Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-496

356 496. országos ülés 1891. Jnntus 4-én, esfttortSkSn. által szolgalelküvé válnék az egész magyar tisztviselői kar, (Egy hang a szélsőbalon: Már most is az ! Mozgás jobb felöl) mert hát a politikai szabadságnak egyéb mozzanataira nézve már nyilatkoztam beszédemnek az alkotmány-garantiákról szóló részében. Már most azt mondják önök, hogy a szolgalelkűäéget a kinevezés fogja nagyra növelni e hazában, a minthogy épen ezen oldalról figyelmeztetett szintén a bureaueratia veszélyeire szép beszédben egyik t. képviselőtársam, ki előszeretettel foglalkozik ily - tanulmányokkal és a ki Steinnak, a nagy porosz államférfiűnak egy 1806-ban tett nyilatkozatát föl is olvasta, Vadnay Andor . . . Meszlényi Lajos: Mind a ketten átmentek innen. (Ellenmondások jobb felöl. Nagy zaj a szélsőbalon.) Schvarcz Gyula: Megjárják önök, uraim, ha majd egyszer utána olvasnak a törvényhozás történetében annak, hogy mi okozta azt, hogy e helyen ülök választóim bizalmából. Különben erre szükségtelen bővebben reflectálni, a régibb képviselők, ha ott ülnek is az önök padjain, ha lelkiismeretesek akarnak lenni, majd máskép fogják az ifjabbaknak elbeszélni a dolgot s azt, hogy jogom van itt ülni, midiin szabadéi vűségről, a megye rendezéséről, alkotmány garantiákr ól, kulíur- és jogállamról van szó. Lehet, hogy oly képviselők, a kik nem voltak a 60-as és 70-es években a házban, megismétlik még majd máskor is ezt a tréfát, de a kik jelen voltak, azok majd fölvilágosíthatják őket, hogy ezen dologban épen nekem nincs röstelni valóm; csak méltóztassék elolvasni az országgyűlési irományokat és akkor, remélem, meg fogják nekem adni az ily közbeszólással szemben a satisfactiot. Egyébiránt politikai szabadságról van szó. Erre nézve Vadnay Andor t. képviselőtársam felhozta a nagy porosz államférfiúnak, Steinnak egy nyilatkozatát a porosz bureaucratiáról. igen, de lehet-e azon nyilatkozatnak valami súlyt tulajdonítani, midőn az Poroszországról, mégpedig nem a mai Poroszországról, de a régi még akkor csaknem feudális Poroszországról, 1806-ról szólott, tehát oly időről, midőn még a feudális irány a legnagyobb orgiákat élte az összes német államokban. Poroszország 1850 óta kétségkívül legális és alkotmányos monarchia, de nem parlamentaris monarchia, a mint erre Tisza István t. képviselőtársam is czélzott, hanem úgynevezett dualisticus monarchia, melyben egészen más viszonyban van a parlament azaz a népképviselet az államkormánynyal, mint van parlamentaris monarchiában. Tehát Poroszország ma alkotmányos népképviseleti monarchia már, de nem volt az még 1806 ban. Vájjon Steinnak ezen nyilatkozatából tanúságot meríthetünk-e tehát akkor, a midőn nálunk népképviselet, ministeri felelős; ég, szabad sajtó van, milyen talán sehol nincs a szárazföldön, (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. eUenmondások a szélsőbalon) midőn állampolgáraink élvezik a gyülekezési jogot és midőn 1806 ban ott Poroszországon, még sem népképviselet, sem felelős kormány, sem sajtószabadság, sem politikai szabadság nem létezett? És minő volt azon bureaucratiai rendszer, a melyre vonatkozólag Stein nyilatkozott? Oly merev dressúra volt az, a melyben az alsóbbrangii hivatalnoknak a fölötte, s hívatalbeli elöljárónak ei gedelme nélkül nem is volt szabad megházasodnia, — oly rendszer volt ez, mely nem ismert a hivatalnokok érdekében semmiféle bírói jogorvoslást, hanem csak administrativ eljárást merőben discretionarius körben. Ha Stein szemei előtt ez a javaslat lebegett volna, ha ismerte volna azon államjogi állást, melyet e javaslat a parlamentáris népképviseleti magyar alkotmány keretében az alkotmányra fölesketenűett tisztviselők számára contemplál: akkor Stein bizonyára nem így nyilatkozott volna; ezt egész bátran elmondhatjuk, kivált, ha meggondoljuk, hogy a népképviseleten és parlamenti ministeri felelősségen nyugvó alkotmányosságról, a minő 1848, illetőleg 1867 óta létezik Magyarországon, nem is álmodhatott Stein akkor még Poroszországon ! (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Nem sülyeszteni, de emelni fogja az alkotmányos közszellemet hazánkban, (Igaz! Ügy vau! jobb felől) ha hozzászoktatjuk társadalmunk minden rétegét, ahhoz a fegyelmezettséghez, melyet csak a komoly munka tisztelete fejezhet ki nálunk is a kellő mértékben; és ha kissé kényelmetlenül fog is esni tán némely köröknek ez a fegyelmezettség: annál inkább meg fogják tudni azután becsülni a törvények uralma alatt azt, a mit e javaslat távolról sem fenyeget, a valódi szabadságot. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Midőn tehát a mi állampolgáraink oly magas fokon gyakorolhatják a politikai szabadságot, a minőn Angliát kivéve másutt sehol a világon, épen ekkor kelljen-e féltenünk azon sok ezer művelt magyar embert, a kik a magyar nemzet értelmiségének hatalmas nagy hányadát képviselik, a kiket, ha elvonunk a nemzet értelmiségéből, az értelmi és munkaerőnek roppant nagy fogyatékát éreznők, tehát csak épen ily alapon szabadna e sok ezer müveit honpolgártársunkat azzal gyanúsítani, hogy csak azért fogják majd betölteni kinevezés útján a hivatalukat, hogy szolgai elkííekké legyenek ? (Élénk helyeslés a jobboldalon,) Ha valami kifejtheti a szolgalelkűséget ;i selejtes jellemeknél — mert tulaj donkép a szolgalelkűség utoljára is az egyéni jellemnek psyeho