Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-495
495. országos ülés 1891. jtinins 8 án, szerdán. 339 fejlődésnek és a közszabadsági szempontoknak megvalósítását és érvényesítését is? Inkább arra a kormányra-e, a melyet ő Felsége és a magyar parbiment bizalma helyezett állására és tart fenn helyén, és a mely a magyar parlamentnek felelőd, vagy az ennek alárendelt hivatalnoki testületre, mely ezen kormány rendeleteit kell, hogy végrehajtsa? (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől) Én igenis elismerem, t. ház, hiszen, hogy ne ismerném el, hogy a parlamentáris pártkormányzatnak is vannak árnyoldalai és vannak, lehetnek visszaélései; de kérdem, hol van emberi intézmény, melynek ne lennének? És nem elég az, hogy egy intézmény hátrányai bebizonyíttassanak, hanem be kell bizonyítani azt is, hogy az ajánlt orvoslás nem jár-e sokkal nagyobb veszedelemmel, mint a baj, melyet orvosolni, javítani akarunk. (Helyeslés. Úgy van! jobb felől.) Teljesen magamévá teszem azt is, hogy Magyarországon magyar nemzeti állam csak mint szabad állam létezhet. De most akár a visszaélések szempontjából tekintjük a dolgot, akár ebtől a szempontból: azt tartom, hogy igenis megtehetünk mindent ezen szabadságnak biztosítására és a pártkormányzással járó viszszaélések lehető elkerülésére, először is azzal, hogy a választás tisztaságát igyekezzünk biztosítani, másodszor, hogy eontentiosus ügyek tömegére vonatkozólag a polgároknak jogvédelmet biztosítsunk, harmadszor, hogy egészséges alapon fejleszszük az önkormányzatot és negyedszer és mindenekfelett oda munkáljunk, hogy egészséges közszellem legyen az országban; de szerencsétlen politikának tartanám, ha ezt azáltal akarnók elérni, hogy a felelős minister kezét az alatta álló bureaucratiávaJ szemben megkössük. (Úgy van! jobb felől.) Csak azt gondolják meg azon t. képviselő urak, a kik ezen az állásponton állanak, hogy épen a szabad fejlődés barátainak nem szabad túlságos függetlenséget biztosítani a bureaucratia számára.Nem mondom ma, de ha kifejlődik e hagyományos szellem a hivatalnoki testületben, ennek vis inertiae-je sokszor gördíthetné a haladni vágyó kormányok útjába a legnagyobb akadályokat. Elfogadom a javaslatot. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Elnök: Grr, Apponyi Albert képviselő úr kívánja félremagyarázott szavainak értelmét helyreigazítani. (Halljuk Halljuk! bal felől.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! Az előttem szólt t. képviselő úr beszéde szükségessé teszi, hogy egy rövid kijelentésre vegyem igénybe a t. ház figyelmét és idejét. (Halljuk! Halljuk!) Tehetem ezt a házszabályok alapján félremagyarázott szavaim értelmének helyreigazítása czímén; de ha talán néhány perezre e kereten túllépnék: úgy a t. elnök urnak, minta ' t. háznak kegyes elnézését vagyok bátor kikérni. (Halljuk! Halljuk !) A t. képviselő úr hosszasan foglalkozott beszédem azon részének elemzésével, a melyben a közigazgatási bizottság tevékenységének eredményeit iparkodtam jellemezni. A t. képviselő úr beszédem ezen részének azt a jelentőséget és horderőt tulajdonította, mintha a bizottsági megállapodásokban az, a mi az eredeti javaslatnál felfogásom szerint kedvezőbb, nemcsak a mi közreműködésünkkel elért, hanem mintegy a túloldaltól kicsikart vívmánynak akarnám feltüntetni. Ezt a második kitételt a »kicsikart vívmányt*, a t. képviselő úr fantasiája hozta létre szombattól mára. Én csak az elért vívmányokról beszéltem és soha egy szóval sem vontam tagadásba, mint a hogy a tények is bizonyítják és világossá teszik, hogy mi, a kik ott kisebbségben voltunk, azokat, mik elérettek, soha el nem érhettük volna, hogy ha kapacitál hatóságot, tárgyilagosságot és minden tekintetben előzékeny magatartást nem láttunk volna, úgy a kormánynál, mint a többségnél. Es ez a kormánynak és többségnek nemcsak hogy semmi néven nevezendő erkölcsi hátrányára nem vált; ez a kormánynak és többségnek tekintélyét nemcsak, hogy nem csökkentette ; hanem ellenkezőleg az, hogy a kissebbségnek érveit a kormány és a többség meghallgatni hajlandó és sokszor azoknak alaposságáról meggyőződve, a kisebbségnek nézeteit részben elfogadja, ez a helyes parlamentaris eljárás egyik nyilvánúlását képezi. Az ezzel ellenkező merevség többség uralmának elfajulását jelenti. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Eme helyesebb eljárásnak elfogadásába kormány és a többség tekintélyét emelte. És vigyázzon a t. képviselő úr, nehogy ez emelkedést, nehogy e megnövelt tekintélyt, nehogy e kedvező erkölcsi positiót, melybe a kormány és a többség magát hozta, felszólalásának iránya által megrontsa. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De a t, képviselő úr szíves volt, nem ugyan ezekkel a szavakkal, de felszólalásának egész tartalma által értésünkre adni—nekünk, a kik a ház ezen oldalán ülünk — hogy a mi támogatásunkra sem ezen javaslatnál, sem a közigazgatási reformra ezentúl következő részeknél semmi súlyt nem fektet, hanem hogy az kizárólag azon párt művének kívánja tekinteni, a melyhez tartozik. Mi támogatjuk, ha akarjuk és nem támogatjuk, ha nem akarjuk: az neki tökéletesen mindegy. Ez, t, ház, a t. képviselő úrnak dolga egyénileg. Az ily kijelentéseket én a jó ízlés szempontjából bírálni nem akarom ; nem különösen akkor, mikor azok nem egy vitának megkezdésekor, hanem a pártok részéről megtörtént nyilat' kozatok után tétetnek (Élénk helyeslés bal felöl.) 43*
