Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-493

4»8. országos ülés 181 eszméjéért hosszú éveken át következetesen küzdött és a kinevezési rendszernek tulajdonképeni bajnoka volt. (Halljuk! Malijuk!) Én nem fogom itt eldönteni, t. ház — mert nem is tehetem — hogy kit iJlet meg a prioríttás. (Halljuk! Halljuk!) A t. ház tudja, hogy gróf Szapáry Gyula ministerelnök és belügyminister a ház színe előtt azt mondta, hogy ő már 1874-ben meg volt győződve arról, hogy rá kell térni az államosításra; holott Grrünwald az ő agitatioját később kezdte meg. (Mozgás bal felöl: Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Ma gróf Apponyi Albert fájdalmasan érzi magát érintve azáltal, hogy GTÜÜwaldBéla hiányzik mellőle. Hát tekintsen szívébe és gondolja el, hogy mi vitte a kétségtelenül nagy tehetségű embert a párisi morgueba. (Mozgás. Egy hang bal felöl: Ez már ízléstelenség!) Én úgy tudom, hogy azt irta, hogy a közigazgatás államosításáról szóló törvényjavaslatot nem kell elfogadni. (Nagy mozgás és felkiáltások bal felöl: Nem így van!) A ki az ő művét Széchényi Istvánról olvasta, tudja, hogy ott meg vannak érintve azok az okok, fel van tárva az a lélektani processus, a mely Széchényit az öngyilkosságba vitte. (Nagy mozgás bal felől.) Ez a kétségbeesés volt a felett, hogy azon reformok, melyeket ő indított meg, a melyeket ő indítványozott és a melyekért ő küzdött, helyesek-e vagy nem? Nem lévén meggyőződve azok teljes helyességéről, tépelődésében ide és oda hánykódott és ez a tépelődése volt az, mely őt a kétségbeesés karjaiba vetette. (Mozgás bal felől.) Ha valaki, mint Grünwald Béla, következetességgel, kitartással egy igazán irradiationalis rendszert követve, képviselőtől képviselőhöz járva, iparkodik mindenkit, az egész társadalmat meggyőzni arról, hogy a kinevezési rendszer az ,. június 1-én, hétfőn. ^97 egyedüli jó, azzal az éles észszel, melylyel ő bírt: akkor, mikor a régi Magyarország történetét letárgyalta, mikor Széchényi István életét megírta, a mikor közel volt ahhoz, hogy betetőzze a nagy irodalmi épületet, kezdett foglalkozni a 40-cs évek mozgalmával, mikor Kossuth Lajos jellemzésére akart reátérni, nem villanhatott-e fel lelkében az a gondolat, hogy a kinevezési rendszer, a melynek — igaz — addig híve volt, hátha hibás, hátha káros következményű lesz a hazára nézve s a nemzetet szerencsétlenségbe döoti? (Nagy mozgás és élénk ellenmondások és felkiáltások bal felöl: Tapintatlanság!) Ábrányi Kornél: Utolsó levelei az ellenkezőt mutatják! (Úgy van! a baloldalon.) Hermann Ottó: Elfogadom és lelkem mélyéből örvendeni fogok azon, ha ennek az ellenkezője bizonyul be. (Mozgás bal felől.) De mert a kérdés fel van vetve: én azt, hogy ez a férfiú épen akkor tűnjék le a társadalom színteréről, mikor a kinevezési rendszer megvalósulása felé közeledik;, mikor az erről szóló törvényjavaslat már a ház asztalára le van téve, —másból, mint visszarettenésből megmagyarázni nem tudom. (Mozgás bal felől.) Elmondtam a mi szívemen feküdt s ismétlem, hogy át vagyok hatva attól az érzettől, hogy nemzetem jogait védelmeztem úgy, a mint tudtam s mert meggyőződésemmel tisztában vagyok: .kijelentem, hogy a törvényjavaslatot, mint nemzetem közszabadságára veszedelmeset, visszautasítom és elfogadom Szederkényi Nándor t. barátom határozati javaslatát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Az idő már nagyon előrehaladván, a tanácskozás folytatását a holnap d. e. 11 órakor tartandó ülés napirendjére tűzöm ki. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 50 percekor.) KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XXIII. KÖTET. :-