Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-491
491. orsüfígo? ülés 1891. május 29 én. pénteken. 219 Arra, hogy kormányigéretek, házhatározatok, nem tartatnak meg, mindenki tud példát felhozni. Naplóink nem ritkák az ily példáktól. Ott van a curiai bíráskodás és más egyéb törvények ígérgetése, a melyek maiglan puszta ígéretek maradtak. (Úgy van ! a szélsőbalon.) Én nekem, t. ház, jogom volna az ígéretek meg nem tartásának okait kutatni. Utóvégre ellenzéki álláspontomnál fogva is, midőn a jelen törvényjavaslattal szemben állást foglalok, tisztába kell jönnöm azzal, hogy akkor, midőn egy tekintélyes párt súlyt helyez az ígéretekre, az eddigi ígéretek meg nem tartásának okai miben rejlenek? (Halljuk! Halljuk!) Jogom volna tehát azt kérdezni, hogy mi az oka annak, hogy a közigazgatási bíróságról szóló törvény iránti javaslat, jóllehet a trónbeszéd megígérte,' máig sincsen előterjesztve; mi az oka annak, hogy a ház többszöri határozata daczára a curiai bíráskodásról szóló törvényjavaslat máig sem terjesztetett elő? És miután ez előttem megmagyarázva nincs: joggal mutathatok reá, hogy az e házban tett ígéretek értéke szerintem az ily alkotmányos kérdéseknél tekintetbe sem jöhet. (Helyeslés a szélsőbalon.) De, t. ház, megtalálom én annak az okát, ha nem magyarázzák is meg, hogy mindezek miért nem történtek. Hiszen beszédem elején megemlékeztem azon egyoldalúságról, azon czélzatosságról, a mely a mi alkotásainknál mindig kidomborodik. Érintettem a szabadelvűpárt alkotásait Tisza Kálmán kormányzata alatt, ezeknek egyoldalúságát, (Halljuk! Halljuk!) a mely a kormány fentartásának érdekét, mint salus reipublieae-t tartotta szem előtt és az alkotásokat mind ez érdekben idomítva hozta létre. Sorra ráutalhatnék, hogy a, 15 év óta hozott törvényeknek kiindulási pontja az volt, hogy a törvény a kormány fentartásához mennyire járulhat. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezen törekvésnek esett áldozata! a megyei kormányzat is. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A szabadelvűpárt, a melynek nem mondom, hogy minden tagja, de vezéregyéniségei, kezdetben az ellenzék padjairól hirdették a megyei rendszernek üdvösségét és jóságát; innen hirdették annak alkotmányos becsét: a szabadéivíípárt, midőn az alkotások terére lépett, rögtön a megyei rendszernek oly átalakításához fogott, hogy az fennállásának érdekeit legjobban megsértette. Régen megmondották, nem új dolog az, hogy a kormányhatalmon levőket egy önkénytelen érzés ragadja a visszaélésekre és minden áron a saját érdekeiknek kielégítését keresik. Ugyanennek a törekvésnek volt kifejezése a szabadelvű párt és annak élén Tisza Kálmán ministerelnök. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) 0 hirdette a megyei rendszer jóságát addig, míg hatalmon állva, érdekeit szolgálta; de ezzel életszerveiben meg is rontotta. Minden rendszernek, a mely e haza, az állam szolgálatától elvonva időleges kormányok szolgálatába fogatik, sorsa a halál. Ezt sem én mondom először, ezt is a politikai bölcsek sok tanulmányának és politikai elmélkedésének köszönhetjük. Ide kellett tehát jutnia a megyei rendszernek; ide kellett jutnia, a hova ma jutott, hogy ugyanaz a szapadelvű párt, a mely a megyei rendszer javításának czíme alatt hozta meg még a legutóbbi, 1886. évi megyei törvényt is, ugyanaz a szabadelvű párt, igaz, más kormányfő vezetése alatt, előáll és most már azt mondja: ez a megyei rendszer képtelen a további állami szolgálatra^ ez már kiszolgált, ez kicsavart ezitrom, ezt el kell dobni; az új kormányelnöknek igényei mások; az előde által kicsavart ezitrom helyett más eszközöket keres ugyanazon érdekek szolgálatára. így jött létre a mai kormánypolitika: az, hogy a megyei rendszer helyébe — a melyet Tisza Kálmán uralma népszerűtlenné tett, a mely közigazgatási teendőiben megbénítva, komoly politikusok és férfiak előtt valóban mintegy halálra vált, szerencsétlen intézményne!-; tekintetik, — egy más rendszer léptettessék, mely az eddiginél is jobban fogja szolgálni a kormány érdekeit. A megyétől elvonni a jogokat és a kormányra ruházni, ez már csak teljes kezességet nyújthat fennlláásának biztonságára. Ha azt kérdezem, hogy a közigazgatás magasabb érdekei miben lelik biztosításukat: azt kapom rá válaszúi, majd a jövőben fogjuk azon törvényeket alkotni, a melyek a közigazgatás lényegét fogják tulaj donképen kifejezni. Az előttünk levő törvény csak a jogok confiscatióját írja elő, a kinevezési jogot ráruházza a kormányra, a kinevezett tisztviselőket beosztja az országban megyénkint és járásonkint. A mi az administratio tulajdonképeni érdekeit érinti, a közigazgatás magasabb kiszolgáltatására kívánatos és követelendő törvények : azok mind a jövőben létrehozandó intézmények gyanánt helyeztetnek kilátásba. Ha a közigazgatás magasabb érdekei lennének irányadók e törvény alkotásánál: akkor a dolog rendjének más alakban kellene előttünk feküdni. A dolgok rendje az volna, hogy alkottassanak meg a törvények, a melyek a közigazgatás menetét, vezetését, a köz- és magánszabadság biztosítékait foglalják magukban: és midőn ezek létrejöttek, akkor mindezek alapján majd méltóztassék azután e mostani javaslatot beadni; hogy akkor ítélje meg az ország, hogy szüksége van erre. Akkor azután le fog vele számolni és le tudja vonni a nemzet akaratát, helyesen, minden kormánybefolyástól, vissza
