Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-491

228 Í91. orszAgos ülés 18M. május 29-éu } péuteken. pasztalatból tanulták megismerni; míg az újabb időben reájöttek, hogy nem az állam megoszt­hatlan hatalma az, a mi megmenti az országokat és a szabadságot; hanem a hatalomnak oly be­osztása, hogy veszély idejében egynek elvesz­tésével a másodiknál, harmadiknál, íizediknél és huszadiknál ugyanazon állami erő található le­gyen, mint a mely az összességben nyilatkozik. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És én kérdem, hogy ily viszonyok közt, midőn az állami hatalom feltételei nálunk ennyire megingatva vannak: czélszerü-e az eddig az önkormányzatban megosztott jogokat is az idő­szaki kormányokra ruházni? Kétségen kivííl igazuk van elvileg azoknak, a kik azt mondják, hogy alkotmányos életben végtére is a parlamentben mindig kifejezést nyerend a nemzet akarata, a kormány pedig min­dig a parlament uralma alatt fog állani. De, t. ház, épen ebben rejlik a másik kér­dés súlypontja, vájjon ezen óriási erőnek a kormányra ruházatával a parlament független­sége lehetséges-e? A 48-iki törvényhozás, mely a parlamenti kormányzást, a parlamenti rend­szert felelős ministeriuromal alapította meg, az állam feltételei tekintetében ennek teljességében állott, (lqaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De hol vagyunk mi most ehhez képest? És ily viszonyok között, vájjon az államiság feltételei szempontjából ugyanazon állapotban vagyunk-e, mint Franeziaország, mint Angiin, mint Olaszország vagy Európának többi orszá­gai? Nem vagyunk ugyanazon állapotban. Ha tehát még a közigazgatás tekinteteinél fogva vitatható volna is az, a mit én a magam részéről meg nem engedhetek, hogy a közigaz­gatás érdekei a kinevezett tisztviselő által job­ban kielégíttetnek : a mi speciális államjogi szempontjaink nem engedik meg azt, hogy az nálunk életbelépjen. Kern pedig épen az alkot­mány szempontjából ; mert nálunk, az osztrák tartományokkal a közös uralkodó alatt állván, a közös uralkodói viszony mintegy természetszerű­leg utal intézményeinkben a nemzetnek az ön­kormányzatban birt jogai megtartására. A t. előadó úr felfogása, hogy e törvény­javaslattal az önkormányzat mintegy átalakul csak, a nélkül, hogy lényeges jogai legalább részben veszélyeztetve volnának, egy nagy tévedés, mert a választási jognak kinevezési joggá átváltoztatásával a megyék eddig gyako­rolt törvény-végrehajtási jogukat vesztik, a mi pedig alkotmányunk ezredéves fejlődésének tör­vényéből állott elő. (Élénk helyeslés a szélső bal­oldalon.) Midőn ez így áll előttünk : azt kérdezem én, hogy vájjon e törvényhozás, a mely, meg­engedem, jóhiszemú'leg ezen törvény keresztül­vitelére oly késznek nyilatkozik, számolt-e ön­magával, hogy egy ily rendszert, a melyben az ősöknek annyi bölcsessége, a melyben a századok annyi tanúsága rejlik, annyi hét alatt akarja, gyökeresen megváltoztatni, mennyi századon át fejlett és erősödött és Magyarországnak üdvére és szerencséjére fejlődött, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) mert a nemzetet az elpusztulástól megóvta. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Vájjon ily alkotmányt, mely a magyar történet leg­dicsőségesebb lapjai szerint mindig megmentője volt az országnak, helyes-e ily rohamosan néhány nap alatt, a legsebesebb végrehajtással kitörölni élő intézményeink sorából; és nem érzének-e az erre törekvők önmagukban, úridon történetünk lapjait nézik, bizonyos lelki furda­lást arra nézve, hogy az ősi curiát meg lehet bontani, de kérdés, hogy az írj szerzemény fel fog-e érni a régivel s vájjon, ha az ősi curiát, mely ezredév óta fennáll, megbontjuk, az új szerzemény biztosítani fogja-e az államot, nem egy ezredévre, de csak századokra is. (Helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) T. ház! Midőn ekképen szemben a ház pártjainak velünk ellentétes álláspontjával, iga­zoltam azon álláspontot, melyet elfoglalok: azt hiszem, nagy vonásokban bebizonyítottam azt, hogy a jelen törvényjavaslatnál az ország alkot­mány - kérdését figyelmen kivííl hagyni nem lehet; (Helyeslés a 'szélső baloldalon) másrészt pedig, midőn ekként a magam részéről fősúlyt helyezve az ország alkotmányos kérdésére, ki­jelentem, hogy a javaslatot elfogadhatónak nem tartom (Helyeslés a szélsőbalon): kötelességem bebizonyítani azt is, hogy a javaslat az alkot­mányos életnek biztosítékait is lerombolván, helyében ürt hagyva, a nemzet sorsát a jövő kormányok kényére-kedvére vagy az események kiszámíthatlan szeszélyére bízza. (Úgy van! a szélsőbalon.) Nem hunyhatok szemet, t. ház, azon sze­rintem szomorú jelehség előtt, hogy midőn ily fontos kérdés van napirenden, tiszteletre méltó pártok megnyugvást találnak a jövőre nézve egyszerű ígéretekben, kormányférfiak kijelen téseiben. Hogy mindjárt egy hatalmas ígéretre hivatkozzam, a mely ma sincs teljesítve és így kimu­tassam az ígéretek értékét: emlékezetbe hozom, hogy a közigazgatási bíróság megalkotása az országgyűlést megnyitó trónbeszédben a teendők egyik legfőbbjének jelentetett ki. A trónbeszéd hirdette ezt nekünk és van-e valakinek joga arra, hogy a trónbeszédekben foglalt ígéreteke* nem igazaknak tekintse? És mégis mit tapasz­talunk? Az országgyűlés vége felé közeledik s a közigazgatási bíróságról szóló törvényjavaslat ma sincs előttünk. (Igaz! Úgy van! a szélső­balon.)

Next

/
Thumbnails
Contents