Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-492

492. országos ülés 1891. majns 80-án, szombaton. Qgl ma a polgári szabadság garantiái és a közigazgatásban is a törvény uralmának és a választási szabadságnak biztosítása kell, hogy törekvésünk tárgya legyen. (Helyeslés.) Nem állítható az 1848-iki vármegye a nemzet szeme elé, mint önkormányzati mintakép sem. A megyei jurisdictio pártatlanságára nem volt semmi garantia; a megye, mint közigazgatási organismus pedig a közigazgatási feladatok fejletlensége részben teljesen ismeretlen volta miatt alig jöhet számba. Azon culturalis és közgazdasági feladatokat teljesítő önkormányzatot pedig, melyet Angliában a polgárok önmegadóztatása által ingyen láttunk egész az 1888-iki augusztus 13-iki törvény, a local gouvernementaet, létesítéséig oly intensive és eredménydtisan Britannia jólétére kifejteni, vagy mely a Kreisordnung életbelépte óta Poroszországban oly üdvösnek bizonyult, a régi vármegyében hiába keressük. Az 1848-iki vármegye tehát, elismerem, a múltnak tiszteletre méltó hagyományszeríí institutiója, melynek nemzetünk a rendi alkotmány körűi tanúsított, hazafias szívós küzdelmeért sokat köszönhet; de nem képezheti a közigazgatás reformjánál, a vármegye organisatiójánál azon önkormányzati és közigazgatási szervezeti ideált, melyre a jogegyenlőségi társadalom fejlesztése, az egyéni szabadság, a jog uralma és a nemzeti, állami feladatok megvalósítása, a magyar állameszme eonsolidatioja a szárnyra kelt divergens aspiratiók a nemzet minden osztályára kiterjesztett politikai jogok mellett nyugodtan bizható volna. A kiegyezéssel közjogi helyzetünk tiszt áztatván: míg egyrészről a parlamentáris rendszer állandósítása, másrészről belügyi intézményeinknek azzal összhangba hozatala, a törvényhozási egységhez a közigazgatási egységnek megteremtése s így az államegység biztosítása vált a nemzet kiváló feladatává. (Úgy van!) Ezen kérdések azonban a nehézségek tömkelegét hozták felszínre. A parlamentaris kormány a megyékben a kormányzat akarata érvényesülésének akadályát, a megyék a kormányban a megyéknek ellenségét, sőt a közszabadság veszélyét vélték rejleni. Ezen féltékenység volt egyik főoka annak, hogy a magyar állameszme kimagasló érdeke a belügyi rendezkedett feltétlenül nem uralhatta. A régi munieipialis rendszer kirívó ellentétben állván a parlamentaris rendszerrel: a törvényhozásnak először is abból kellett kiküszöbölni azon elemeket, melyek legtöbb kifogásra szolgáltattak alkalmat és melyeknek hátrányai leginkább lettek érezhetőkké. A megyei igazságszolgáltatás ellen nemcsak benn a hazában hangzott fel az áltatános panasz, hanem az igazságügyi kormány a külföld részéről is állandó zaklatásnak volt kitéve. A rövid időszaki választások mindenre alkalmasabbak lehettek, mint a bírói függetlenség, az ítélkezési szabadság biztosítására. Ehhez járult, hogy az 1789-iki franczia törvény és az 1795-ik évi directoriumi alkotmány ama nagy elvei, »hogy a társadalomnak nincs biztosítéka, ha a hatalmak nincsenek szétválasztva, határaik nincsenek megállapítva és ha nincs biztosítva a hivatalnokok felelőssége«, nálunk is mindinkább foglalkoztatták az elméket és mind és mind nagyobb hódítást tettek a közvéleményben. Ily körülmények között a törvényhozás egyik első teendőjéül ismerte fel a bírói hatalom gyakorlását a nnmicipiumok kezéből kivenni és a jogszolgáltatást a közigazgatástól elválasztva a bírói elmozdíthatatlanság bírói függetlenség decretalásával és a bírói szervezet és felelősség megállapításával az igazságszolgáltatás függetlenségét és pártatlanságát biztosítani és ezzel a polgári szabadságnak egy nagy garantiát teremteni. Kétségtelen azonban, hogy a bírói kinevezési rendszer behozatala a nemzet ős hagyományos választási jogán rést ütvén, a nemzeti kegyelet összes húrjai érintve lettek: ágy, hogy a kegyeletből merített és a különböző érdekek által harczba vitt jelszavak és érvek folytán izgalomba jött nemzeti érzület mellett alig mutatkozott tanácsosnak az 1870-iki megyei rendezéssel a 'közigazgatási tisztviselők választásához is nyúlni és mindent megtenni, mi a magyar állameszme megszilárdítására jótékony lehetett volna. Egyrészről a virilis intézménynek meghonosításával és másrészről a tisztviselők candidalási jogának megfelelő szabályozásával kellett az államakarat érvényesülésének lehetőségét némileg megadni. Keztyíís kézzel kellett tehát nyúlni mindazon traditiokhoz, melyek iránt a nemzet ragaszkod tisäi Ilii talmasan nyilvánult, vagy melyek érintése által a nemzet érzékenysége provocáltatott volna. így hagyattak meg a közjogi garantiát képező s a meg nem szavazott adók behajtása és a meg nem ajánlott újonczok állítására vonatkozó megtagadási jogon felül a megyék és a tisztviselők régi elnevezései, a politizálási, a rendeletek elleni felírási jogok. A későbbi időre és az új viszonyok s az élet tapasztalataira kellett tehát bízni a dolgok megérlelését. A megyék különböző területi nagysága, a közigazgatási és igazságszolgáltatási területek és székhelyek különbözőségei és az adóhivatali székhelyektől elütő volta számos visszásságot, káros következményeket merített fel. A fejlődő viszonyok csakhamar igazolták, hogy a nagy közigazgatási testületi egységek nem alkalmasak egészséges önkormányzatra ; másrészt pedig, hogy a hosszú időközökben tartott megyei gyűlésekkel a gyors elintézést követelő administratio igényei-