Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-492

492 orsüágos Illés 1891. méjos 30-An, szombatom 263 lási és kunyorolási eljárásnak, mely az egyes állások elnyerése végett a választások előtt a bizottsági tagoknál folytattatott, a mely a sógorság, komaság és pajtáskodás érvényesülésének tág kaput nyitott. Ebben leli indokát a közigazgatási gyakornoki intézmény sikertelen volta is. A közigazgatási pályán működő képzettebb egyének is sajnosán tapasztalták, hogy a jelenlegi rendszer mellett az egyéni tehetség nem érvényesülhet, nemcsak azért, mert a választási rendszer folytán az előmenetel csak egy szűk közigazgatási területre van szorítva, de azért sem, mert a befolyásos családokba és domináló osztályhoz tartozó kevésbbé képzett és érdemes egyénekkel szemben is elismerésre ritkán számíthattak. Nem csoda azért, hogy a tudomány, szorgalom és munkásság szülte nemes ambitio és ismeret nem kereste ezen teret, hol az elmondott hátrányokon kivűl a választások előtt és után leverőleg kellett érezniök, hogy tevékenységük függetlensége nemcsak a jogban és törvényben bírja lekötöttségét, hanem hogy működésüket jogosulatlan tényezők iparkodnak befolyásolni és irányítani. Ma már a közigazgatás bizonyos stabilismust igényel. Lehetetlen, hogy rövid választási cyclus alatt a közigazgatási tisztviselő, midőn évrőlévre kötetszám hozatnak a törvények és adatnak ki a ministeri rendeletek és utasítások, az állásuk betöltésében szükséges tapasztalati és helyi ismereteket, a kellő eligazodást megszerezhessék. A fennálló rendszer mellett tehát gyors, jó és hatályos közigazgatást várni lehetetlen. Justh Gyula t. képviselőtársam ma azt állította, (Halljuk! Halljuk!) hogy az eddigi törvény-alkotások mind oda irányultak, hogy a választási rendszer discreditáltassék. Az ellenzék a parlamentben épxigy, mint a sajtóban, napról-napra hevesen támadta a fennálló rendszert. Hogy ez a választási rendszer teljes disereditálására fog vezetni, előre látható volt. Ha a t. függetlenségi párt azt állítaná és bizonyítaná, hogy a választás fentartása a jó közigazgatás érdekében szükséges, azt még értenéra; de azért kardoskodni a választás mellett, mert ez a megyéknek joga volt és nem törődni azzal, jó, vagy rossz volt-e a közigazgatás: sem az állam közérdekeivel összeegyeztethetőnek, sem alkotmányosnak nem tarthatom, mert a népképviseleti alkotmány czélja a nép valódi érdekeinek gondozása, mi pedig rossz közigazgatással nem eszközölhető. Közmeggyőződéssé vált az azért ma már, hogy választási rendszer mellett az állami feladatok, úgy, mint azt Magyarország boldogulása és a magyar állameszme consolidálása megkövetelné, meg nem oldhatók. Nyilvánvalóvá lett, hogy a választott tisztviselőkért, midőn 37 törvényhatóságban nem a magyar nemzeti állameszme hívei vannak túlsúlyban, a parlamentaris kormány a felelősséget el nem vállalhatja; a választott tisztviselőket a eulturalis és közgazdasági politika erélyes és hatékony istápolására a nélkül, hogy intentioja szándékosan félre ne magyaráztassék, nem kényszerítheti. Fájdalmasan kell azért tapasztalnunk, hogy az ország számos vidékén államellenes tendentiák folytatnak nemcsak szünetlen aknamunkát a magyar állameszme, a magyar nemzet törvényes uralma ellen, hanem nyilt homlokkal hirdetnek hazaáruló tanokat, melyek alkalmasak a haza polgárai között az annyira szükséges békét megzavarni, sőt magát a hazát veszélybe dönteni, lángba borítani. A mi közigazgatásunk képes-e arra, hogy csírájukban törvényes úton megszűntesse ezen bajokat ? hogy a különböző nemzetiségeket a cultura és a közjólét áldásaival megismertetve, megértesse velük, hogy hiszen a magyar nemzet nem kíván maga részére külön privilégiumokat; jogegyenlőségben, közös szabadságban, testvériségben óhajt élni a haza minden nemzetiségével egyaránt; s a törvény uralma az, melynek árnyékában menhelyet talál az ország minden lakója? Azt az egységes közigazgatási organismust, melyre a magyar állam magasztos hivatása megvalósításában támaszkodhatnék, hiába keressük! A büntető hatalom megtorlása a bajok sanalására nem mindig hasznos szer! A hazaárúlót büntetni, megsemmi síteni kell! De nem szabad engedni, hogy a pokoli gonoszság, az akna munka a félrevezetettek, könnyenhívők szemében a politikai martyrság színjében tűnjék fel. (Igaz!) És csodálatos, a t. függetlenségi párt nem akar vagy nem tud érzéket tanúsítani a magyar állameszme ezen kimagasló érdekei iránt! A helyett, hogy a magyar állam érdekeit megvalósítani képes egységes közigazgatási organismus létesítésére törekednék: külföldön, vagy oly államokban keres példát a választási elv mellett, hol a közigazgatás mintaszerűnek nem mondható, minő államok Amerika és Svájcz, vagy oly államokban, melyekben egységes nemzet létezik, hol a nemzetiségi törekvéseket nem ismerik. Angliára és Olaszországra hivatkoznak önök. De miként áll a dolog ezen államokban r

1 Angliában az 1889. áprilisban életbelépett helyhatósági törvény szerint is azon állások, melyeken a közigazgatás állandósága nyugszik, mint a főjegyzői és békebírói, jegyzői, rendőrfőnöki állások stb. a kinevezett békebírák és a megyei tanács által kiküldött vegyes bizottság és nem a, megyei tanács által töltetnek be. A vegyes bizottság látja el a rendőri ügyek kezelését is. Tehát az állam kinevezett békebírái által még