Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-493

296 4&& országos Blés 1891. Június 1-én, fcétrön. közegeinek qualificatiójához a jogtudást. Hiszen, t. képviselőház, én nem várom azt, hogy a magyar nemzet már odáig menjen, a hol Amerika van, a ki megtalálta a favágóban azt az ő történetet alkotó, nagyszerű elnökét; hiszen én tudom, hogy itt még át van hatva a társadalom az aristokraticus gondolkozástól, a mely sokszorosan visszalöki a tehetséget még azért is, mert bölcsője alacsony kunyhóban állott és ringott; hanem odáig menni, hogy megtagadjuk azt, hogy a helyi viszonyok ismerete mellett egy becsületes polgárember ne tudjon jól administrálni: idáig menni már csakugyan nem lehet. Van kereskedő, van iparos, van szerény körülmények közt élő ember, a ki jobb polgármester lenne, mint lehetne a legszebb docfori diplomával bíró, ki mégis administrativ tehetséggel nem bír. (Igás! Úgy vem! a szélső baloldalon.) És most már, t. képviselőház, mikor a qualifieatiohoz, a qualificatio szavához kötik majd a jövő administratiot, s kilökik, kiselejtezik, kihagyják a legéletrevalóbb, tapasztalt elemeket, hogy ott működjenek becsületesen, a hol a viszonyok teljes belátásával bírnak is: akkor, t. képviselőház, ez az administratio nem vezethet egyébhez, mint ahhoz, hogy a nemzet tovafejlődését,már mint organismusát bizonyos tokig el fogja fojtani; de vé kép megakasztani nem fogja bírni. Ha nem az administratio kérdéséből, más európai eseményekből fog bekövetkezni egy felvillanyozó hatás, a mely felrázza a nemzetet, és csakugyan úgy fog bekövetkezni, a mint Mocsáry t. képviselőtársain mondotta: felébred a nemzet és el fogja söpörni az egész kinevezési rendszert a maga creaturáival együtt. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Azt hozták fel a múltkor, hogy a kinevezési rendszer garantiája az erős kormány és erős parlament. No, t. képviselőház, mit jelent ez? Mit jelent ma az erős kormány Magyarországon"? Talán erkölcsben tiszta és hatalmas, a nemzet érdekeiért magát feláldozó, minden körülmények közt mindenkivel szemben az igazat és a. nemzet érdekeit képviselő kormányt? (Felkiált ásoli a szélsőbalon: Dehogy!) T. ház! Érdekek istápolása, tekintet rokoni és családi viszonyokra, politikai előnyökre és felfelé való szemforgatás, hogy a magasabb hatalom kegyeikbe fogadja az illetőket és a pensio: ez a kormány kinevezésének a koronája. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) A természet törvényeinél fogva mindenkor feltétlen bámulója voltam Magyarország insti tutionak nemcsak mint a függetlenségi eszmék egyszerű harezosa, hanem legmélyebb és beható tanulmányon alapuló meggyőződésem alapján is; j mert a föld kerekségének aligha volt más nemzete, mint a magyar, a mely bár számra csekély, I mégis megmaradt. Igen, mert már a legrégibb korban is magában foglalta mindannak legalább csíráit, a mik nagygyá, szabaddá tehették a fejlődés során föl a legmagasabb fokig. Akkor volt a legjobb úton, a mikor választási rendszere teljes és tökéletes volt, kezdődött pedig a királyválasztással. A mikor ki volt mondva, hogy mindenkor a legképesebb, a legtapasztaltabb legyen a nemzet vezetője. Hogy az önérdek, hogy a bűn sokszor közbejátszott, hogy institutio tulajdonképeni becsét tönkre és alkalmazását lehetetlenné tegye, az bizonyos. Ez a nagy önzés szüleménye volt. De ez nem ronthatta le az alapelv helyes voltát. A nemzet feladta az alapelvet és akkor rést ütött a legbecsesebb jogon. Nem kutatom a mértéket, az irányzatot, hanem constatálom, hogy most meg akarják fosztani a nemzetet az önrendelkezéstől azon téren is, a hol az egészséges közélet fentartásáról, a közszabadság megvédéséről van szó. Ennek ellen kell állani. Számoljon kiki a maga lelkiismeretével, ne tekintsen csupán csak a következő választásokra; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) ne tekintsen különösen arra, hogy minő előnyök várnak rá az új rendszer során; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) tartsa szem előtt minden ember, hogy hol van az elfajulás; lássa, hogy Magyarországon a közélet vezetésében nem vesz részt a valóban előkelő elem, nem vezet az érdem, a tapasztalás, hanem sokszor a herbertizmus még oly helyeken is, melyeket más nemzeteknél csupán csak a történelemre szóló érdemeknek szoktak megadni. Igenis, t. ház. van egy qualificatio, a melyet ki kell tűzni és a mely három tételben foglalható össze: tanulás, becsületesség és igazi munkának a végzése Magyarországon, még áldozattal, a legszegényebb ember részéről is. Kell e munka a köz javára; ez a qualificatio. De ezek a csinálgatások, a helyzetekből való haszon-hajhászás, a politikai tekintetek szövevénye: ez, t. ház, ezt a nemzetet a hínárból kivezetni nem lesz képes. Hanem kivezeti valami: a nemzet felébredés! Mert ennek a nemzetnek is sajátsága az, a mi a többinek, hogy a nemzet zöme soha hypokrisisben, hazugságban egyesülni nem tud; hanem csupán csak az igazságban, mely gazdagnak, szegénynek egyformán osztja azt, a mi őt megilleti. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem akarok visszaélni a t. ház türelmével s ezért befejezem beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) Minthogy gróf Apponyi t. képviselőtársam tegnapelőtt nagyon ünnepélyes hangon behatóan nyilatkozott a kérdésről és beszéde elején oly húrt megpendített, a mely sokunkat fájdalmasan érintett: én neki erre felelni fogok. T. képviselőtársam sajnálatát fejezte ki a felett, hogy nincs mellette egy férfiú, a ki a közigazgatási reform