Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-495

338 4flÍ. országos ülés 1891. június S»;tn, szerdán. látok. Azt a télreértést, azt az illusiót, hogy ha egyszer kinevezett tisztviselői karunk lesz, hogy akkor abba valami csodás, valami megfoghatatlan mysticus módon az állami közérdek és az állami érzület szempontja és mindezt, ami szükséges ahhoz, hogy ez a tisztviselői kar valóban hivatása magaslatán álljon, valami delejes árammal egyszerre bele fog folyni; hogy akkor az állami közérdeket és a magyar nemzetnek az állami élet terén megvalósítandó nagy feladatait és törekvéseit ez a kinevezett tisztviselői kar egy csapással képes lesz kifogástalanul szolgálni. Nézzük meg, t. ház, másutt, hogyan áll a dolog? És itt ismét engedje meg a t. ház,'hogy a porosz példára hivatkozzam, mert a porosz tisztviselői kar, minden egyoldalúsága és hibái mellett, minden esetre méltó büszkesége lehet a porosz nemzetnek. Hogyan állott elő ez a tisztviselői kar ? A generatioknak hosszú munkája volt az, t. ház, a mi ezt létrehozta. És ezen munka első évtizedeiben minő irtózatos zsarnoki hatalom volt az, mely belenevelte a kötelességérzetet és azt, hogy megbízható, hű szolgája legyen az államnak. Hiszen hu nagyon messze visszamegyünk : a porosz tisztviselői kar történetének végpontján, az akasztófát „

találjuk. És t. képviselőház, ott is, a hol van jó bureaucratia, ott is teljes lehetetlen, hogy ha azt úgy alulról, mint felülről az élettel kapcsolatba nem hozzuk, ha kellő nevelésben nem részesítjük, hogy az el ne fajuljon, hogy egyoldalúvá ne váljék, az élettől el ne zárkózzék, az élet viszonyaival sok tekintetben ellenmondásba ne kerüljön és a maga külön felfogásait, a maga külön tradilióit ne akarja megvalósítani. Es hogy ezt mi annyira nem vesszük figyelembe, t. ház, hogy mi a felelős ministerrel szemben oly nagyfoka bizalmatlanságot mutatunk, a hivatalnoki testületnek pedig oly bizalmat előlegezünk: azt nem tulajdoníthatom másnak, mint a német tényleges viszonyok és a német tudomány hatásának; a német tényleges viszonyokénak, a melyek merő ellentétben állnak a valódi paríamentarismussal, a hol parlamentaris kormány egyáltalán nincs; és a német tudományénak, a melynek érdemeit bizonyára én vagyok az utolsó, aki elvitassam, de a melynek épen e téren sarkalatos alapelvei, a melyeken az egész épület áll, a paríamentarismussal kiegyenlíthetetlen ellentétben állanak. (Úgy van! Ügy van! jobb felől.) Meglehet, azt fogják mondani a t. képviselő urak, hogy ők csak a consenquentiákat fogadják el, az alapelveket nem. De ez, engedelmet kérek, először is, egy lényeges meghasonlás a logikával ; de gyakorlatilag is igen veszélyes, mert a consequentiák életbeléptetése által oly gyakorlati eredményt fogunk elérni, a mely csak azoknak áll érdekükben, a kik az alapelveket is magukévá teszik. Mi az alaptétele e téren a német modern tudománynak ? Az, hogy az egységet, a közérdeket képviselő államot szembeállítja a társadalommal és azt mondja, hogy minden választás által, tehát minden képviseletben az érdekkörökre és osztályokra tagolt társadalom külön érdekei jutnak kifejezésre, azok küzdenek a többségért, az államhatalom birtokáért és az államhatalmat külön osztályérdekeink szempontjából akarják felhasználni. Ebből önkéíst folyik a másik tétel, hogy szemben a társadalomnak és a képviseletnek ezen mindenesetre káros tendentiájával biztosítékot kell keresni a valódi állami közérdek számára a monarchiában ós a társadalomtól és az esetleg létező parlamentaris kormánytól lehetőleg függetlenített hivatalnoki karban. Ez az elmélet, nem tagadom, sok irányban megfelel úgy a német tényleges viszonyok, mint a német történelmi fejlődésnek; de megfelel-e az általános igazságnak és különösen a magyar fejlődésnek? A különbség a szabadságra méltó, a szabadsággal élni tudó nemzetek és a többi nemzetek közt épen abban fekszik, hogy amazok politikai életében nem a széttagolt társadalom jelentkezik, hanem az egységes közszellem, a hazaszeretet és a haza iránti áldozatkész kötelességérzet által megalkotott és összetartott egységes nemzet. (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) Ez a nemzet oszolhat pártokra, oszlik is ; de ezen pártok alapját nem a társadalmat széttagoló különbségek képezik ; hanem különbség a politikai felfogásban, az elvekben és a meggyőződésben; (Helyeslés. Élénk tetszés jobb felől.) és ezen pártok nem külön érdeknek állanak szolgálatában, midőn az államhatalomért küzdenek; de küzdenek azért, hogy ha azt megnyerték, saját meggyőződéseik, saját érdekeik szerint a közérdeket szolgálják. (Elek helyelés és tetszés jobb felöl.) És épen mit tanít a mi történelmünk ? Nem jövünk-e annak legsötétebb, de legdicsőbb lapjaival ellentétbe, ha ama tételt, vagy legalább annak consequentiait magunkévá teszszük ? Mikor szorult a magyar nemzet arra, hogy őt az állami gépezet tegye egységessé? Volt-e egységesebb, áldozatkészebb, hívebb a közérdek szolgálatában, mint akkor, midőn az egész állami apparátussal, mint nyilt ellenséggel kellett szembeszálíania ? (Úgy van! Úgy van! johb felöl. Mozgás a szélső baloldalon,) És ha ez így van; kérdem t. képviselőtársaimtól, kire bízhatom én a magyar állam és a magyar nemzet közérdekeinek megóvását, nagy czéljainak megvalósítását, de magának a szabad