosítékot — melyet a vizsgáló közeg személye nem képes teljes mértékben nyújtani — r javaslat akkép oldja meg, hogy egyrészt azokat csakis csekélyebb fontosságú ügyekkel engedi megbízatni, másrészt pedig szabályozandónak véli azon szolgálati viszonyt, mely ezen közegek és a törvényszék vizsgáló bírája között fennáll. A törvényjavaslat ezen dispositioja rendeleti úton nyeri kiegészítését, a melynek feladata lesz gyakorlati irányban e két kérdést megoldani s lehetőleg a járásbíróságok feladatát, mint vizsgálati közegekét, körülírni, s ezzel a szervezet keretén belül megtenni mindazt, a mit a büntető jogszolgáltatás érdekei s az egyéni szabadság biztosítékkép megkíván. A javaslat a bírói képesítés kellékeinek meghatározásában úgy az elméleti, mint a gyakorlati kiképeztetés tekintetében, az eddigi rendszerrel szemben lényeges eltéréseket tűntet fel. Az elméleti kiképeztetés tekintetében azon elvet juttatja kifejezésre, hogy az igazságszolgáltatás közegeinek két nagy ágazata: a bírói és ügyvédi kar, egyenlő elméleti kiképzést nyerjen. Itt az egyesítés a kellékek megállapításában okadatolt. De a gyakorlati kiképeztetésben a két ág már egymástól elválik, mert a czél, mely eléretni szándékoltatik a kiképeztetés által, nem egy és ugyanaz. A bírói gyakorlati kiképeztetés a kineveztetési és kiegészítési rendszerrel legszorosabb összefüggésben áll. Mert az oly szervezet, a mely számos bíróságot s ennek következtében nagy