Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-479
(79. orseágos ülés 1891. ma hír, a midőn majdnem minden ügy az ország legfelsőbb bíróságai által nyer érdemleges elintézést. Az ítélkezés egyöntetűségének biztosítására leghatályosabb eszköz: a bíróság összalakításának állandóságában rejlik. A kérdés tehát akkép teendő fel: a törvényszéknél alkalmazott bírák közül melyik rész van hívatva e tekintetben a. stabilis elemet képviselni? Kétségtelenül nem a gyengébb, hanem az erősebb. Nem a bíró, a ki felsőbb bírói teendők ellátására nem bír a szükséges kellékekkel, hanem ellenkezőleg az, a ki azokmik birtokában van, képviselheti egyedül a törvényszékeknél azt az elemet, melynek közreműködósétól az egyöntetűség függ. De még ha eltekintünk is azon szerepkörtől, melyet a kir. törvényszékek már a közel jövőben betölteni hívatvák s a mely feladatok teljesítésére az előrelátó törvényhozásnak már most kell a módokat és eszközöket szolgáltatnia: azt vélem, hogy ama előléptetési rendszer, mely a jó erőket az elsőfokú bíróságoktól rendszeresen elvonta s azokat összealakításukban folytonos ingadozásnak alávetve, egyik akadálya volt annak, hogy a törvényszékeket azon bizalom környezze, a melynek hiányában üdvös működésről szó sem lehet, Ha eltekintünk minden eljárási reformtól, a jelen előléptetési rendszer tarthatatlansága még úgyis kétségen felül áll. Legyen szabad ezzel kapcsolatban röviden utalnom azon igazságügyi politikára, mely az igen tisztelt igazságügyminister űr által beterjesztett s a bizottság által letárgyalt javaslatban kifejezésre jut. A czél, melyet az igazságügyi kormány szem előtt tartott, kettős volt: a tervezett intézkedések által a jelenlegi állapotnak javítását elérni s magukat az intézményeket akkép szervezni, hogy azok a jövőben beadandó fokozott követelményeknek is eleget tehessenek. Az igazságügyi politika, mely a javaslatban kifejezésre jut, összefoglalható e szavakban: erős törvényszékek szervezése, értve ez alatt azon szellemi erőt, a mely bizalmat kelt, fentart és fokozni képes. Erős törvényszékek nem képzelhetők, ha a vezetés nem megfelelő. Bizalmat keltő működésről szó sem lehet, ha a bírák jelleme és képessége nem nyújtja azon biztosítékot, melyből a bírói ítéletben való megnyugvás egyesegyedűl eredhet. A törekvésnek tehát oda kell irányulnia, az előléptetési rendszert akkép módosítani, hogy mód és alkalom nyujtassék azon bírákat, a kik jellem és képesség által egyaránt kitűnnek, azon törvényszéknél megtartani, melynél működésük által a bizalom megszilárdulásához hozzá járultak. április 20-án, hétfőn. £9 S épen mert a javaslat igen helyesen az albírákat rendszerint törvényszékekhez nevezi ki, a kezdő bírákkal szemben ellensúlyozásról kell gondoskodni, a melyet a képzettebb s a felsőbb bírói teendők ellátására alkalmas bírák vannak hívatva képviselni. Az a kiképeztetési rendszer, mely a javaslatban kifejezésre jut s a melynek helyessége kétségen fölüli, szükségszertíleg visszahat az előléptetési rendszerre is és a törvényszékeknél — hogy úgy mondjam — az erők egyensúlyának helyreállítása ezéljából szükségessé vált oly intézkedések felvétele, melyek az előléptetést a szolgálati minőség változhatatlan fentartása mellett lehetségessé teszik. Az elsőfokú bíróságok első szervezése óta minden, az eljárás terén eszközölt reform az egyes bíró hatáskörének tágítását vonta maga után. Az egyes bírói functiók az 1871 : XXXI. törvényczikk meghozatala óta lényeges változáson mentek keresztül; de maga a szervezet ezen változtatásokkal lépést nem tartott. Már pedig ha a teendők minémusége változik, ez rendszerint szükségszerűleg visszahat a szervezetre, mert a közegek megjelölésénél a reájuk bízandó teendő egyik döntő tényezőül szokott szolgálni. Az 1871 : XXXI. tczikkbtn foglalt egyes bírói intézmény szervezése, még ha el is tekintünk a hatáskörnek jelzett változásától, alapjában czéltévesztett, de jelenleg a változott körülményekkel összhangzásban nem áll s az eljárási reformnak kétségtelenül akadályát képezné, a melynek egyik alapeszméje a járásbírósági hatáskör kiterjesztése polgári peres ügyekben. Áz eddigi rendszer értelmében a járásbíróságok összealakításánál a tapasztaltabb és képzettebb elem csak a vezetésben érvényesült. Különben pedig azon szervezési eszme uralta ezen intézményt, hogy az egyes bírói teendők ellátásával minden tapasztalatot nélkülöző, a bírói pálya kezdetén álló egyéneket bízott volt meg. Ezzel szemben a javaslat, az egyes bírói intézmény valódi természetének megfelelően, a szervezetben igyekszik megadni azon biztosítékokat, melyek az ezen hatáskörbe utalt teendők ellátásának megfelelnek. A mód, melyet a javaslat e tekintetben választ, az: tapasztaltabb és képzettebb bírákat ezen teendők ellátásával megbízni, még pedig akként, hogy az albírák első sorban törvényszékekhez neveztetnek ki, hogy a eollegiumban való részvétel által nyerjék meg azon biztonságot, melyet az ügyek önálló elintézése megkíván; a másik pedig: hogy mód és lehetőség
