Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-492

I9g. országos ftlés 18M, szempontjából alkotmányellenes parancsok végrehajtásáról van szó. Igaz, t. ház, hogy ezek nem kicsiiiylendö elvek, nem kiesinylcndő biztosítékai a tisztviselők önállóságának; de igaz az is, hogy ezekben a leglényegesebb momentumot a fegyelmi jog megállapítása képezi. És nem habozom kijelenteni, t. ház, hogy a fegyelmi jogra vonatkozó kormány-kijelentések, az e tekintetben részint a törvénybe felvett, részint ígért intézkedések képezik azt a pontot, melyben az én álláspontom s a tisztelt kormányé s a bizottságé közt a leglényegesebb s valóban igen lényeges differentia fenforog, (Halljuk!) Én, t. ház, a hivatalvesztést, bárminő legyen a fegyelmi eset, mindenkor csak független foram által tartom kimondandónak : (Igás! Úgy van! hal felöl) legyen az a független fórum átmenetileg, míg az ívj fegyelmi törvény megalkottatik, a közigazgatási legfőbb bíróság; azután pedig egy külön legfőbb fegyelmi bíróság, összeállítva arra a mintára, melyet a német államokban látunk, tudniillik bírói és közigazgatási elemekből vegyesen, azonban a bírói elemnek túlsúlya mellett. Ezzel szemben a bizottságnak a jelentése szerint a kormánynak álláspontja az, hogy csak azok a fegyelmi esetek bocsátandók a közigazgatási bíróságnak judicaturája alá, mely esetekben a tisztviselőt azzal vádolják, hogy a jelen javaslat 16. §-ának értelmében a honpolgárok politikai, választási jogai ellen vét. Minden egyéb esetben a jelenlegi fegyelmi forumok fentartatnak; a legfelsőbb fokban azonban az egyes minister helyébe a ministertanács jön. Ezen a téren, t. képviselőház, az én követelményeim tehát csak részben valósultak meg; azoknak megvalósulása csak részben van ígérve, részben a jövő fejlődésére bízva, tehát bizonytalanná téve : és a mi bizonytalanná van téve, t. képviselőház, az csak igen kis mértékben képezheti megnyugvásomnak és arra alapított eljárásomnak alapját. Ezt a nagy differentiát eonstatálom minden szépítés* minden takargatás nélkül. A mi pedig a politikai szabadságnak biztosítékait illeti, a törvényjavaslat maga kimondja azt az elvet, hogy a tisztviselő saját kerületében és saját működése területén képviselőjelölt nem [ lehet — és kimondja azt az elvet a 16. §-ban — hogy a képviselőválasztási mozgalmakban bizonyos tüntetésszerü részvételtől eltilt itik. A választási visszaélések megfékezése tekintetében alkotandó törvényt és a curia bíráskodásáról szóló törvényt a t. igazságügyminister úr két egymásutáni évben tartott budgetbeszédében ugyanazokkal a szavakkal az egész kormány nevében ünnepélyesen megígérte. (Nyűg talanság és felkiáltások a szélső balon: ígérte!) En IAJUS 30 án, süombaton. 553 csak ismételhetem, a mit előbb mondottam, hogy a politikai bizalmatlanság, az ígéret loyalifásában való kételyt nem involválhatja magában. (Helyeslés a baloldalon.) Most tehát, t. képviselőház, felállíthatom már az elért vívmányok és a fenmaradó differentiák közti mérleget. (Halljuk! Halljuk!) Azokból a biztosítékokból, melyeket mindenkor felállítottunk, a megyei önkormányzatnak mélyítését és biztosítását oly fokig értük el, mely ha nem is teljesen kielégítő, a mai állapotokhoz képest igen nagy haladást képez. (Mozgás a szélső baloldalon.) A honpolgárok jogvédelme tekintetében a kormány kötelező ígéreteinek alapján kielégítő törvény megalkotása biztosítva van; a tisztviselők jogviszonyai tekintetében a hozott intézkedéseknek egy része kielégítő; egy része, különösen az, mely a hivatalvesztés eseteiben nem tett független bíróságot főforummá, ki nem elégítő s az én nézetemmel meg nem egyező. A politikai szabadság tekintetében azt, a mit a 16. szakasz tartalmaz, nem tartom kevésre beesülendő eredménynek; de én ennéPtöbbet kívánok, többet akarok is, óhajtok is elérni. (Halljuk! Halljuk!) A választási visszaélések fékezésére szolgáló törvényes intézkedést, a curiai bíráskodást még ezen országgyűlés alatt fogjuk törvénybe iktatni: csak tőlünk függ. Ha ebből levonom a bilanceot és ha így szembeállítom a követelmények közül azt, a mit már elértünk, azzal, a mit nem értünk el, vagy csak tökéletlem mértékben értünk el: akkor tagadhatatlan, hogy igen túlnyomó arányban áll az, a mi azokból megvalósxilt, vagy minden bizonynyal megvalósulni fog; (Ellenmondások és moggás a szélső baloldalon.) alihoz képest, a minek megvalósítása részben megtagadtatott, részben, bizonytalannak mondatott. De így még nem teljes a bilance, mert ha az így szembeállított tényezők, ha a mérleg két serpenyőjébe fektetett sulyok viszonyát meg akarom állapítani : még egy nagy súlyt kell az egyik, a javaslat melletti serpenyőbe tenni, a melyről eddig meg sem emlékeztem, t. i. a reformot magát, magát a tényt, hogy a közigazgatás reformja abban az irányban érvényestíl, a mint mi akartuk évekkel ezelőtt. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon és a jobbon.) És, t. ház, e tekintetben megengedem, hogy nem lehet és nem is volna méltányos telsen elfogulatlan ítéletet várni azoktól, a kik a közigazgatási reformnak ezen irányát ós alapját egyáltalában perhorre«cálják; mert azok előtt természetesen óriásiíag megnagyobbított arányokban tűnik fel mindaz, a mi okúi szolgálhat, hogy a reform visszaútasíttassék. E tekintetben inkább azok ítélete mérvadó, a kik a reformot kívánják és megvalósítását politikai életczélúl tűzték ki. (Helyeslés a baloldalon.)