Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-494

316 iM. országos ülés 1891. jnnins 2-án, kedden. - szervezet főhatalmát, a melynek az állami életben azon idő, azon kor viszonyainál fogva a legnagyobb jelentősége volt. A míg az állam számára ebben a társadalmi osztályban culminált a legnagyobb jelentőség: ez jogosult is volt, vagy legalább senki sem érezte annak jogosulatlanságát s nem ébredt annak tudatára. A baj mindig ott kezdődik, ha ez a két fogalom egymást nem fedi többé. A míg tehát az állam egyik legfőbb czélja a védelem volt : a társadalomnak az a tényezője, mely a védelmet biztosította, legnagyobb jelentőséggel bírt az országban. A míg minden állam feudális rendszeren épült fel, a nemességé volt ez a kiváló szerep és ezt addig, a míg a kötelességét teljesítette, meg lévén az aequivalens, szerintem nem is helytelenül biztosította magának. Természetes, hogy később, midőn már azt a terhet nem is viselte, a jogot még mindig vindieálta magának. Ez az egyik államban tovább t-irtott, a másikban kevesebb ideig. Az egyikben nagy katastrophákat idézett elő, a másik államban kisebb rázkódtatást okozott és természetes lebonyolításra vezetett. Szerintem ma is úgy van a helyzet és úgy is lesz. A társadalomban ma is vannak uralkodó osztályok. Nagy tévedés azt hinni, hogy ilyenek nincsenek. Csakhogy ma már nem a nemesség az, nem is egy elzárt kaszt vagy testűlet, hanem a mai társadalomnak vannak uralkodó osztályai, melyek a társadalmi szervezetben egymásba szövődnek, mint egymást metsző körök jelentkeznek. Egyik ilyen kiváló fontosságú osztály, mely ma praeponderantiát gyakorol, a nagy vagyon, különösen az ingó tőke. Egy másik ilyen o«ztály, a hadsereg egy része, a tisztikar. És egy harmadik osztálynak is nagy jelentősége van. (Halljuk! Halljuk!) Ez a nagy osztály azoké, a kiket úgy foglalhatok össze, hogy a szellemi keresettel bírók. Ezek az értelmiséghez tartoznak és szellemi munkából élnek. Azt hiszem, hogy ez a jelen társadalom 3 legfontosabb uralkodó osztálya, a melyek a legnagyobb sulylyal bírnak. Már most e három osztály közül kettőnek érdeke sok tekintetben azonos egymással. Az ingó vagyonnal bíróknak az önkormányzat nem áll érdekökben ; ők azt magukra nézve inkább tehernek tekintik és kevesebbre becsülik az önkormányzat által nyújtott jogokat, mint a velejáró terheket, még ott is, a hol az önkormányzati szervezet teljes. Ezt azért említem fel, nehogy azt mondják: hiszen nálunk teherről nincs szó, tehát miért idegenkednek. De idegenkednek ott is. Erre nézve hivatkozhatom talán egy anctoritásra — nem akarom bővebben citálni erre vonatkozó állításait — Gneist ágy állítja fel a tételt, hogy az iparűző társadalom idegenkedik az önkormányzattól. Idegenkedik, mert nagyobb bajnak tekinti a vele járó terhet, mint a mennyire becsüli az általa nyújtott jogokat és előnyöket; szívesebben visel akár több anyagi terhet, vagyis fizet adót, csakhogy személyes kötelezettséget ne teljesítsen. És pedig miért? Igen természetes és közelfekvő okból : mert az adófizetés alól menekülni tud, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) menekülni tud azért, mert a mai szervezet nem rendelkezhetik sehol semminő államban az ingó vagyon természeténél fogva oly eszközökkel, hogy azt aránybsgosan lehessen megterhelni. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Féldák kellenek talán? Hát ha valaki elad egy 5 forintos phyloxerás szőlőt, azért fizet illetéket, fi et adót; de ha valaki milliókra menő tőzsde üzleteket köt, vájjon mennyi a fizetés akkor? (Igaz! Igaz! a szélső baloldalon.) Nem mondom én, t. ház, hogy nekünk majd sikerülni fog ezt a mozgó, ingó tőkét megfogni, mikor az európaszerte sehol sem sikerült kellően ; hanem azt mondom, hogy az ingó tőke a közgazdasági szervezet és közgazdasági fejlődés mai stádiumában ép oly hatalom, mint volt a középkorban a dárda, a pánczél, a harczi vért és a lovagi sisak, (Tetszés a szélsőbalon.) természetesen mutatis mutandis. Ennek tehát érdekében áll látszólag — mert nem valódi érdekében, hanem pillanatnyi kényelmét tekintve, látszólag érdekében áll — az önkormányzatot mellőzni és új rendszert életbeléptetni. (Tetszés a szélső baloldalon.) Hiszen ha akarna foglalkozni az önkormányzattal, hol volna az ma ? A virilis intézmény, ha vármegyékre alkalmazom, nem gát, sőt inkább hatalmas eszköz volna arja, hogy neki befolyást adjon. A törvény, mely a qualificatiót megállapítja, szintén semmi akadályt nem okoz. Tehát mi? Talán a sógorság komaság uralma? Hát t. ház, ez még ideig-óráig lehet egy átmeneti állapot, hogy itt-ott az ország némely részében nem is annyira öntudatosan, mint inkább talán annálfogva, a mit úgy fejezhetünk ki: vis inertiae, bizonyos súlya van a régi nemességnek a megyében. És hozzáteszem, hogy én ebben Magyarországra nézve bajt nem látok. Hanem ez a vis inertiae semmi esetre sem valami erős. És ha még hozzájárulna egy erős, öntudatos politikai működés, ez sem volna oly erős, hogy kizárhatná azon elemeket, melyek a mai társadalomban legerősebbek, ha ők akarnák. Talán kizárhatta volna még 1868-ban. talán még 15 évvel ezelőtt is; de ma már nem lehet. Ha tehát a társadalomnak ezen osztálya nem kívánja az önkormányzatot, azért teszi, mert saját kényelmi szempontjának ez felel meg.