Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-496
364 i* 6 ' omiígos ülés 1881. jnnins 4-én, csütörtökön. lés a szélsőbalon.) Én megmaradok az egyedüli édes magyar haza védelme mellett és azt hiszem, meg fog maradni e párt is, de megmarad az ország többsége is és nem fogja az ország érdekeit semmiféle közösügyért megtagadni. (Helyeslés a szélsőbalon. Felkiáltások jobbfelől: A tárgyhoz!) Polónyi Géza: Ez a tárgyhoz tartozik! Petrich Ferencz: Miután pedig ez a törvényjavaslat nem a mi egyedüli hazánkat támogatja, hanem a közös haza érdekeit segíti elő: saját hazánk érdekeinek megrontásával én e szerencsétlen törvényjavaslatot még-általánosságban sem fogadom el, hanem pártolom Szederkényi Nándor t. barátom határozati javaslatát. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Szólásra ki következik? Josipovich Géza jegyző: Gr. Károlyi István ! Gr. Károlyi István: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A ház asztalán fekvő törvényjavaslat, de főleg az a tény, hogy e törvényjavaslat a t. kormány által benyujtatott: »az állami consolidatio« óhajának teljesülése szerintem és egy oly fontos cselekmény, hogy elmulaszthatatlan kötelességemnek tekintem, épen azért, mert pártonkívüli vagyok nem annyira bírálatomat a törvényjavaslat részletei felett, mint inkább nézetemet elmondani amaz üdvös eredmények felől, melyek az államosítási törvényjavaslat életbeléptetésének elmaradhatatlan következményei lesznek. Bizalommal töltendi be a nemzet minden elfogulatlanul gondolkozó fiának kebelét majdan ama hír, a mely szárnyra kel azon a napon, melyen e, ma a ház asztalán fekvő törvényjavaslat szentesített törvénynyé váland; a mely tudtára fogja adni az országnak és az egész világnak, hogy mától fogva nem többé választani, de kinevezni fogják ama tisztviselői kart, melynek kezében vän letéve az egyes megyék polgárainak anyagi, szellemi és erkölcsi érdeke, jogi fejlődése és hírneve. Bizalommal ama tudat, hogy a törvény életbeléptetése napjától kezdve jövendőre többé nem egy választási cyclus fogja a tisztviselők magmaradását biztosítani, de egyes egyedül kötelességük teljesítése, képességük és becsül etességök! (Helyeslés.) Bizalommal amaz elvitázhatatlan igazság és annak beismerése, hogy az államosítás behozatala csalhatatlan bizonyítéka a jelenlegi kormány szóhííségének, adott szava teljes beváltásának. (Helyeslés jobb felöl.) T. ház! Hogy hosszadalmas ne legyek, csak még egyet engedjen meg a t. ház elősorolnom, mi szerintem fölébe helyezendő mindazon eredményeknek, melyek az államosítás következményei lesznek és lehetnek és ezt a magyar nemzet jelleméből következtetem. Bizalmat olt be e törvény a nemzet szívébe, az annyi hosszú évek során folyton meghiúsult, már majdnem letett remények valósúlása iránt; a nemzeti önérzet, a nemzeti büszkeség tápot nyer általa és biztosítékot fedez fel benne; tápot a küzdelemhez, biztosítékot arra nézve, hogy a jövő nem kergeti fel többé a pírt arczába, Gyökeret ver a nemzet szívében a meggyőződés megnyugtató érzete és a hit, hogy ama kormány, mely ily törvényjavaslatot visz keresztül, képes lesz kiirtani a monstrumot, a corruptiót. (Moegás.) T. képviselőház! Az államosítási törvény meghozatala, annak szentesítése a király által szerintem egy nagy korszakot fog (Több hang a szélsőbalon: Szomorú korszakot!) alkotni hazánk önkormányzatának történetében és óriási változásokat fog eredményezni nemzetünk politikai életében. És ép azért kötelessége szerintem épúgy saját, mint választói érdekében minden képviselőnek e törvényjavaslat tárgyalásánál nyíltan, őszintén szólani és egyéni viszonyát, szemben a a kormánynyal a jövendőt illetőleg, határozottan körvonalozni. Hogy engem, t. képviselőház, mi választott el a volt kormánytól, nyíltan kimondana megválasztatáson! napján, a mikor választóimnak következőleg nyilatkoztam: (Halljuk! olvassa): » A mi politikai pártállásomat illeti, őszintén szólok önökhez, mikor azt mondom: nem tudom ma még, melyik párthoz fogok tartozni vagy melyikhez igyekezzem megnyerni önöket, t. polgártársak.« »Hát mit fogok tenni, kérdik önök? Megszavazok mindent, mit a kormány javaslatba hoz, ha biztosítékát találom az elém terjesztett javaslatban a haza jólétének; ha nem,igyekezni fogok érvekkel, de nem gyanúsításokkal és személyes sértésekkel, odahatni, hogy a javaslat vagy visszavonassák, vagy akkép módosíttassák, hogy helyeslésemet elnyerje. S ha lassankint oly irányban működnék a kormány, mely óhajaimnak megfelel, ha szellemet változtatva, csak oly egyéneket tartana és léptetne elő a magasabb közszolgálatba, kik épúgy szellemi tehetségeik, mint multjok, jellemök által bizalmamat bírni képesek lennének, ellenzéki viszketeg nem fog visszatartani akkor, hogy örömmel ne nyújtsam feléje baráti jobbomat és ne támogassam azt.« »Végre pedig és legutoljára, ha a kormány teljesen elvesztené bizalmamat, mit jelenlegi elnökét, Tisza Kálmánt tekintve, alig hiszek, mert ő, zárjel közt mondva, minden tekintetben megfelel ama jeligének, melyet pár év előtt én irtam fel zászlómra: »magyarság, szorgalom, be-
