Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-493

4«S. országos Ülés 1891. június 1-én, hétfőn. 281 az államot erejénekés culturai tevékenységének kifejtésében akadályozza. Hát én erre azt mondom, hogy soha semminemű körülmények közt nem vagyok hajlandó feláldozni a szabadságot. Minden hatalom, minden fejedelem, minden kormány, minden többségre vergődött párt zsarnokságra törekszik s minden nép elveszti a szabadságot, ha a hatalom túlterjeszkedésének ellent nem áll. Az ellentállás az önkormányzatban kell, hogy bírja a maga állandó szervezetét, melynek keretében a népnek állandó foglalkozása, mindennapi kenyere a jogai fölött való őrködés. Csak az óvhatja meg a szabadság elvesztésétől és attól a kényszerűségtől, hogy ha elsülyedni, megsemmisülni nem akar, a forradalom ultima ratiójához folyamodjék. De hát ne beszéljünk a szabadságról és én megteszem azt a concessiot, hogy ott, a hol egy nemzetnek megvan a maga teljes önrendelkezési joga, a hol megvan a teljes nemzeti függetlenség, lehet szervezni, legalább egy időre, erős nemzeti államot, a polgári szabadság megszorítása mellett is. De hát igaz-e az, hogy mi a magyar állam és annak független kormánya javára confiskáljuk a nemzet zöme által gyakorolt önkormányzati szabadságot? Hol van az a független magyar állam; hol van az állami hatalom teljességét gyakorló parlament és nemzeti kormány; hol van az a magyar fejedelem, ki itt lakik közöttünk, a ki nem mondja azt, hogy neki tekintettel kell lennie az ő többi népeinek érdekeire és kívánságaira is ? Ilyen nem létezik. Ám mondjuk, hogy megnyugszunk a sors rendeletében, mely nemzetünket ily közjogi helyzetre kárhoztatta és én elismerem, hogy ezt a helyzetet nem változtatná meg teljesen még az sem, ha azon politikai programra lenne valósággá, melyet én vallok. De épen azért, mert az így van, s mert ezt tagadni annyi volna, mint a napot akarni az égről letagadni: nem szabad a nemzetnek kezéből kiadni azt, a mi a hiányos állami függetlenséget pótolni van hívatva. Ha a nemzet kiszolgáltatja önkormányzati jogait, ezt nem saját javára, nem saját kormánya részére teszi, hanem kiszolgáltatja egy idegen hatalomnak, mely a magyar államon kívül áll. (Igás! Úgy van! Helyeslés a szélső baloldalon.) Itt van az a retteneues fallatia, melylyel a nemzetet vesztébe kergetik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Lehet-e tagadni, hogy ennek a nemzetnek állandó súlyos feladatát képezi az, hogy megvédelmezze állami önállóságának azt a mértékét is, melyet az Ausztriával való viszony mellett élveznie lehetséges? Négyszáz esztendő óta küzd ezzel a feladattal és fog küzdeni ezután is, mert ennek kényszerűsége a helyzet természeKÉFVH. NAPLÓ. 1887—92. XX11I. KÖTET. ben fekszik. Elégséges erőt, megfelelő fegyvereket adnak-e hozzá a parlamenti felelős kormányzatnak 1848-ban megteremtett és 1867-ben visszaállított formái? Ne ámítsuk magunkat! A helyzet lényegében olyan, a milyen volt ezelőtt. (Igaz!) Mivel tudják ezt megczáfolni? (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalról.) Beszélnek nekünk a íegalkotmányosabb uralkodóról, beszélnek arról, hogy gr. Szapáry Gyula önökkel együtt jó hazafi. Gr. Szapáry Gyula és önök saját használatukra akarják csinálni ezt a törvényt; de ily organicus törvényt mától holnapra való használásra csinálni nem lehet. Ez törvény marad és ez a törvény kilöki a nemzet életmozgalmát abból a körből, melyben eddig forgott ; (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon) ez a törvény teljesen megváltoztatja azokat a feltételeket, melyek mellett a nemzet ekkoráig védekezett. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Nem jöhet-e ismét fejedelem, a ki mindent elkövet, hogy aláaknázza, vagy a ki egyenesen megtámadja a nemzet önállóságát és alkotmányát? Nem jöhet-e kormány, mely hazaáruló, vagy legalább gyenge arra, hogy az ily törekvésnek ellenszegüljön? Hát nem valóságos öngyilkosság-e lerombolni azokat a bástyákat, melyek mögött ily esetekben a nemzeti önállóság és az alkotmányosság biztos menedéket talál? (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De még oly epochákban is, midőn nincs napirenden ilynemű támadás, tegyük szívünkre kezünket, nem érezzük-e többé-kevésbbé állandóan a helyzet nyomását és nem rendelkezünk-e máiteljesen biztos tapasztalással, hogy az a veszély, mely egy kötelességéről megfeledkező kormány magatartásából származhatik, épen a parlamentaris formák eonsolidatioja által egyenesen növekedett ? (Igaz !Úgy van! a szélső baloldalon.) Gondoljanak önök saját kormánypárti múltjukra, hányszor jöttek oly helyzetbe, hogy jobh meggyőződésük ellenére támogatták a kormányt; mert e támogatást tartották első sorban feladatuknak? Olynemű veszélyekről van itten szó, a melyek nem léteznek oly országokban, melyek teljes nemzeti függetlenséggel bírnak. Ott nincs az a zsarnok fejedelem, nincs olyan szolgálatára álló minister, ki a nemzeti függetlenség ellea intézne akár nyilt és erőszakolt, akár leplezett támadást, mert nem akarja maga alatt vágni a fát; de mert nálunk ily veszély létezik és ennek ellensúlyozása a mindenek fölött álló nemzeti föladat: azért nem szabad a nemzetnek kiadni kezéből a végrehajtó hatalmat; azért nem szabad megsemmisíteni az ezt biztosító önkormányzatot, hogy az ily törekvést folytonosan inegzsibbaszthassa, ártalmatlanná tehesse. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a szélsőbalon) Ezért kell fentartani az önkormány86