Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-479

28 Í79. országos ttles 1891. április 20-án, hétfon. A bíróságok hatáskörének s a rájuk ruházandó feladatoknak minenaüsége, a megoldási módok és alakszerűségek teljes változása az ily reformoknak szükségszerű folyományaként fog jelentkezni. Bárminemfíek legyenek is azon eljárási törvénytervezetek, a miket az igen t. igazságügyminister úr kilátásba helyezett s annak idején a t. háznak előterjeszteni fog, két tényező az, mely minden kétségen felül biztos, s a melylyel a törvényhozásnak, ha ilyen vagy hasontermészetű igazságügyi kérdések megoldása forog szóban, számolnia kell. Ezek a következők: tsz egyik, hogy az ügyek érdemleges elintézésének súlypontját az első fokra s nem a felső fokokra kell helyezni; a másik, hogy a bírósági szervezetet Összességében terhelő ügyek felosztásánál, a helyes munkafelosztás elvének kell érvényesülnie 8 úgy ez, mint pedig a szóbeli alapon felépülő polgári és bűnvádi eljárás keresztülvitele egyáltalán nem lehetséges, ha az elsőfokú eollegialis bíróságok az egyes bíróságokkal szemben mint felebbezési forumok fel nem használtatnak. Minden, az elsőfokú bíróságokon ejtett szervezeti módosítás, a mely ezen tényezőkkel nem számol, a mely ezen czélok elérését nem segíti elő, egyrészt magának a reformoknak keresztülvitelét nehezíti, másrészt azok keresztülvitele esetében a megfelelő alkalmazásnak feltételeit nem szolgáltatja. De joggal vethetné fel valaki ennek ellenében, hogy szervezeti módosítások, a melyek ily eszméknek megtestesítésére irányúinak, a jelenlegi eljárási alapon koraiak s üdvös hatásról az igazságszolgáltatás menetére szó sem lehet, ha a feltétel, t. i. maga az eljárás, reformált alakjában hiányzik. Az ily kifogásnak súlyt és jelentőséget csak akkor lehetne tulajdonítani, ha a javaslat által szándékba vett szervezeti módosítások, mint a mostani eljárással ellenkezők, hatásukban vagy károsaknak bizonyulnának, avagy teljesen hatálynélktílieknek s a rájuk fordított munka és költség mindkét esetben kerülendő volna. A feladat tehát, melyet a javaslatnak e tekintetben megoldani kellett, az volt, oly szervezeti módosításokat eszközölni, melyek a jelenlegi eljárási alappal összhangzásban állanak, a jövőben eszközlendő reformoknak mikéntjét nem preindicálják, de a melyeknek hatása úgy a jelenben, mint a jövőben egyaránt biztosítva van. A javaslatban foglalt intézkedéseket három csoportba lehet osztani. Az elsőt azok alkotják, melyek a törvényszéki elnöki intézményre vonatkoznak ; a második az elsőfokú bíróságoknál alkalmazott bírák előléptetési rendszerét érinti; s végűi a harmadik az egyes bírói functiók ellátására vonatkozik. A helyes szervezeti politikának, eltekintve a bíróságok fokozataitól, oda kell irányulnia, hogy minden bíróságnál, értve annak összealakítását, úgy az administratio, mint a bíróságvezetésében s a mennyiben lehetséges, magában az ítélkezésben az egyöntetűség biztosítva legyen. Ezt máskép elérni nem lehet, mintha ép azon elemek stabilisáltatnak a bíróságnál, a melyek közreműködése ezen irányzatnak érvényesülését biztosítják. A felső bíróságoknál ezen stabilitás az illető állásoknak rangfokozata által már biztosítva van. Ehhez járul még a tanács-elnöki intézmény, a mely állások betöltésénél, azok magasságánál fogva, az állandóság eleme a felső bíróságoknál megerősítést nyer. Az elsőfokú bíróságoknál ezen irányzat eddigelé nem érvényesült, mert nemcsak az elnöki állási teendők fontossága s a?ok fokozott fontossága a jövőben az egyedüli és döntő szempont, hanem az, hogy ezen bíróságok össze alakításánál az állandóság biztosítva legyen, a mi pedig < sak akkép érhető el, ha az elnöki állás a bírói rangfokozatban a kellő magaslatra helyeztetik. A javaslat e tekintetben kettős intézkedést tartalmaz. Az egyik a 26. §-ban foglalt ama rendelkezés, hogy a király vidéki törvényszékhez elnököt curiai bírói czímmel és jelleggel is kinevezhet; a másik a 27. §. azon rendelkezése, hogy a vidéki törvényszéki elnök, szolgálati minőségének meghagyása mellett, ezen czímet és jelleget nyerheti. A czél, mely ezen intézkedések által eléretni szándékoltatik, kettős: tágítani azon személyek körét, kik köztíl alkalmas elnökök vehetők, másrészt pedig lehetségessé tenni, hogy az elnöki teendőkre alkalmas s ezen állásukban érdemet szerzett bírák előléptetésben részesüljenek, a nélkül, hogy ama nagy czél, a vezetés állandósága csorbát szenvedjen. De a törekvésnek oda kell irányulnia, hogy ne csak az utóbbi, hanem maga az ítélkezés egyöntetűsége is az elsőfokú törvényszékeknél^ lehetőleg biztosíttassék. Mert nem képzelhető oly eljárási reform, akár a polgári, akár a bűnvádi eljárás terén, mely az elsőfokú kir. törvényszékeket, szemben a járásbíróságokkal, felebbezési fokokként fel ne használja. A szóbeliségnek szigorú keresztülvitele az ily minőségben hozott ítéletek ellen a jogorvoslatoknak megszorítását kell hogy eredményezze. Ily körülmények között az ítélkezés egyöntetűsége az első fokon sokkal nagyobb jelentőséggel kell hogy bírjon, mint az, melylyel