Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-496

496. országos ülés 1891. junitis 4-én, esttt5rtSkön. 357 logiai emanatiója és nem függ sem vagyontól, sem egyébtől, csak magától az egyéntől — tehát, mondom, ha valami ezt a szolgalelkííaéget kifejthetné nálunk a tisztviselők netáni selejtes elemei között, az bizonyára nem a tiszta, világos jogi helyzet lenne, a melyben e törvényjavaslat következtében lesznek a tisztviselők, mely őket a törvény uralma alá helyezi és midőn megvárja tőlük kötelességeik pontos, hü teljesítését, egy­szersmind megadja nekik a jogvédelmet a tör­vény alapján s a mely mellett lesz kit és lesz hol kérdőre vonni azt, a ki a kötelességét nem teljesítő tisztviselőt kinevezte, míg ellenbon most azt, a ki oly tisztviselőket választ, a kik nem teljesítik kötelességeiket, a kik arra nem képesek, nem tudom hol és mikép lehetne az ily választásért felelősségre vonni, (Mozgás a szélső­balon) nem ez a tiszta és világos helyzet lesz az, a melyet a törvény, a jog uralma fog körííl­sánczolni. Es azt hiszem, önök sem fognak a törvény uralmának gondolata ellen föltámadni; mert hiszen mi a törvény a modern alkotmányosjog értelmében egy parlamentáris államban "? Mi volna más, ismétlem mint a nemzetnek országgyűlésileg kifejezett akarata a felség, a korona szentesítő hozzájárulásával ? A törvényben benne van a nemzet akarata. Midőn tehát önök azt mondják, hogy tisztviselőink el fognak romlani, szolga­lelkííekké fognak lenni, én azt állítom, hogy nem ez a tiszta, világos helyzet fenyeget ben­nünket ezzel a veszélylyel, de fenyegethetne az, ha tovább tartana a mostani álczázott állapot, (Igaz! Úgy van. 1 jobb felöl) melyben a választott tisztviselők úgy állnak ott, mintha a nép bizal­mának kizárólagos letéteményesei volnának. (Helyeslés jobb felöl.) És mikor ezt főleg önök hangoztatják velünk szemben, mégis számba kellene, hogy vegyék, hogy ebben a helyzetien, midőn a tisztviselőkkel nem az, a ki őket választotta, hanem a kor­mány, a mely őket kinevezte, fog rendelkezni, még pedig a törvény alapján, a tisztviselői karnak tisztességes elemei bizonyára nem fognak inkább zavarba jönni, mint a jelen helyzetben. Ennek a jelenlegi helyzetnek tovább nyújtása lehetne rajok nézve veszélyes egyedül, annál is inkább, mert a tisztviselőkre bízott állami fel­adatok, időhaladtával csak szaporodni fognak. Tehát én nem félteném a magyar nemzetet e javaslattól a politikai szabadság és a politikai erkölcsök tekintetében sem. Hátra van még a harmadik aggodalom, a melyet a javaslat t. ellenzői fölhoznak, azon aggodalom, hogy e javaslat teljes megsemmisí­téssel fenyegeti az önkormányzatot. Egészen sajátszerű helyzetbe hozta a javaslat t. ellenzőit ezen aggodalmuk. Nem azokat értem, a kik nem törődvén az állam tudománynak és államjognak európaszerte bevett terminológiájával, a decen­tralisalt államhatalom gyakorlásában megyénként élvezett osztályrészt nevezik önkormányzatnak. Nem őket értem itt, mert az ő érveléseikre, azt hiszem, a föntebbíekben már megfeleltem; tehát nem őket értem, de azokat, a kik a megyei önkormányzat alatt azt értik, mit érteni szok­tunk és a mit a javaslat is értetni kíván, t. i. a közvetlen állami rovatok alá nem tartozó, eulturalis, közjótékonysági és közgazdasági megyei ügyeknek törvényszabta jogkörrel szaba­don intézését. Hát a javaslatnak ezen természetű t. ellenzői először följajdulnak, hogy a javaslat végmegseramisítéssel fenyegeti az önkormány­zatot, azután pedig, midőn a ház ezen oldaláról és egyáltalán a javaslat támogatói megczáfolhat­lanúl kimutatják, hogy hiszen ezen javaslat értel­mében sokkal nagyobbmérve fog létrejönni az önkormányzatnak, mint a minőt a vármegyék az eddigi törvények alapján élvezhettek; midőn ki­mutatják, hogy e javaslat rendelkezései folytán meg' fog szűnni az államkormány gyámkodása ezen önkormányzati ügykörök fölött, hogy neve­zetesen míg eddig a vármegyékben az önkor­mányzat úgyszólván csak névleges volt, a mennyiben a kormány a megyei közgyűlés bár­mely határozatát jogosítva volt minden §-hoz kötött indokolás nélkül, sőt egyáltalán saját hagyományosan diseretionariiis hatalmi körénél fogva bármily körülmények között is egyszerűleg megsemmisíteni: addig jövőre e javaslat alapján a megyei közgyűlésnek csakis bizonyos ügy­körökbe vágó és csakis bizonyos természetű határozatai lesznek és ekkor is egyedül a törvé­nyesség vagy közérdek szempontjából a kor­mányhoz megfölebbezhetők és a kormány a jóváhagyást ezektől is csakis a törvényesség szempontjából lesz jogosítva megtagadhatni; midőn, mondom, a javaslat támogatói mindezt megczáfolhatlanúl kimutatják: akkor előállnak önök, uraim és kimerítik a kicsinylésnek, sőt a a lenézésnek egész szótárát, csakhogy hazafias indignálódásukat e fölött kifejezzék. Megvallom, ha én azok közé tartoznám, a kik csakis a külföldi intézmények szemléleté­ből fakadó benyomások ösztönzete folytán óhajt­ják a mi saját nemzeti intézményeinket refor­málni, hát ez esetben én a javaslat ezen ellen­zőit nagyon szeretném az 1888-iki angol Local Government Actnek a 7-ik articulustól a 30 ik articülusáig terjedő rendé 1 kezeseire figyelmez­tetni ; megláthatnák ezen rendelkezésekből, hogy a mi fölött az »Administrative County«-ban a választott grófsági tanács a »Gounty Couneil«, tehát a mi vármegyei közgyűléseink analogona határozatokat hozni jogosítva vagyon, az szin­tén csak olyasvalami, a mit az alispáni és szolga-

Next

/
Thumbnails
Contents