Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-496

496, országos ttlés 1891. jnnlns 4-én, csütörtökön. §61 gátoltatott és megteremtette az ébredés korszakát, melynek tagadhatatlan kifolyása volt a korszakalkotó 1848/9-diki események. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha Schvarcz Gyula t, képviselő úr más színben nézi a dolgot, erről nem tehetek, ő tudósabb nálam; de azt nem engedhetem meg, hogy neki igazsága lehessen. Menjünk mármost a jelenleg élők korába. Hisz, vagyunk még itt, a kik annak a kornak élő tanúi voltunk, midőn a magyar ember, ki egy pár év előtt vérzett a hazáért, kész volt a hazáért vagyonát és életét feláldozni, a hazának csak lakójául tekintetett. Idegen elemeket hoztak be leigázásunkra, jogtalan törvényeket alkottak, megteremtettek egy sötét korszakot, a mely 18 esztendeig volt sötét pont nemzetünk életében. Mi volt az, a mi a nemzetet akkoi is megmentette attól a szerencsétlen merénylettől, a melynek mi élő tanúi voltunk ? Ismét megyei rendszerünkből származott ellentállásból származott, a békés és türelmes önvédelem. Mindenesetre tehát a megyei rendszerünkből származott életerő volt az, mely az ellentállási képességet megteremtette. Es íme, ennyi intő példa után is találkozik egy oly kormány, mely habár magát független felelős nemzeti kormánynak nevezi is, mely ez életrevaló megyei rendszerünket ily szerencsétlen töryénynyel akarja megsemmisíteni. Csanády Sándor: Bécsből parancsolták! (Derültség jobbfelöl.) Petrich Ferencz: Tudom, hogy önök a túloldalon ezen érveléseim ellen sok kifogást fognak tenni, de — engedjenek meg — a tör ténelmi tényeket megdönteni nem lehet. Ellenvetéskép azt állítják, hogy akkor nem volt független felelős magyar kormány s miután most van, ne lábatlankodjék úrjokban a megyei rendszer, majd ott lesz a védelemmel hol arra szükség lesz, a kormány. Hát, t. ház, tán mi örülnénk legjobban, ha az a név: független felelős magyar kormány, nem volna egyéb, mint önámítás. Az igaz, hogy független a kormány, sőt a szabadosságig függetleníti magát a magyar érdekek ellenében, ha azokat feladni kell; de a felelősségnek legkisebb nyoma sincs, ha a magyar függetlenséget, a magyar érdekeket kell megvédeni ! Bécs felé azonban más arczot vesznek fel, itt a függetlenségnek legcsekélyebb nyoma sincs, de a felelősség terheit óvatosan, meglapulva megőrzik, az osztrák érdekek irányában. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De nem akarok tovább menni, nem akarok semmire rámutatni egyébre, annak az életképtelenségnek, önámításnak igazolásául, melyben tengődünk, csak egyszerűen rámutatok arra, ÄÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXIII. KÖTET. hogy még az oly őszinte kibékülésnek látszó alapon megnyert jogaink, az 1867-iki kiegyezés által megnyert jogokat sem volt képes csaknem negyedszázados alkotmányos életünk alatt egyetlen kormányunk sem érvényesíteni. Sőt ellenkezőleg az utóbbi időben, a Tisza korszak alatt még legs irknlatosabb jogaink is áldozatul estek. Azt hiszem, hogy a túloldalon sem vonják kétségbe, hogy az 1867-iki törvények alapján, mint önálló nemzetnek, koronás királyunk vezérlete alatt volna jogunk egy nemzeti hadsereg szervezésére, nincs ön illó nemzeti bank, nincs külön vámterűlet, külön külügyi képviselet és külön magyar királyi udvartartás. (Űgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen a magyar kir. udvartartáshoz ép annyival járulunk, mint az osztrákok a császári udvartartáshoz. Es mégis, hogy állunk a törvénynyel, melyet oly őszinte örömmel, oly hozsannával fogadott el a nemzet, mi van belőle érvényesítve? Van-e magyar hadseregünk? Ott van a véderő-törvény, melyben saját gyermekeinket megtagadtuk, megtagadta a többség s ha nem lesznek félig németekké és nem teszik le németül a tiszti vizsgát, még tartalékos hadnagyokká sem lehetnek. De nézzük a magasabb tiszti állomásokat, a hol nemesik ágyútöltelék kell — mert hiszen erre jó a magyar ember is — hanem a hol befolyásról, jóllétről van szó s a hol a nemzet sorsa függ esetleg egyes vezénylő tiszt jóakaratától, ügyességétől, ott a magyart és a magyar érdeket nem ismerik és ha felvergődik is magasabb állásra, a mi ritka, mint a fehér holló, ast hogy magyarrá született meg kell tagadnia. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Itt tehát nem lehet mondani, hogy nyoma volna a magyar nemzeti hadseregnek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát a pénzügyekkel hogy állunk? Hol van az önálló magyar nemzeti bank, hol a külön vámterület? Erről szó sincs. Ez egyszer volt szóban Tisza Kálmán alatt, mikor ő Felségének a királynak akaratára hivatkozott s nem merte tárgyalás alá engedni a kérdést. Szóba sem jöhetett. De az osztrák érdekek megteremtésében, a nagyhatalmi állam megtartása érdekében teremtettek 2.300 milliónyi államadósságot, mely roppant összeget azonban e szerencsétlen közösügyes gazdálkodás mellett a nemzet nem lesz képes kifizetni soha! Mit szóljak Magyarország külügyi képviseltetésérő! ? A magyar nemzetet a külföldön, mint önálló nemzetet nem ismerik, hanem igen is ismerik azt, mint az osztrák állam egyik kiegészítő részét. A mauyar érdekek a külföldön képviselve nincsenek. Már pedig az a nemzet, a melyet az európai nagyhatalmasságok, a világ hatalmai előtt nem képviselnek, az nem 43