Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-492

252 492, orsíágos ülés 1891. májas 30-án, szombaton. menni, mint ezen a megállapodáson. Én nem csinálok titkot abból sem, hogy a megyei hatá­rozatok azon, majdnem korlátlanul fentaitott appelabilitása — mert hiszen a kivételek, a me­lyeket felsoroltam, még ma csekély számúak — égő seb az önkormányzat organismnsán; hogy ez az appelabilitás egyik indoka annak, hogy az önkormányzat működésében olykor a részvét oly csekély, mert az önkormányzatban részt venni hívatott társadalmi elemek kell hogy érezzék annak a súlyát, ha valamely rossz határozatot hoztak s ne bizakodjanak el abban: majd megappelláljuk a ministerhez, ha nem tet­szik, kényelmesebb nekünk otthon maradni, E messzebb menő törekvésemből, melyet most is fentartok, nem csináltam titkot sem a bizottságban, nem csinálok itt sem. De hogy mindaz, a mit felsorollam és a miből eddig semmi sem volt meg, komoly biztosíték és komoly vívmány az önkormányzat szempontjá­ból : azt, a ki elfogulatlanul ítél, nem veheti tagadásba. (Élénk helyeslés jóbb és bal felől.) Az önkormányzat kibővítésével és biztosí­tásával tehát így állunk, t. ház. Nézzük már most a további biztosítékok kérdését. (Halljuk! Halljuk!) És itt, t. képviselőház, egy általános meg­jegyzést kell tennem. (Halljuk! Halljuk!) Úgy a curiának a választási ügyekre vonatkozó bírás­kodására, mint a közigazgatási bíróság szerve­zetére és hatáskörére, valamint a fegyelmi jog­nak azon kevés részletére nézve, melyet a reform mai stádiumában érintve látunk, mind­az, a mit én vívmánynak tekintek, nem fekszik előttünk formulázott javaslat alakjában, hanem csak kormánynyilatkozatok alakjában. Ez, t. ház, némely körökben bizonyos scepsisre adott alkalmat. Hőt a tegnapi napon Szederkényi Nán­dor t. képviselőtársam csodálkozását fejezte ki a felett, hogy az ilyen ígéretre valamit adunk [Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) és emlé­keztetett arra, hogy hiszen történtek kormány­nyilatkozatok, sőt voltak trónbeszédbe foglalt programmpontok, melyek meg nem valósultak. Ez mindenesetre hiba, t. ház. Ha egy kor­mányférfiu programmot ad, különösen ha a trón­beszédben valamely reformot ígér: akkor gon­dolja meg előbb jól, hogy ezt az ígéretét, ezt a programmpontot be tudja-e váltani vagy sem; mert ha nem tudja vagy nem akarja ezt meg­tenni, ez az ő politikai komolyságára minden­esetre kedvezőtlen világítást vet. De mégis nagy különbség un oly kormányilatkozatok közt, melyek esak általános programm jelentő­ségével bírnak és oly kormánynyilatkozatok közt, melyek bizonyos helyzetekben tett kötelező ígéreteket tartalmaznak ; (Úgy van !bal felől. Mozgás a szélsőbalon) kormánynyilatkozatok közt, melyek­ről az illető kormányférfiak tudják, hogy azok­tól pártok szavazása van feltételezve, melyek tehát az adott férfiúi szónak jellegével bírnak. (Igaz! Úgy van! Helyeslés a baloldalon) A politikai bizalmatlanság indokolhatja azt, hogy valamely kormányt nem tartok képesnek kifejtett pro­grammja megvalósítására; de a politikai bizal­matlanság nem indokolhatja azt és soha sem szabad, hogy odáig terjedjen, hogy a politikai ellenfeleimtől adott férfiúi szónak beváltásában és loyalitásában kételkedjem. (Helyeslés a jóbb­és baloldalon.) Ebből a szempontból, t. ház, én azthiszem, hogy a parlamenti eljárásnak minden szabályát megszegném, ha én a tudvalevő körülmények közt adott kormánynyilatkozatokat teljes érté­kííeknek el nem fogadnám. S midőn ezt teszem, felelősséget vállalok ugyan magamra, de még nagyobb felelősséget hárítok azokra, a kiknek loyalitására fektetett bizalmamban járok el. (Helyeslés bal felől) E szerint, t. ház, a biztosítékoknak ezen formájában nem akadok meg, azokban gyenge­séget, ingatagságot nem találok, csupán azoknak tartalmát kell tehát bírálnom. És itt nem habo­zom kijelenteni, hogy a minister urnak a köz­igazgatási bíróságra vonatkozó nyilatkozata, kiegészítve azzal a részlettel, a melyet imént bátor voltam felolvasni, oly természetű, hogy ha a törvényjavaslat — a mint abban kételkedni nem lehet — azon nyilatkozat szellemében lesz beadva: Magyarországon a honpolgárok és tes­tületek a jogvédelemnek oly kielégítő mértékét fogják élvezni, a mely hazánkat e tekintetben Európának előrehaladott államaival egy niveaura fogja emelni. (Igaz! Úgy van! a jobb- és balolda­lon.) Ezt mindenki, a ki más államok törvényei­ben ezen kényes és még teljesen ki nem forrt kérdés mai állását ismeri és ama nyilatkozatokat figyelemmel elolvasta, el fogja ismerni. Magának a nyilatkozatnak egyes részletei ellen nekem is van kifogásom. Nem találom szerencsésnek az első fórum összeállítását; ha­nem, t. ház, nagyban és egészben véve a köz­igazgatási bíróságnak azon képét látom benne, mely eddig szemeink előtt lebegett akkor, midőn azt a biztosítékok egyikeként kitűztük. A mi a tisztviselők jogviszonyainak rende­zését illeti, e tekintetben a törvényjavaslatba a következő elvek vétettek föl. Először, hogy a tisztviselőt csupán fegyelmi úton lehet állásától elmozdítani. Másodszor a személyes felelősség, kiküszöbölve azt, hogy a személyes felelősség érvényesítése a magánféllel szemben előzetes fegyelmi eljárástól legyen függővé téve. Har­madszor az engedelmességi kötelességnek kizá­rása, illetőleg a felelősség fentartása azokban az esetekben, midőn az 1790—91-iki törvény

Next

/
Thumbnails
Contents