Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-494

320 Wi- orsclgos Ülés 18W, juntái 3-án, kedden.. csak a vármegyék legutóbbi magatartása épen e közigazgatási törvényjavaslattal [szemben nem csökkentette a t. képviselő urak tiszteletét a vármegyék politizálása iránt. (Helyeslés jobb felöl.) Mindazok, a kik eddig felszólaltak, úgy a javaslat ellen, mint mellette, sokat foglalkoztak a történelemmel, és mondhatnám, hogy a vitát nem annyira az dominálta, hogy milyen lesz a jövő vármegyéje: mint az, hogy mi volt a vármegye a múltban? Én teljesen jogosultnak tartom, ha e kérdésnél a történelem tanulságait figyelembe veszszük, mert szerintem is nyújt egy tanúiságot a történelem, de ez nem önök mellett szól, t. uraim, ott a 48-as és függetlenségi párton, hanem mel'ettünk bizonyít. (Halljuk/ Halljuk!) Én a történelemből azt látom, hogy a megyék nem voltak azok, a miket ma szokás érteni a régi megyék alatt. Ha ma valaki a megyéről, mint a múlt megyéjéről beszél, akkor rendesen a 48 előtti megyét értik alatta. De, t. ház, a megyéknek azon jogai, a melyeket a 48 előtti időkben gyakoroltak, nem az őket természetszerűleg és eredetileg megillető jogok voltak. Azt látom a történelemből, hogy mennél erősebbek voltak a megyék: annál gyengébb volt az állam és az állam tekintélyének csökkenése egyenlő arányban állott e megyék tekintélyének növekedésével. Áz állami dissolutio korszakában vették magukhoz a megyék mindazon jogok gyakorlását, a melyek eredetileg és természetszerűleg az államot illették meg. A tanúiság tehát a történelemből az, hogy most, midőn az állam egysége, tekintélye, szilárdsága már biztosítva van, bocsássák vi megyék az állam kezébe azokat a jogokat, melyeket akkor vettek át az államtól, a mikor annak tekintélye csökkent; a tanúiság az

; hogy mint depositariusai bocsássák vissza az állami jogokat. Mert a helyzet épen olyan, mintha valaki veszélyben levő embertársának vagyonát menteni igyekszik és míg a veszély tart, azt magánál tartja — ami magában szép, nemes cselekmény — de mikor azután a veszély elmúlt, s embertársa megszabadul a veszélytől és ismét képes vagyonát megőrizni : ; kkor nem az következik, hogy e vagyont továbbra is magánál tartsa, hanem az, hogy adja vissza annak a birtokába, a kit illet. (Helyeslés a jobboldalon.) Prónay Dezső képviselő úv beszéde alatt biztatásban részestíltünk a t. ellenzék részéről, hogy lesz sok időnk még a részleteket megvitatni. Fn szintén hiszem ezt s azért tartózkodom is attól, hogy közigazgatási állapotainkról, azok orvoslásáról hosszasabban beszéljek, lesz erre alkalmam a részletes vita alatt. De midőn kijelentem, hogy a történelemben rejlő tanulság alapján elfogadom a törvényjavaslatot, mint a melytől a magyar állam egységének, hatalmának megszilárdulását várom, egyszersmind kérdem a t. képviselő uraktól, vájjon ki igazabb barátja a vármegyének, mi-e vagy önök ? (Szóló a szélső laloldalra mutat.) Mi-e, a kik azt hiszszük, hogy daczára annak, hogy egyik eminens jogát el fogja veszteni a vármegye, az továbbra is életképes intézmény marad a nemzet testében; mert hiszen fogja gyakorolni a közigazgatás ellenőrzését, gyakorolhat önkormányzatot, fog politikai jogokat gyakorolni. (Egy hang szélső balfelöl: Mik azok?) Méltóztassék a törvényjavaslatot elolvasni, semmivel sem kevesebbet, mint a mennyit eddig gyakorolt. (Helyeslés a jobboldalon. Ellentmondás szélső balfelöl.) Mi, t. ház, azt hiszszük s meg vagyok róla győződve én is, hogy a változott viszonyokhoz képest is hasznos szolgálatokat fognak tenni a vármegyék, ébresztői és fentartói lesznek a hazafias közszellemnek. (Helyeslés a jobboldalon.) Vagy önök igazabb és melegebb barátai-e a vármegyének, a kik oly csekély erőt tételeznek fel abban, hogy azt hiszik, miszerint ha egy, bár elismerem kitűnő jogától, de nem attól, mely lényegét képezte — mint önök mondják — megfosztatik, azzal meg is öljük a vármegyét. Én azt hiszem, t. ház, hogy mi tanúsítunk a vármegyék iránt több tiszteletet. Sőt Prónay Dezső t. képviselő úr tovább ment, és nemcsak azt mondotta, hogy megöljük a vármegyét, hanem megjósolta azt is, hogy ezen intézmény, melyet mi megalkotni szándékozunk, nem fog ezer évig tartani, mint megyei institutio, de még száz esztendeig sem. De jóslásokba ne bocsátkozzunk; annyit azonban állíthatok, hogy más államok példája azt igazolja, hogy az államhatalom erős szervezése az állam nagyságát és felvirágzását hozza magával. Én nem hiszem, t. képviselő úr, hogy ellenkezőt tapasztaljunk. (Élénk helyeslés jobb felől.) Én teljesen bízom abban, hogy a magyar állam, nem mint a képviselő úr mondja, a változott viszonyok közt száz évig, de még további évezredekig fenn fog állani. (Élén'í helyeslés és tetszés jóbbfelöl.) Én azt hiszem, hogy a változott viszonyokká? számolt a kormány, midőn törvényjavaslatát benyújtotta, melyet én készséggel és örömmel szavazok meg. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Elnök: Br. Prónay Dezső félreértett szavai helyes értelmének helyreigazítása végett kér szót. Br. Prónay Dezső: T. ház! Félreértett szavaim helyes értelmének helyreigazítása végett kérek néhány perezre a házszabályom értelmében szót. (Halljuk! Halljuk!) Földváry Miklós t.kép-