Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-492
260 * 92- országos ülés 1891 kéntjére vonatkozólag a nemzetet új választás útján megkérdeztetni óhajtják. Ellenkezik ez a parlamentáris rendszer azon alapelvével, hogy az országos képviselők legjobb meggyőződésük szerint mint szabad ország szabad képviselői, menten minden alulról és felülről jöhető befolyástól, csak a haza javát szem előtt tartva gyakorolhassák képviselői jogukat és teljesítsék kötelességüket. (Helyeslés.) Az 1847/8-iki országgyűlés még rend 1 alapon állott, midőn a követek, a népképviseleti rendszert, a felelős ministeriumot, tehát a magyar alkotmány gyökeres átalakítását, az őket küldő megyék megkérdeztetése nélkül elfogadták és kimondották a közteherviselés elvét, intézkedtek a törvényhatósági és városi jogokról, az ősiség, az úrbéri szolgáltatások eltörléséről, a sajtótörvényről. Pedig az utasítási jog akkor épségben állott. Ki lenne mégis elég merész az 1848-iki törvényhozás dicső szellemének azért szemrehányást tenni és a nemzeti, felháborodás egész viharját magára zúdítani? Általános a meggyőződés, hogy a mostani közigazgatási állapotok tarthatatlanok. A reform kérdése megérett. Megyék, enquétte-ek, a sajtó foglalkoztak vele. Megvitattak a különböző rendszerek. Állást foglalt e tekintetben mára közvélemény. Nem lehet azért azt állítani, hogy a reformnak mielőbbi törvényhozási megoldása erőszakolt volna. A beligazgatás csak Önálló, öntevékenységgel bíró államban nyerhet határozott alakot. A beligazgatás története azért csak a királysággal kezdődik. Azelőtt a beligazgatás inkább a társadalmi rend lényegét és alakját képezte és nem az állameszmén alapúit, még kevésbbé volt ismeretes azon alapalakzata, mely alegújabb időkben a kormány mellett a nép tevékenységében az önkormányzatban is nyilvánul. A kezdetleges beligazgatás a földesúri és egyesületi igazgatásban érvényesült. A földesúri hatalom a birtokból származtatott minden nyilvánjogokhoz való tulajdonjog volt, mely az igazgatás minden viszonylatát souverain körébe vonta. Ezen igazgatás azonban, az önkényen a birtokosnak a birtoktalan fölötti uralmán épülvén fel, az állam eszméjével ellenkezett, azért a királyságnak azzal harezra kellett szállnia. így támadt a földesúri igazgatással szemben és fölött a regalitas, a korona tulajdonjogán alapuló királyi igazgatási jog. Azért a mennyi igazgatási ág van, majdnem annyi regale keletkezett. A földesúri hatalom és királyi igazgatási jog közötti küzdelem Angliában a XVII. századig, Franciaországban a forradalomig, Németországban az 1872-iki Kreisordnung kibocsátásáig, sőt sok árnyalatában máig, hazánkban 1848-ig, sőt egyes maradványaiban a legközelebbi időig tarmájns 30-án, szombaton. tott, s csak Ausztriában nem létezett kidomborodva ezen történeti alakzat. Anarchronismus nálunk a közigazgatási reformnál az 1848. előtti időkre hivatkozni. (Igás !) Az 1848. előtti alkotmányrendi alkotmány volt. Az 1848. előtti vármegye sem a modern jogállam közigazgatását nem ismerte, sem az egyéni szabadság és jogegyenlőség ápolójául nem tekinthető, hanem igenis volt a rendi alkotmány és a rendi intézményes politikai szabadság védbástyája, az előjogok vára. Midőn a közigazgatási rendszerek között ma az osztályok közötti közjogi válaszfal ledőltével, a modern jogállam alapjainak lerakásával és intézményeinek az egész vonalon felépítésével választani akarunk, ne hivatkozzék senki a választási rendszer előnyei felsorolásánál, mint példára az 1848-iki vármegyére; mert midőn cs:ik a nemesség képezte a politikai nemzetet, akkor a választás, mint a nemesség joga, leginkább annak érdekeit szolgálta és a haza minden lakosai közötti jogegyenlőség ismeretlen volt és az egész beligazgatás a földesúri hatalom és a királyi regálékban concentralódott: az akkor a rendek érdekeinek megfelelhetett; de ma, midőn a haza minden lakosa, minden nemzetisébe felvétetett az alkotmány sánczaiba s midőn az államnak annyi új feladata támadt, a választási rendszer akkori helytállóságából, annak az új viszonyok között is bevall óságára következtetni egyáltalán nem lehet. De midőn a megyét rendezni kívánjuk, nem tolható előtérbe a régi megye alkotmányvédő hivatása sem. Az 1848. előtti vármegye nem annyira önkormányzati, mint politikai testületi jelleggel birt. A követ-útasítási joggal befolyt a törvényhozásra. A megyeházak a politikai küzdelmek, a gravaminalis politika és nem az önkormányzati egészséges tevékenység színterei valának. Ausztria absolut uralom alatt állván, az absolut uralomnak pedig a terjeszkedési hajlam természetében feküdvén : Magyarország rendéi joggal féltették alkotmányos szabadságukat s azért a, régi megyék alkotmányvédői szerepének volt értelme és jogosultsága. Ma azonban Ausztriának is alkotmánya van, melynek fentartása Ausztria népeinek is érdekében áll: ma már tehát azon politikai factorokkal, melyek akkor Magyarország alkotmányos szabadságára veszélyesek lehettek, számolnunk nem kell. Az új vármegyének tehát megszűnt alkotmányvédő hivatása kifelé, a végrehajtó hatalommal szemben pedig a parlamentaris kovmányforma, a népképviselet, a ministeri felelősség biztosítják a nemzet politikai szabadságát. A sajtó a gondolat és egyesületi szabadság, a bírói függetlenség, a büntető törvénykönyv, bűnvádi perjog
