Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-495

495. országos ülés 1891. jiiníus 3-án, szerdán. 34 J menti szokások szótárának azt a példányát, a melyben e kifejezés megírva van, nem hasz­náljuk, legalább engedje meg, hogy én ne hasz­náljam. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza István: T. ház! (Halljuk! Halljuk! Élénk mozgás a szélső baloldalon.) Van­nak dolgok, a miket az ember nem hall meg, ennek folytán azokra válaszolni nem szokás. (Hosszan tartó zajos mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!jobb felől.) De kötelességem igenis válaszolni azon, bocsásson meg nekem gr. Apponyi t. kép­viselőtársam, reám nézve valóban meglepő érzékenységgel előadott panaszaira, melyeket iménti felszólalásában kifejezett. (Nagy mozgás és zaj a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Hall­juk! jobb felől.) Én, t. ház, most minden sallang nélkül mindössze egy pár megjegyzésre kívánok szorítkozni: először pedig arra, hogy a »kicsi­kart nyilatkozat« szavakat nem idézésképen használtam, hanem használtam azért, mert ha valaki vívmányok elérésével dicsekszik, az azt je­lenti, hogy azt ellenállással szemben csikarta ki. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Meg vagyok nyugtatva az iránt, hogy tisz­telt képviselőtársam nem tartja kiesikartnak s én e »kicsikart« szót ezennel ünnepélyesen visszavonom. (Derültség és zaj a szélső baloldalon.) De tisztelt képviselőtársam mégis vívmányoknak tartja, olyanoknak, a melyeket ő capacitatio útján ért el. Engedje meg, t. képviselő úr, én sajnálom e kellemes illusiójától megfosztani; de azon módosításoknál, a melyek keresztül mentek, nem mondom kivétel nélkül, de a legtöbbnél és a legfontosabbaknál olyanra kapacitált bennün­ket, a mi már sokkal régebben meggyőződésünk volt. (Hosszantartó zajos derültség és élénk mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Erre sokkal könnyebb inarticulálatlan hangokat adni, mint tényeket megczáfolni. De hivatkoz­hatom a t. ministerelnök úrra, a ki megmond­hatja, hogy a párt egyik-másik tagja már a bizottsági ülések megkezdése előtt és mindjárt azok legelején, több ízben beszélvén vele e kér­désről, ebből azon meggyőződést lehetett merí­teni, hogy a többséghez tartozó bizottsági tagok azon módosításokat, a melyek tétettek, leg­nagyobb részben maguk kívánták. (Élénk mozgás és ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) Ebben tehát, t. képviselőtársam, (Halljuk! Halljuk!) egy szép iílusioban élt és nagyon sajnálom, hogy második felszólalása kényszerít reá, hogy ez illuiso fátylát szétoszlassam. A támogatás kérdésére nézve (Halljuk! Halljuk!) egy szóval sem mondottam azt, hogy nekem vagy bárkinek e pártban közönyös, meg­lehet, hogy elfeledtem mondani s hiba volt, ha elfeledtem, (Zaj a szélső baloldalon) hogy mi igenis bármely oldalról jövő támogatást szívesen veszünk. De azt hiszem, beszédem egész tenorja igazolja azon felfogást, hogy igenis örültünk és én is örültem, hogy a fontosabb elvi kérdé­sekre nézve egy véleményben vagyunk s beszé­dem egész tenorjában azt a szempontot, mintha én visszautasító lettem volna a t. képviselő urak által felajánlott támogatással szemben, annyiban, a mennyiben felajánltatott, — nem lehet kivenni. De t. képviselőtársam azt mondja és ez a legsúlyosabb és igen alaptalan vád, melylyel bennünket illet.... (Zaj és nyugtalanság a szélső­balon. Felkiáltások: Ki az a bennünket ?!) Mindjárt meg fogom mondani. (Zaj a szélsőbalon. Felkiáltá­sok: Mint párt beszél? Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Az a legsúlyosabb vád, mely bennünket illet, (Zaj bal felől. Felkáltások: Kit?) hogy a pactum létezését tagadó nyilatkozatnak előbb kellett volna történnie Valamint nyíltan kimondtam beszédemben azt, hogy pactum létrejöttét tagadom: úgy azt is, hogy a bizottsági szöveget, mert magam is helyes­nek tartom, megváltoztatni nem kívánom. Hát, t. ház én csak azt mondtam és kérem azt is beszédem értelmének ismétléséül elfogadni, hogy a tett nyilatkozatok kötelezők a kor­mányra és pártra nézve, mint minden nyilat­kozat, a melyet az tesz; de nem mint egy pactum, egy külön szerződés a t. képviselő úrral, a melyért viszonszolgálatképen megszavazzák nekünk a törvényjavaslatot. Ezt mondottam én, sem többet, sem kevesebbet. És, t- ház, miért nem mondtam ezt előbb ? Egyszerűen azért, mert csak most került rám a szólási jog; de egy nálamnál sokkal illetékesebb tényező kijelentette volt, hogy ez a javaslat a párt műve, a melyet magáénak tekint s maga visz keresztül; kijelentette, mielőtt a t. képviselő úr és elvbarátai végleges álláspontjukat elfog­lalták volna; történt ez a szabadelvű párt vezére részéről és tudomására jött a t. képviselő urak­nak is. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Ellenünk tehát az incorreetség és illoyalitas vádját emelui merően lehetetlen, mert ezt hallották és tudták, midőn a t. képviselő urak megállapodtak maguk­tartását illetőleg, melyre nézve a bizottságban szabad kezet tartottak fenn maguknak. A t. képviselő urak helyesen, correcte és hazafiasán jártak el. midőn ez által nem engedték magukat eltéríttetni; de szemrehányást intézni ellenünk abból a szempontból, hogy mi a nyilat­kozat későn tétele által a t. képviselő urakat tévútra tereltük, csak a vita hevében elhamar­kodott nyilatkozat volt, melyről alig hiszem, hogy azt fentartani kívánják. Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem magáról a tör­vényjavaslatról, sem annak részleteiről nem

Next

/
Thumbnails
Contents