Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-496
gg2 ** 6> «rszágos ülés 1891, junins 4-én, esfttffrtSkön. számít, ha csak nem veszik valami nagy vívmánynak azt a szerencsétlen consularis bíráskodást, melyet legközelebb a mostani kormány megteremtett. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) S talán semmi sem jellemzi jobban épen alárendelt helyzetünk állapotát, mint a ma gyár királyi udvartartás. Valami sajátságos s megfoghatatlan, a nemzet önérzetével, tekintélyével s a méltányossággal homlokegyenest ellenkezik az, hogy mikor mi ép oly összeggel járulunk a magyar királyi udvartartáshoz, mint a milyennel az osztrákok járulnak a császárihoz, midőn apostoli királyunkhoz szerencsénk van, osztrák császári udvari személyzet kiséri őt ide. S nem volt még egyetlen egy kormányunk sem, amely minden függetlensége és felelőssége mellett is képes lett volna egy sujtásos magyar inast teremteni a magyar király udvartartásában. (Úgy van! a szélső baloldalon.)^ nem röstelnek azok a felelős, független magyar ministerek ö Felségének oda abba a királyi palotába referálni menni, a hol a magyar nemzeti lobogó helyett a fekete-sárga zászló leng, szerencsétlen, alárendelt hclyzetüuk jellemzésére. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Azt hiszem, t. ház, hogy ez arra, hogy ne szenvelegjük a független és felelős magyar kormány szerepét, elég. (Igaz! Úgy van a szélsőbalon.) Ezek után, t. ház, ne ámítsuk önmagunkat, de a nemzetet sem, mert hisz, ha yolna is független és felelős kormányunk, ez sem volna jogosítva arra, hogy ily szerencsétlen törvényjavaslatot terjesszen be ezen, a népképviselet alapján kormányzott országban, a hol a viszonyok nem egészségesek. De legkevésbbé van erre jogosítva a Szapáry-kormány, melynek egyes tagjai, habár tisztelem is őket s habár elismerem is, hogy az emberiség magaslatán állanak, de a ministeri bársonyszékekbe a nemzet arczúlcsapásával Kossuth Lajos (Éljenzés a szélsőbalon) nagy hazánkfiának honossága árán jutottak ide a piros bársonyszékekbe. (Igaz! a szélső baloldalon.) Ez nyilt dolog, a mi megezáfolva nines. Ily körülmények közt azután azt akarni, hogy egy életrevaló nemzet e törvényjavaslat elfogadásával a maga érdekeit feladja és vak bizalommal vesse magát e kormány karjaiba, nem lehet. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) A ki bizalmat akar annak tetteket és eredményeket kell felmutatni. Elismerem én, a mint azt előbb is mondottam, hogy vannak kormányunk tagjai között kimagasló tehetséggel bíró férfiak. Elismerem azt is, hogy kormányunk egyes ágazatában kimagasló eredmény mutatkozik; de már mikor ezután a Szapáry-kormány minden tagja együtt működik, mikor hazánk legfontosabb érdekeiről van szó, különösen a közjogi téren, mint most e javaslatnál, el kell mondanom azt s itt nem ámítom magamat, hogy újabb alkotmányos korszakunknak egyetlenegy kormánya, kivéve talán a Tisza-kormányt, sem Jegyezgette annyira Bécs érdekeit, mint épen a Szapáry-kormány. (Úgy van! a szélső baloldalon.) S miután a bizalomról van szó, mert másnak alapján e javaslat megszavazását nem várhatják, nagyon szeretném látni s óhajtanám a ministerelnök úrtól megtudni, hogy azon vak bizalmat mily alapon követelheti a nemzettől, mi i\z, a mit fel tud eredmény kép mutatni ? (Helyeslés a szélső báloldalon.) Igaz, hogy legrégibb tagja a kormánynak, az is igaz, hogy annak minden ágát végig gazdálkodta.; de eredmény más nem maradt fenn, mint a Tisza Kálmánnal együtt megteremtett 1000 millió forint állami adósság! Ily előzmények után a törvényjavaslatnak minden áron való keresztülvitelét nem lehet m ásnak tekinteni, mint merényletnek, mely a nemzet jogai és érdekei, ellen követtetik el. Úgy van ! a szélső baloldalon.) Én, t. ház, egy betegség jelenségeit látom. Mondhatom őszintén, hogy hazánk közügyeit mindenkor nagy érdeklődéssel figyeltem meg s észleleteim alapján elmondhatom, a mit már hajlott korom is megenged, hogy félszázados, élénk észszel tett tapasztalatom hazám sorsát szomorú színben tünteti fel. (Halljuk ! Halljuk!) Az 1867-iki kiegyezés előtt nem ijedt meg e nemzet az akadályoktól. Ha nehézségek jöttek közbe, öntudata felébredt, megkétszerződött honszeretete és megfeszítette vég<ő er-ejét. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Eletét, vagyonát és vérét volt ké^z hazájáért feláldozni és ez adta meg a nemzetnek azt az erőt, hogy ezredév óta fenn tudja magát tartani. De, fájdalom, az 1867-iki közös kiegyezés óta egy szerencsétlen nagy baj, egy betegség: az önbizalom hiánya csempészte be magát a nemzet kebelébe és hiába beszélnek önök, ha a nemzet ebből az állapotból fel nem ébred, akkor annak a sorsa el van döntve. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És ez a betegség nem is látszik oly nagy bűnnek a mai fogalmak szerint. Az önbizalom hiányából származik azután az, hogy minden akadálytól azonnal megijedünk és a viszonyokkal, jogaink feladása árán megalkuszunk s azoknak szabad folyást engedünk és a kormány minden felelőssége és függetlensége mellett mag.i simítja el a dolgokat, csakhogy a nemzetet megnyugtatássá, ő maga pedig a kormányon maradjon. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ebből származik azután az, hogy minden becsületes eleinnéL gyökeret ver a közömbösség s minthogy látja, hogy minden törekvése hasztalan, összedugja kezeit és várja, hogy a sült galamb a
