Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-491

236 491, orsüégOB ülés 18M, miíjns 29-én, pénteken. beismerném; de ha az összehasonlítást azon megyével méltóztatnak tenni a mely az 1S70: XLIT. és az 1886: XXVI. tcz. alapján ma fennáll: akkor, kivéve a tisztviselő-választás jogának elvételét, a megye jogai nemcsak hogy nem csonkíttatnak, de igen nagy mértékben kitágittatnak; (Ellenmondások a szélső baloldalon. Helyeslés jobb felől. Halljuk! Halljuk!) ennélfogva ezen törvényjavaslatnak jogfosztási szándékot imputálni nem lehet. Hallottam sok oldalról, hogy a megyéket a közszabadság biztosítása végett kell erősíteni. Ezen nézetet teljesen tévesnek találom. Á közszabadság biztosítékait nem az ország egyes részeinek, nem a törvényhatóságoknak, hanem az egységes magyar államnak erősítésében kell keresni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ha az egységes magyar állam azon helyzetben lesz, hogy érdekeit minden irányban megvédheti, ha az állami intézmények olyanok lesznek, liogy azokban egyesek, testületek és törvényhatóságok jogaiknak biztosítékait találják: ebben fogják találni a közszabadság valódi garantiáit. (Élénk helyeslés jobb felől.) Felfogásom szerint az 1848-iki törvényhozásnak egyik kitűnő vívmánya, hogy az egységes magyar államnak alapjait rakta le és hogy az ország, a nemzet akaratának nyilvánítását a parlament kezébe tette le. Ezen hatalom mellett vagy ezen hatalommal szemben más hatóságot létesíteni, felfogásom szériát, teljesen helytelen és retrográd lépést jelentene. (Helyeslés jobb felől.) ez a meggyőződésnek kifolyása volt. (Mozgás és felkiáltások a szélsőbalon: Hivatalos többség!) Ezen általános megjegyzéseim után áttérek annak kijelentésére, hogy a közigazgatásnak általam beterjesztett és a ház asztalán fekvő reformjavaslata igen természetesen nem meríti ki a közigazgatási reform egészét. Ez csak kezdet, az első lépés a további teendők megtételére. Hogy mely törvényjavaslatok fognak ezután következni és mely javaslatok vannak összeköttetésben, a kormány felfogása szerint, a közigazgatás általános rendezésével, azt már bátor voltam a jelen törvényjavaslathoz csatolt indokolásban előadni. Ezeket most mind elősorolni nem akarom; csak hármat említek meg, a melyekre nézve főfontosságúnak tartom, hogy mentől előbb a ház tárgyalásai alá kerüljenek és törvényerőre emeltessenek. Ilyen a gyám- és gondnoksági ügyekről szóló törvényjavaslat. E törvényjavaslatot nemcsak az ügy fontosságánál fogva vélem sürgősen tárgyalandónak, hanem azért is, mert megváltoztatván a megyei administratio szervezete, természetesen a gyámügyek kezelési szervezetének is meg kell változnia. De szoros összeköttetésben van e törvényjavaslat a megyei közigazgatás államosításáról szóló törvényjavaslattal, már az által is, mert ez utóbbi törvényjavaslat megemlékszik az árvaszéki elnökökről, a gyámhatóságokról és így természetes következménye, hogy ezeknek hatásköre, valamint az árvaszék mííködésköre mentől előbb törvény által szabályoztassék és gondom lesz reá, hogy az erre vonatkozó javaslatot mentől előbb letehessem a ház asztalára. (Élénk helyeslés jobb felől.) A másik, a melyi'ől szintén nyilatkoztam, a közigazgatási bíróságról szóló törvényjavaslat. Senki nálam jobban nem sajnálja, hogy az idő rövidségénél fogva nem voltam abban a helyzetben, hogy e javaslatot egyidejűleg terjeszthettem volna be a megyei közigazgatás államosításáról szóló törvényjavaslattal. Az előmunkálatok folyama alatt nézetemet a tekintetben több ízben nyilvánítottam, hogy szándékom volt e két javaslatot egy időben beterjeszteni; de ha már nem volt egyidejűleg beterjeszthető e javaslat, a kormánynak határozott és komoly szándéka e javaslatokat mielőbb beterjeszteni; és az a körülmény, hogy a közigazgatási bíróságról szóló törvényjavaslatra nézve a közigazgatási bizottság tárgyalásai alkalmával ekkép nyilatkoztam és ezen nyilatkozatom a bizottság jelentésébe egész terjedelemben be is vétetett, ez a körülmény is tanúsítja, hogy a kormány nemesak komolyan foglalkozik e kérdéssel, de meg vannak állapítva az elvek, a melyek alapján az be fog nyújtatni és meg vannak állapítva igen fontos részletek; mert különben nem lettem volna abban a helyHogy ezen törvényjavaslat a megyék jogait megcsonkítja-e, annrk megítélésére első sorban, vagy legalább nagy részben a megyék vannak hívatva. Midőn ezen javaslatot márezius elején benyujtottani, a táloldal azon kívánságát fejezte ki velem és a ház többségével szemben, hogy a törvényjavaslat véleményadás végett a vármegyéknek adassék ki. Positiv indítvány ez irányban nem tétetett; ha tétetett volna, elleneztem volna, mert nem tartom parlamentarisnak, hogy a törvényhozó testületen kivííl más hatóság ielhívassék valamely törvényjavaslatról nyilatkozni. De constatálom, hogy a letelt három havi időszak, a melyben a törvényhatóságok hvaszi közgyűléseiket szokták tartani, alkalmat adott arra, hogy megtörténjék az, a mit önök oly forrón óhajtottak: és az eredmény az, hogy a meg\ ék igen nagy része épen a közigazgatási reform mellett nyilatkozott. (Élénk helyeslés jobb felől.) Azt nem fogják állíthatni, t. ház, legalább, a kik a körülményeket ismerik, nem fogják mondani, hogy a megyéknek ezen határozatai ministeri vagy főispáni pressio folytán keletkeztek. Ezt nem mondhatják, mert nyilvánvaló, hogy