Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-494

494. országos ülés 1891. június 20-án, keddeu. 309 kiindulási pontját, azon szándékokat, melyek a kormányt intézkedéseiben vezetik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezenkívül bírálat alá kell vennünk azoknak az intézkedéseknek a hatását is, a melyeknek ma még csak főbb körvonalait látjuk s a melyeknek egészére nézve még homályban vagyunk, (Halljuk! Halljuk!) a mi a helyzetet igen megnehezíti. A közigazgatásnak egészen új alapra fektetéséről van szó, de elénk még csak egy része van annak terjesztve. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A ministerelnök úr ugyan jelzi, hogy hány törvényjavaslatot szándékozik benyújtani; ele ezek közül csakis egynek; a közigazgatási bíróságról szóló törvényjavaslatnak alapelveiről és irányáról vagyunk némileg tájékozva. A törvényhatósági joggal felruházott városok, a községek, a gyámügyek rendezéséről, a tisztviselők szolgálati viszonyának megállapítá sáról, meg mindazon intézkedésekről, a melyek életbeléptetendők lesznek, a ministerelnök úr egyáltalában nem nyújt tájékozást. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mindezekről idáig még annyi tájékoztatással sem bírunk, mint a közigazgatási bíróságra vonatkozó törvényjavaslatról; pedig engem ez még nem elégít ki. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt csak általánosságban bocsátom előre, mert e pontra a részletes vita folyamán vissza fogok majd térni. (Egy hang a szélső baloldalon: Igen, ha ráérünk! Derültség.) De, t. ház, arra nézve nincs nézeteltérés köztünk, hogy itt rendkivüi nagy jelentőségű s kiválóan fontos törvényalkotásáról van szó. Minél fontosabb valamely megalkotandó törvényjavaslat, annál inkább kellene mindenkinek törekednie, hogy annak alapelveit elfogulatlanul bírálja meg. Igaz, hogy az elfogulatlanság nehéz dolog ; de mennél nehezebb, annál inkább kötelességünk arra törekedni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy mennyiben érjük el: annak megítélése nem ránk tartozik; ez a jövő feladata. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) Hogy ki volt elfogulatlan e tekintetben: azt majd akkor ítéli meg az objeetiv história, midőn a törvényjavaslat pártolói es ellenzői már nem fognak egymással szemben állni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az elfogultságról szólva kérnem kell a t. házat, hogy engedje meg, hogy Apponyi Albert gróf igen t. képviselőtársamnak e vitában elmondott beszédjérereflectálhassak. (Halljuk! Halljuk!) Hogy pedig ezt tehessem, fel kell olvasnom beszédéből egy részt, és hogy az összefüggés meglegyen, nem csupán azon rövid szakaszt fogom felolvasni, a melyre megjegyzéseket kívánok tenni, hanem valamivel feljebb kell kezdenem az idézést azért, hogy ne káromolj ék reám az elfogultság látszata. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Felemlíti a t. képviselő úr a bilance-ot: hogy mi szól a törvényjavaslat mellett s mi az ellen; elmondja, hogy miért fogadja el a törvényjavaslatot s azután így folytatja (vívassa): »De így még nem teljes a bilance, mert ha az így szembeállított tényezők, ha a mérleg két serpenyőjébe fektetett sulyok viszonyát meg akarom állapítani, még egy nagy súlyt kell az egyik, a javaslat melletti serpenyőbe tenni, a melyről eddig meg sem emlékeztem: t. i. a reformot magát, ma^át a tényt, hogy a közigazgatás reformja abban az irányban érvényesül, a mint mi akartuk évekkel ezelőtt.« Ezzel tehát eonstatálva van, hogy habár a részletekre nézve igen t. képviselőtársam és barátom Apponyi Albert gróf s a kormány és az azt támogató többség közt lehetnek is eltérések: az alapra nézve eltérés köztük nincs. (Mozgás 'a baloldalon.) Úgy hiszem, helyesen fogtam föl az idézett részt. Ez igen lényeges. És constatálom ezt épen azért, hogy majd annak idején ezen alapelvből s az alapelv ezen azonosságából a consequentiákat levonhassam. Erre azonban később térek reá s e passust is csak az összefüggés kedvéért olvastam fel. A mire most tulajdonkép súlyt helyezek, az beszédének a következő része: »És, t. ház, e tekintetben megengedem, hogy nem lehet és nem is volna méltányos, teljesen elfogulatlan ítéletet várni azoktól, a kik a közigazgatási reformnak ezen irányzat és alapját egyáltalában j erhorrescálják; mert azok előtt természetesen óriásilag megnagyobbított arányokban tűnik fel mindaz, a mi okúi szolgálhat, hogy a reform visszaútasíttassék. E tekintetben inkább azok ítélete mérvadó, a kik a reformot kívánják és megvalósítását politikai életezélúl tűzték ki.« Az igen t. képviselőtársamnak beszédéből imént felolvasott ezen álllításnak ezáfolásába én nem bocsátkozom, hanem az általa felállított e tételt ő rá és elvtársaira alkalmazom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A képviselő úr a méltányosság követelményeként állítja fel azt, hogy nem lehet és nem is volna méltányos elfogulatlan ítéletet várni a törvényjavaslattal szemben azoktól, a kik annak alapelvét perhorrescálják. Ha az igaz, hogy nem méltányos elfogulatlan ítéletet várni azoktól, a kik az önkormányzati rendszernek hívei oly intézményre nézve, mely a kinevezési rendszerre van fektetve: (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) akkor nem méltányos elfogulatlan ítéletet várni azoktól, a kik a kinevezési rendszer hívei, az önkormányzati rendszerről. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Vagy igaz és helyes ez a tétel,