Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-492

254 492. országos ülés 1891 Azért, t. képviselőház, ámbár ez erről a helyről már többször történt, néhány szóval, lehető rövidséggé], de mégis ki kell fejeznem és indokolnom azt, hogy minő sulylyal bír rám a reform ezen része, mely a közigazgatás végrehajtó közeidéinek, az eddigi periodicus választás helyett kinevezés útján való betöltésében nyilvánul. (Halljuk! Halljuk!) A kérdést, t. képviselőház, először a közigazgatás szempontjából lehet bírálni. Hiszen az tökéieresen igaz, hogy a közigazgatás jósága direete nem függ össze a végrehajtási szolgálat teljesítésével megbízott egyén kiszemelési módjával, hanem attól függ, hogy az az egyen minő és hogy mikép mííködik. De a tekintetben azután az alkalmazás módja nagy befolyást gyakorolhat, hogy több vagy kevesebb biztosíték áll-e fenn arra, hogy megfelelő, képes, jellemes egyén találtassák és ha azok megtaláltattak, kellőképen működjenek is. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Melyik módja a hivatalok betöltésének nyújt e tekintetben több biztosítékot? Méltóztasék megengedni, hogy egészen leplezetlenül szóljak; és ha a jelenlegi állapotokat éles kritika tárgyává teszem, ne gondolják, hogy ezzel vétek azon kegyelet ellen, melyet az ősi megyei intézmény iránt mindnyájunknak kell éreznünk. Mert, t. ház, a tisztviselők választása ma és a tisztviselők választása a 48 előtti időkben, totó coelo különböző. És ha azt látom, hogy a tisztviselők választásának joga a megyei intézménynek tekintélyét ma már nem hogy emelné, hanem discreditálja; ha azt látom, hogy önkormányzati tevékenységre nemhogy sarkalná, hanem az igazi önkormányzati tevék* nységtől eltereli: akkor a megyei intézmény iránti keg\ elet nem azt kívánja tőlem, hogy én ezt a megyei intézménynek javára már nem váló részletet fentartsara, hanem azt kívánja, hogy az ősi intézményt e részletétől, mely hátrányára van, megmentsem. (Úgy van,! Úgy van! Élénk tetszés a jobb- és a baloldalon. Zaj a szélső baloldalon.) Az a pietas, mely ezt a jogot is, habár az a megyékre nézve szerintem valódi éltekkel nem birs csak compromittálja őket, — az a pietas, mely ezt a jogot fenn akarja tartani, hasonlít ahhoz, a ki agg szülőjénél meg akarja akadályozni a gyógyulásra szükséges operatiot, mert nem akar hozzá nyúlni tiszteletreméltó tagjailioz. (Helyeslés és tetszés a balés jobboldalon Mozgás a szélső baloldalon.) T. ház! 1848. előtt, midőn a tisztviselői tünetióknak teljesítése alig járt számbavehető fizetéssel, hanem csak tiszteletdíjjal, midőn tehát az kötelességteljesítést, terhet, tisztelettel és fénynyel járó terhet, de mégis terhet képezett: akkor volta választási elvnek teljes jogosultsága; de ma, midőn ez bizonyos kötelezettségek teljesítése mellett élethivatást, kenyérkereseti forrást májas 30-án, szombaton. képez, ma annak a választási esélyek elé dobása határozottan deumralísaló hatással van magára a közszolgálatra. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés a bal- és jobboldalon Mozgás a szélső baloldalon.) Méltóztassék lélektani szempontból venni a dolgot. Hiszen lehetetlen, hogy

r rokonsági, barátsági, pajtássági, e Magyarországon úgy is oly elterjedt tekintetek ne domináljanak .... (Mozgás. Zaj a szélső baloldalon (Halljuk! Halljuk! jobb és bal felől.) Meszlényi Lajos: Hát a proteetio? Gr. Apponyi Albert: .... ne domináljanak akkor, midőn egy kereseti pályának megn)dtásáról vagy esetleg egy ilyen pályának megmentéséről van szó. Hiszen majdnem lehetetlen, hogy a befolyásos elemek többségénél a közszellemnek és a közigazgatás érdekei felfogásának az a foka létezzék, hogy ha választaniuk kellene, esetleg egy jobb tisztviselő közt és a közt, hogy jó barátokat, rokonakat, atyafiakat a kenyértől, melyre utalva vannak, megfoszszanak, (Úgy van! Úgg van! Élénk tetszés a bal-és a jobboldalon) hogy akkor a közigazgatás érdekét tartsák szemök előtt. (Úgy van! Úgy van! a bal- és a jobboldalon). És, t. ház, mi azután annak a temperálója'? A főispánnak cardidálási joga. Vájjon micsoda tényező nyúl tehát akkor be a magánérdekeknek e dulakodásába, hogy ott rendet csináljon? Tiszteletreméltó kivételekkel az uralkodó pártmik politikai érdeke. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) S akkor azután létesül egy compromissum, melyben — mindig kivéve a kiveendőket — a szervezeti principium természete és logikája szerint egymással kiegyeznek a helyi hatalmi csoportok, a családi és barátsági összeköttetések a többségben levő, az uralkodó pártnak politikai érdekeivel. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Hogy ezen erők működése közt mily arányban juthat kifejezésre magának a közigazgatásnak érdeke, azt minden elfogulatlan ember belátására bízom. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) De meg van választva a tisztviselő, jön az ő működése. Ha ismét nem tételezünk fel minden és különösen a vagyontalan tisztviselőben a régi rómaiak, vagy

7 a kereszténység első századai mnrtyrjaihoz hasonló magasztos erényt, lehetetlen tőlük azt várni, hogy részrehajlatlanúl, egyenlő mértékkel mérjenek azon kevés kiváltságosaknak, a kiktől újbóli megválasztatásuk függ és azon sokaknak és ezreknek, a kik arra vajmi csekély befolyást gyakorolnak. (Élénk helyeslés a jobb- és báloldalon. Felkiáltások a szélső baloldalról: A kinevezésnél máskép van? Hossz intartó zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Talán szabad a feletti csodálkozásomat kifejezni, hogy t. barátaimat annyira meglepi az, hogy én ugyanazt mondom ezen javaslat alkalmából, a mit a reform sürgetése alkalmából