Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-496

496. országos ülés 1891. június é-én, csütörtökön. 365 csületesség«, de csak egy árny leng felette és ez árnyat azok vetik rá, kiktől túlságos jósága, hibásan alkalmazott hálaérzete és gyengesége folytán nem mer megszabadulni és nem tudja ép e gyengesége következtében ama színvonalra emelni az állam összes tisztviselői karának jó hírnevét, melyet e fentnevezettek kivételével megérdemelne; minek folytán ez árny volt a közfal ekkoráig, mely engem tőle elválasztott; de ha egy új nap kelne fel, és ez új nap sugarai elűznék ez árnyat, összeomolhatna talán a fal s együtt érezhetnénk mi is a kormánynyal.* Négy év múlt el azóta, hogy én e szavakat elmondottam. Én vártam, vártam három évig ; a mit óhajtottam nem történt meg; a eorruptio javában folyt tovább: a fal tehát mozdulatlanul állott, sőt napról-napra magasabbra emelkedett köztem és a volt kormány közt. A harmadik év vége felé ígértek egy új aerát, megengedem jóhiszemííleg és a komoly törekvés akaratával; de ekkor a felmerült complieatiók miatt a volt kormány életének hirtelen vége szakadt. A jelenlegi kormány fentartotta részéről is a volt kormány adott igéretét: én ismét vártam, vártam mai napig; ma, hogy ismételjem az általam használt metaphorát, felkelt az új nap, elú'zé az árnyat, összeomlott tehát a fal és én szavamnak embere akarok lenni, midőn kijelentem, hogy ma együtt érzek a kormánynyal és ettől fogva a kormány ezen politikáját, nehogy visszaesés tör ténhessék, csekély erőmmel támogatni akarom és fogom. (Helyeslés jobb felöl.) Érezni, lelkesülni, küzdeni, jövőre is ép oly melegen, őszintén és elszántan ugyanazért fogok, a kivel és miért eddig éreztem, lelkesültem és küzdöttem a nemzet iránt: mindenért, mi magyar, mi hazáin javát, nagyságát, dicsőségét előmozdítja, biztosítja; minden ellen, mi nemzetem jogait, önállását, méltóságát, állami függetlenséget kisebbíthetné, megsérthetné, vagy megalázhatná. (Mozgás.) És mindezeknél fogva és főként azon meleg és lovagias felfogás alapján, melylyel gr. Apponyi Albert t. barátom a kormány által adott kötelező ígéreteket már mint beváltott váltókat escomptálja, én, a ki párthoz nem tartozom, párt-obligo alatt soha nem állottam, pártot nem változtatok, de pártot választok s igyekezni fogok érvényesíteni a kormány támogatásában szerény tehetségemet, megbízhatóságomat és önzetlen hazaszeretetemet! (Helyeslés jobb felől.) És ama hitben vagyok s ama meggyőződéssel lépek be a kormánypártba, hogy ott ugyanez érzelmekkel találkozom és hogy csak előnyére lehet a hazának, ha kezet fogva együttesen igyekezünk megvalósítani e programmot. (Úyy van! jobb felöl.) T. ház! Úgy vélem, nem vagyok szerénytelen, midőn ama meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy majd mindenki tudja Magyarországon, a ki a politikai és társadalmi élet mozzanatait az utóbbi tizenkét év lefolyása alatt figyelemmel kísérte, hogy igen kevesen keltek ki nálam határozattabban, elszántabban, helyet, egyént, rangot, összeköttetést nem válogatva, sem kiméivé, minden ellen, mi a tisztességgel és becsületességgel ellenkezett, de főleg a volt kormány passiv viselkedése és türelme ellen, szemben a lábrakapott corruptióval. És ép azért, t. ház, önmagamat hazudtolnám meg és a legnagyobb következetlenség vádját érdemelném ki, ha ma — mikor egy xy kormány áll az ügyek élén, egy oly kormány, mely az államosítási törvényjavaslat megjavítását kérve, a fegyvert kéri kezébe adni, melylyel ez annyira sürgetett, nagy és nehéz munkát, a eorruptio kiirtását véghez vihesse — én, e kérelme teljesíté sét megtagadnám. T. ház! Engedelmet kérek, ha talán hosszúra nyúlt felszólalásom; de e nyilatkozattal tartozom önmagamnak, tartozom választóimnak és tartozom a háznak. Engemet semmi utógondolat sem vezérel, midőn csatlakozom a kormányt támogató szabadelvű párthoz. (Éljenzés a jobboldalon.) Előttem csak egy czél lebeg: hozzájárulni megvalósításához éltem azon eszményének, hogy nemzetemnek épúgy politikai, mint társadalmi életében csakis az erkölcsi elvek érvényesüljenek, mert csakis így szolgálhatjuk önzetlenül a hazát! A törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Nagy István jegyző : Helfy Ignácz ! Helfy Ignácz: T. ház! (Hosszan tartó zaj. Halljuk! Halljuk!) Midőn e nagyfontosságú kérdésben felszólalok, követni óhajtom előttem szólott t. elvbarátaimnak példáját, a kik habár élesen támadták meg a napirenden levő törvényjavaslatot és tűzzel, lelkesedéssel, a meggyőződés legbensőbb hevével védelmezték a mi határozati javaslatunkat, mindazonáltal a tárgyilagosság teréről egyetlenegy perezre sem tértek le. És igaz örömömre válik constatálhatni, hogy ha volt, a ki a vitát e keretből kizökkentette, az nem e padokon keresendő. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Egyúttal bátor vagyok jelezni, hogy beszédemben nem szándékozom a törvényjavaslat sok részletét felölelni; csakis annyira fogok szorítkozni, a mennyi álláspontom jelzésére múlhatatlanul szükséges. Foglalkozni kívánok inkább a törvényjavaslat mellett felhozott érvekkel és e tekintetben különösen a t. ministerelnök úr és gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam beszédével. (Bálijuk! Halljuk!) Az elsővel azért, mert természetesen sulylyal bír azon helynél fogva, a