Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-494

4M. országos ülés 1891. T£z az uralkodó osztály tehát nem törődik az önkormányzattal, mindegy akár van, akár nincs, sőt talán jobb szereti, hogy nincs; hanem igenis szólok arról, hogy van ez országban igen sok egyén — ez igen természetes — a ki óhajt oly pályát, a mely neki társadalmi foglalkozást és teljesen biztos esistentiát nyújt. Egy hatalmas tényező, a melynek kezében van különösen egy eszköz: a sajtónak egy része. Ekét dolog együtt idézi elő azon állapotokat, hogy egy kormány, a mely — nem vonom kétségbe, jó szándékkal — azon elv alkalmazásával akarta boldogítani az országot, hogy mindent a népéit, de — már azt nem mondom, hogy ecmmit a nép által, de mégis — minél kevesebbet a nép által ; hogy egy kormány, a mely ezt vallotta program injául, találkozván e programm a társadalom uralkodó osztályának részint bevallott hatalmas agitatiók által propagált, részint hallgatag óhajával, elénk hozta e javaslatot. Ha nem találkozik e két irány egymással, nem nyújtja be. Gróf Szapáiy Gyula mondotta, hogy neki már évek előtt az államosítás volt nézete, hanem azt tartotta, hogy a dolog nem volt érett. Most megérett. Mit jelent ez ? Hogy a kormányprogramé a társadalom uralkodó osztályának óhajával találkozott. Ez az uralkodó osztály azonban — röviden áttérek a tárgyra — nem fogja jól fel érdekét, midőn nem akarja átvenni a terheket, mert hízik az absolutisticus tendentiájú kormányzati formában, nem látja azt, hogy nálunk a talaj kezd alább szállni és sem kormánymííködés, sem kormányszervezet, legyen az a legkitűnőbb közigazgatás, nem tarthatja fel a modern eulturát, hogyha nem járul hozzá az a minden törvényhozási intézkedések ellenére alakult társadalmi osztály, a mely most még csak inkább Nyugat-Európában erős, de ott aztán sokkal erősebb phalanxot képez, mint a középkor feudalismusa: és ez a munkásosztály, a mely valóságos status in statu; hogyha azzal szemben a társadalomnak másik része nem vállal személyes terheket is, tundniillik munkát, az államigazgatásban való munkát, (Úgy van! a szélső baloldalon.) nem mondom ingyenes munkát az egész vonalon, hanem oly munkát, a melylyel nem jár több díjazás, mint aequivalense amaz esetleges veszteségnek, melyet az illető az által szenved, hogy más munkát mulaszt. Azt gondolom, nagy vonásokban ez volt a magyar önkormányzat rendszere, nem pedig — s ez Vadnay Andor t. képviselő úr definitiojára vonatkozik — az állam czéljainak előmozdításáért való ingyenes szolgálat, mert nem ez az önkormányzat lényege; ez egyik alakja lehet. T. i. az államélet összességéhen a honpolgárok összességének részvétele, t. i. a végrehajtó hatalomban június 2-án, kedden. 3J7 való részesülése a honpolgároknak, mint olyanoknak, nem mint tisztviselőknek azon alakban, hogy ingyen szolgálja az államot ez az önkormányzat ; de maga az ingyenes szolgálat nem önkormányzat. Például az állam iránt minden közkatona szolgálatot teljesít és a csekély zsold alig több, mint élelmezésének csekély pótléka, mondhatjuk valósággal ingyen szolgálja ő az államot. Hát kérdem, önkormányzat-e ez a szervezet? (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Tehát akkor az ingyen való szolgálat nem mellőzhetetlen eriteriuma az önkormányzatnak ; hanem mellőzhetetlen eriteriuma az, hogy a nemzet a maga összességében a végrehajtó hatalomban legyen részes. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ne csak a törvényhozásban, hanem a végrehajtó hatalomban is részes legyen, részint közvetlenül, részint a maga mandatariueai által, a kik azonban nem egy központi hatalomnak közegei, hanem közeli kapcsolatokból eredő mandátumok útján nyerik ezen megbízást. T. ház! Ha majd elkövetkezik az az idő, a mely megingatja — fölforgatja-e, nem tudom — de megingatja a mai társadalmi szervezetet; ha nem áll fenn egy hatalmr.s osztály, a mely kész arra, hogy személyes szolgálatokat is teljesítsen, a mely ismer mást, mint bureaucraticus, hivatalnoki szervezetet is az állam szolgálatában, a mely az állam szolgálatában látja a saját érdekét is, de nemcsak a saját érdekét, a mely azonban a közrend érdekében kész azon áldozatra, hogy munkát vállal az államszolgálatból; mondom, ha meginog a mai társadalmi szervezet s nem lesz egy ilyen társadalmi osztály: nem tudom, nem lesz-e akkor sokkal nagyobb a veszély; nem tudom, hogy midőn kezd inogni a talaj, a földrengés uem lesz-e vészt hozó? Én félek tőle, hogy igenis úgy lesz. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már most ilyen körülmények közt [mi a kormány, az öntudatos kormány hivatása? A közigazgatásnak vannak — ezt nem vonom kétségbe — bajai, szerintem múló és nem nehezen orvosolható bajok. Azt mondotta Rakovszky t. képviselőtársam, hogy ő ez ideig még nem hallott senkit, a ki azt mondotta volna, hogy a mai közigazgatás, ha nem is jó, de legalább kielégítő. íme, itt ül velem szemben Szegedi Béla képviselőtársam, a ki azt mondta a bizottságban, hogy a vasmegyei állapotoknál fogva ő nem látja szükségét ennek a törvényjavaslatnak. És én csatlakozom Szegedi képviselőtársamhoz — nem Vasmegyére nézve, mert azt nem ismerem, hanem örvendetesen veszem tudomásul, hogy Vasmegyében is így van, hanem örvendve csatlakozom képviselőtársamhoz — mert mondhatom, hogy hála Istennek, igen sok vármegyében a vármegyei közigazgatás — ezt merem állítani kategorice — semmivel