Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-496

496. országos ttlés 1891. jnnluä Lén, esntortSkfcn. 359 megkérdezése, megbízása nélkül annak jogait csorbítva, oly törvényt akarnak hozni, a melyet rendes körülmény között népképviselet abipján álló független felelős kormány még a törvényhozó testület elé sem mert volna terjeszteni; különösen addig, míg más csak félig megfelelő törvénynyel is, a törvényjavaslat által megtámadott jogokat némileg biztosítani lehetett volna. Nem fogadom el a törvényjavaslatot, mert ha czélját tekintjük — mert felteszem a többségről, legalább annak egy nagy részéről, hogy ezélja e javaslat által az, hogy a közigazgatás javíttassék — tehát, mondom, annak czélját tekintve is, annak kiindulási pontját nagyon elhibázottnak tartom, mert a törvényjavaslat nem ott kezdi meg a közigazgatás javítását, a hol azt kezdeni kell, hanem ott, a hol a legj'obb esetben végezni lehet. Mert felfogásom szerint, ha a közigazgatásnak vannak bajai — eltekintve azoktól a bajoktól, melyeket az előbbi kormány idézett elő — ha vannak gyökeres bajok, azok nézetem szerint a községek rendezetlenségében rejlenek (Helyeslés a szélső baloldalon) és mindaddig, míg a községek a kor szellemének megfelelve, de hagyományos alapon, gyökeresen átalakítva, nem lesznek, arról, hogy azokat a főispáni mindenhatóság, vagy az állam által kinevezett tisztviselők basáskodása megjavítja, még álmodni sem lehet. Ellenben félnünk kell attól, hogy e törvényjavaslat hazánk ellenállási képességét megrendítve és megsemmisítve, oly eshetőségnek lesz kitéve, mely által alkotmányos életünk gyökerestől felforgattatik. Én, t. képviselőház, úgy ismerem az életet, hogy minden fontosabb, komolyabb dolgot vagy intézményt, vagy törvényt, ha rendezni akarjuk, alapjában kell annak a rendezését megkezdeni és alapjában megmásíthatlannak, állandó alapra lefektetettnek kell lennie. Az élettapasztalás és az emberi fogalom ezt oly meo-másítbatlanúl fogadta el, hogy erről már beszélni is alig lehet Mert ha valaki például egy értékesebb épületet, egy monumentális középületet akarna építeni és ezt tenné szorgalmasabb alapozás nélkül és építene homokos, ingatag talajra; vájjon mi lenne az épület jövője? Ez természetes sorsát el nem kerülhetné, mert az még mielőtt felépülne, saját súlya alatt összerogyna és maga alá temetné nemcsak az alkotmány tervezőit, de maga alá temetné talán az abban résztvevő ártatlan munkásokat is. Hát, t. ház, ily alap nélküli idegen érdekek által megteremtett, czél nélküli, erőltetett intézménynek tartom ezen szerencsétlen törvényjavaslatot is, mert hiszen ez egy népképviseleti rendszer alapján kormányzott országban, nálunk a nemzet megkérdezése és komolyabb ok nélkül belenyúl a nemzet érdekébe és alkotmányos színezet alatt \ sérti meg annak legértékesebb jogot. Ha van e nemzetben egy szikra önérzet, ezt el nem tűrheti, ez visszahatást fog szülni és a legelső kedvező alkalommal romba fogja dönteni az ily természetellenes alkotmányt azokkal együtt, a kik azt megteremtették. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Ha pedig ez a nemzet nem bír annyi önérzettel, hogy ezt megtegye, akkor sajnálattal kell kinyilatkoztatnom, hogy csakugyan megérdemli, hogy saját választott képviselői által jogaitól megfosztva, saját élhetetlenségének legyen áldozata. Értem, ha egy független, önálló, erős nemzetnek polgárai, a kik önkormányzati tehetségök tudatától vannak áthatva, egy nemzeti kormánynyal szemben, melynek azonos érdekei vannak a nemzetéivel, válságos esetekben még polgárjogaikról is lemondanak egy időre, hogy a végrehajtó hatalmat egy kézben összpontosítva, a nemzet érdekeit hathatósabban érvényesíthessék és bajait gyökeresebben orvosolhassák. De hogy nálunk, a hol az ellentétes érdekek naponkint összeütköznek, a hol osztrák szövetséges társaink érdekei a mi érdekeinkkel soha sem lesznek összeegyeztethetők, eredményt várhassunk oly törvénytől, a melyben a nemzet önként mond le saját jogairól, (Úgy van! a szélső baloldalon) azt hiszem, a túloldalon sem fogja senki sem hinni. Sőt ellenkezőleg, a történelem azt mutatja, hogy e nemzet mindenkor csak ellenálló képességével menthette meg természetes jogait. Nem akarok hosszabb történelmi fejtegetésekbe bocsátkozni, de miután a történelem a nemzet életének, jellemének, az átalakulási mozzanatoknak leghívebb tükre, egy törvényhozó testületnek nem szabad azt szem elől téveszteni, ha azt akarjuk, hogy állandó, a nemzet szellemének, érdekeinek megfelelő törvényt alkossunk, hogy azt a közbizalom felkarolja s így az a nemzetnek mintegy lelkületébe menjen át, hanem a történelemből le kell vonni a következtetéseket és azokból okulni kell. (Igaz! a szélső baloldalon.) Már pedig akárhogyan kutatom hazánk történelmét, nem találok ott egyetlenegy csak kissé számbavehető publicistát vagy nemzeti vezérférfiát sem, a ki feleslegesnek tartotta a nemzet önvédelmét és ellenállási képességét fejleszteni, sőt ellenkezőleg a .történelem mutatja, hogy ebből a nemzetnek igen nagy haszna volt, mert csakis ellenállási képességével volt képes sok esetben alkotmányos jogait megvédeni. Hiszen csaknem 400 esztendeje, hogy a szerencsétlen sors bennünket az osztrák érdekekkel ősszelánczolt és ez alatt senki sem mutathat fel egyetlen