Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-491
491. orszAgos Illés 1891. május 29 én, pénteten. 237 zetben, hogy a kormány nevében oly tüzetes I nyilatkozatot tehettem volna. Ismételten kifej eztem a közigazgatási bizottság tárgyalása alkal mával, hogy a közigazgatási bíróságról szóló törvényjavaslatot az őszi időszak alatt szándékozom benyújtani és a kormány minden igyekezetét és befolyását érvényesíteni fogja, hogy ez a törvényjavaslat mentől előbb törvényerőre emeltessék (Élénk helyeslés jobb felől), még pedig úgy, hogy a közigazgatás államosításáról szóló törvénynyel lehetőleg egy időben léptettethessék életbe. (Élénk helyeslés jobb felől. Felkiáltások a szélső baloldalon: Lehetőleg?) E két javaslaton kivűl, a dolog természete szerint, súlyt fektet a kormány a községi törvény módosítására, mint a mely szoros összefüggésben van a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslattal. A megyei közigazgatás államosításának eredményei csak akkor fognak teljes értékükben érvényesülni, ha a községi törvény is a szerint módosítás alá vétetik. Gondom lesz rá, hogy az erre vonatkozó törvényi avaslat i s mentől előbb beterjesztessék. (Élénk helyeslés jobb felől.) Hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslathoz csatolt indokolásban említett törvényjavatlatok közül ez alkalommal csak ezen három javaslatra terjeszkedtem ki: ebből nem következik az, hogy a többi javaslatokról nem gon- I doskodik a kormány; de azt hiszem, a törvény- ' hozásnak egyéb teendői mellett hosszít időre elég lesz ezen három fontos javaslattal foglalkoznia. T. ház! A közigazságí bizottság — a mint méltóztatnak tudni — a kormány által előterjesztett törvényjavaslatot heteken át a legnagyobb tárgyilagossággal és alapossággal tárgyalta és én a bizottság által a törvényjavaslaton tett módosításokhoz hozzájárulok, mert azokat a törvényjavaslat eredeti álláspontjával ellentétben állóknak nem tartom. Azonban bátor vagyok előre is jelezni azt, hogy két kérdésre nézve fen tartom saját véleményemet. Az egyik a rendkívüli közgyűlések összehívása, a másik a közigazgatási bizottságba választandó póttagok. Ezeket a kérdéseket nem tartom elvi jelentőségííeknek, hanem gyakorlati szempontból kívánom megbírálni s ezekre nézve annak idején lesz szerencsém nézetemet előterjeszteni. A többire nézve — ismétlem — hozzájárulok a közigazgatási bizottság által tett módosításokhoz. A részletekre kiterjeszkedni lesz még alkalmam (Felkiáltások a széhö baloldalon: Lesz, less bizony!) nemcsak a részletes, hanem valószínűleg az általános tárgyalás folyamán is. Most egyelőre csak arra kérem a t. házat, hogy általánosságban úgy méltóztassék elfogadni a törvényjavaslatot, a mint a közigazgatási bizottság szövegezte (Élénk helyeslés jobb felöl) és a mennyiben az egyes részletekre nézve módosítványok adatnának be. azokhoz is csak abban az esetben jáiúlhatnék, ha a törvényjavaslat elvi álláspontjával nem ellenkeznének. (Helyeslés jobb felől.) T. ház! Felfogásom szerint hazánk azon állását, melyet századok óta elfoglal, annak köszönheti, hogy e földterületen a polgárosodás előharezosa volt. Hoitsy Pál : Hogy soha nem volt ilyen kormánya! (Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk! Halljuk!) Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: A képviselő urnak ez a nézete : az enyém pedig az, hogy a törvényjavaslat elfogadása által nemzeti létünk fentartása és biztosítása mellett egy lépéssel többet teszünk abban az irányban, melyet századokon át követtünk és meg vagyok győződve, hogy e lépéssel emelni fogjuk minden irányban a hitet, a bizalmat a magyar állam fennállása és megszilárdulása iránt. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ha e szempontból, épen az állam consolidálása szempontjából is utalok a törvényjavaslatra és ebből is ajánlom elfogadását: ez nem egyértelmű azzal, hogy a törvényjavaslat által a magyar elemnek a hazánkban lakó nem magyar nemzetiségűek rovására akarna túlságos befolyást biztosítani. (Felkiáltások a szélsőbalon: Hát mi ? Halljuk ! Halljuk I jobb felől.) Felfogásom e kérdésben az, hogy hazánk minden rangú és rendű polgárainak — tartozzanak azok bármely vallásfelekezethez vagy nemzetiséghez — mindnyájának egy közös érdeke van . . . Gr. Károlyi Gábor : Szabadság, egyenlőség, testvériség! Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: Egészen új eszmék! Egy érdeke van mindnyá jának és ez az, hogy gyarapodásának biztosítására tegye meg a törvényhozás feladatát, hogy legyen jó, gyors és olcsó igazságszolgáltatása és legyen jó administratiója. (Helyeslés a jobboldalon.) A jó administratio elősegítése képezi feladatát e törvényjavaslatnak és ha annak elfogadásával elérjük, hogy mindenki megnyugodhatik a magyar közigazgatásban, ezzel a magyar államnak sokkal hívebb és megbízhatóbb barátokat fogunk szerezni, mint bármely erőszakos eljárással. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.) Azért, meit határozott meggyőződésem, hogy e törvényjavaslat keresztülvitele folytán hazánkban a közigazgatás javulni fog s mert határo-* zott nézetem, hogy e törvényjavaslat igen hathatós eszköz arra, hogy a magyar állam megszilárdíttassék: azért kérem a t. házat, méltóztassék a javaslatot általánosságban elfogadni.
