Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-494

494. országos Illés 1891. koptam eleget magával a törvényjavaslattal; hogy nem beszéltem még a közigazgatásról, annak ilyen vagy olyan rendezéséről. Nem szeretem, t. ház, ha egy törvényjavaslat általánosságban való megvitatásánál mindent ab ovo kez(lenek előhozni; jobban szeretem, ha már az általános tárgyalásnál magát a törvényjavaslatot bírálják. Most mégis kénytelen voltam előlegesen általános elvekről szólni, mert azt tartom, hogy ez álláspontunk indokolására okvetlenül szükséges volt; annyival is inkább, mert felhozták, hogy azoktól, a kik a törvényjavaslatot perhorrescálják, annak elfogulatlan bírálatát megvárni nem is volna méltányos. Ha van kérdés, t. ház, a mely, mint elvi jelentőségű, hazánk jövő fejlődésére is nagy horderejű lesz : úgy bizonynyal semmi sem volna természetesebb, mint hogyha ily elvi jelentőségű kérdés szolgálna egyszersmind alapjaid a pártok alakulásának. Ha van hazánkban kérdés, amely a közjogi kérdések mellett alkalmas arra, hogy elvi s lapon álló pártok szervezésének szolgáljon alapjául: bizonyosan ez az. Egész állami életünk jobbra vagy balra fejlesztéséről van itt szó; két olyan elv áll itt egymással szemben, mint a minők gyakran később azután szerepet cserélt, de mégis bizonyos ideig következetesen bizonyos alapeszmék után indult nagy párt alakulására szolgáltak alapúi, mint Angliában a wighek és toryk

r pártja. Általában az egész államtudomáuyon és közjogi elméleteken vörös fonálként vonul végig a distinctio, hogy vájjon az emberi társaság, a társadalom oly organismusnak tekintendő-e, a mely a maga teljességében mint testület intézheti ügyeit, a mely organismus jellegével bír, a mint Hermann Ottó, t. képviselőtársam mondta; avagy tömeg-e az, a melynek vezetésére szükséges egy speciális — mondjuk, hajdan az elmélet ;<z volt — Isten kegyelméből nyert hatalom; ma: értelmi qualifieatio, vagy más speeificus qualifie; tio, de a mely az emberi társadalom vezetésében jogi korlátokat nem ismer — phyacai korlátok mindig voltak és lesznek; compromissum a két irány közt volt mindig, ez a gyakorlati politika feladata, — hanem a két irány létezett és én azthis.em, jövőre is létezni fog. Ha van kérdés, a mely a pártoknak elvi alapon való alakulására alkalmas Magyarországközjogi helyzete mellett: úgy ez az. Én semmi olyast, a mi a pártok belügyeire tartozik, itt felhozni nem fogok, mert magam minden párt kötelékén kivtíl állok; hanem annyit igenis mondhatok, hogy ha van kérdés, a mely kiválóképen alkalmas arra, hogy pártalakúlás alapjáiíl szolgáljon : úgy ez az. De nehogy félreértessem, t. ház, meg kell jegyeznem, hogy nem akarok a pártok közti JEÉPYH. NAPLÓ 1887—9 2. XXIII. KÖTET. jiiuius 2-áii, kedden. 313 fusióra czélozni; mert tudom, hogy míg sajátszerű közjogi viszonyunk Ausztriával fennáll, ezen sajátszerű közjogi viszony jelentősége oly nagy, hogy mindig az fog hazai speciális viszonyaink közt a pártalakúlás alapjául szolgálni. Hanem igenis kifejezem azon óhajtásomat, hogy bár láthatnám egy táborban, ha nem is egy seregben egyesülve, hanem mint szövetségeseket mindazokat, a kik a törvényjavaslat ellen nyíltan állást foglalnak. A kik a törvényjavaslat mellett sorakoznak, ezt már úgy is megtették. Ennyit, t. ház, a dolog azon oldalára nézve, a mit a pártok helyzetére vonatkozólag ez alkalommal elmondani kötelességemnek tartottam; kötelességemnek tartottam, számolva azzal, hogy netalán oly intentiokat fognak majd nekem tulajdonítani, a melyek tőlem távol állanak. Mert tudom, hogy ktílönféleképen lehet felfogni kijelentéseimet. Azt hiszem, majd ha e tekintetben nyilatkozatok tétetnek ilyen vagy amolyan értelemben, nekem is lesz majd akkor alkalmamezen állításomat bővebben kifejteni. Ezen kitérésem, t. ház, talán jogosulatlannak látszik, ha azt tekintjük mindenkor egyedül mérvadónak, hogy egy törvényjavaslat tárgyalásánál csak egyedül magában a törvényjavaslatban foglalt anyag vitatandó meg. Ha ezen kitérésemet ily szempontból talán jogosulatlannak is méltóztatnék tekinteni, de praecedens van reá, a mennyiben a pártok közti viszonyra vonatkozólag történtek nyilatkozatok. (Helyeslés. Úgy van! a szélső haloldalon.) Igaz, hogy si duo faciunt idem, tatnen non est ider.i: tudom, hogy a ki mögött egy jól szervezett párt áll, egyedül az érezheti magát jogosultnak ily nyilatkozatok tételére; de azt tartom, hogy bizonyos esetekben, épen a magában véve abnormisnak tekintendő pártonkivííüség is ad jogezímet ily nyilatkozat tételére. (Úgy van! a szélsőbalon.) Engedje meg most a t. ház, hogy a törvényjavaslat genesisének kérdését felvetve, azt egy kis történeti visszapillantásra használjam fel. (Halljuk! Halljuk! a saélső halolialon.) Régi dolog, mindig azt mondták Magyarországról, — úgy tudom, egészen praecise: Metternich herczeg idejében és az ő emlékirataiban is van ennek nyoma — hogy Magyarországnak az volt a baja, hogy nem volt eléggé kormányozva. Más szavakkal, az én terminológiám szerint, hogy nagyon is sok volt Magyarországon az alkotmányosság és szabadság. Jellemző, hogy egy, a maga idejében kétségen kivtíl nagy szerepet játszó, történelmi alaknak tekintendő államférfiúnak — akinek azután h'ogy

T mi volt a szerepe, az más kérdés — egyik programmpontját képezte : az egy fejedelem alatt álló önálló országoknak egy birodalomba olvasztása. (Úgy van! a ssélsä 40