Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-491

491- országos Illés 1891. május 29 én, pénteken. 227 A vegyes házbeli királyok idejében, midőn az országot ágy keletről, mint nyugatról veszély fenyegető, az ország állapotával megváltozott az országban élő nemzetnek természete, a mely az önvédelemre volt utalva s ez által megváltozott egyszersmind institutioja is, a mely a nemzetet az Önkormányzat önvédelmi sánezaiba terelte. És— a

XVI. században, midőn a mai uralkodóház egyik őse hívatott a magyar trónra, ép e helyzet következményekép domborodott ki a magyar alkotmány azon alakban, a melyben ma is ismerjük. íme tehát maga a nemzet történetének logikája alkotta meg ezen institutiót. És midőn bekövetkeztek azon idők, a nemzet megpróbáltatásának nehéz napjai: csakis az volt a nemzet szerencséje, hogy ezen intézményt oly helyesen megalkotta. A megpróbáltatások idejének elmultával nem szűnt meg a nemzetnek a külbefolyások ellenében az alkotmányáért vívott küzdelme. Ismeretesek azon viszályok, melyek a XVIII. század végén és a XIX. század elején ezen nemzetet alkotmánya védelmére utalták. Es a megyei rendszer volt az, a mely az alkotmány összességét megmentette és a nemzetet mai napig fenntartotta: az a rendszer, mely így fejlődött, mely a magyar nemzetnek typnsa, a magyar nemzet politikai érzésével és a századokkal haladni képes természetének mintegy kinyomatát hordta magán. Ez a megyei rendszer a kor viszonyaival is mindig számolni tudott. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Csakis így jöhettek létre a 48 íki alkotások; midiin az alkotmány sánczait a 48-iki törvényhozás a hon minden polgárára nézve megnyitotta. Ugyanakkor megalkották a parlamenti rendszert és a felelős kormányt, a mint azt az előadó úr is felemlítette; csakhogy ennek következményei szerintem egészen mások, mint azt a t. t. előadó úr felhozta. (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) A 48-iki törvényhozás, mely a felelős ministeriumot és parlamentet megalkotta, igaz, megszorította részben a megyének törvényalkotási jogát; de nem semmisítette meg azt, sem a hatalomra nem ruházta át: hanem igenis a nemzet egyetemére ruházta. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) A különbség köztünk az. hogy a jog ma sem vész ugyan el: esakhog}^ mi szerintünk illetéktelen tényezőkre van ruházva. A 48-as megyék törvényalkotási joga a nemzetre hárult, hogy azt követei által a parlamentben gyakorolja. De midőn a 48-íki törvényhozás ezt tette, épségben hagyta a megyéknek törvény végrehajtási jogát: csakhogy azt a közszabadság és népképviselet érdekeivel összhangba hozni és a népképviselet útján berendezni határozta. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt gondolom, t. ház, hogy ez alatt senki nem értheti azt, mintha a 48-iki törvényhozás a fennálló megyei rendszernek emiitett jogát ezzel érinteni akarta volna. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De bekövetkeztek az 1867-iki törvényhozás alkotásai: a közös ügyek. És itt van a mai helyzet súlypontja; mert azt gondolom, senki sem fogja e házban kétségbe vonni azt, hogy az 1867: XII. törvényczikk a magyar államiság feltételeit tetemesen megrendítette. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon ) Mi azt mondjuk épen e törvényre és következményeire alapítva állításunkat, hogy ez az 1867: XII. t.-cz. a magyar államiság legfőbb feltételeit kivette a nemzet önelhatározásának jogköréből. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ám vitassák, állítsák ezt másként mások: egy tény s ez az, hogy a régi törvény, hogy ez ország semmi idegen érdeknek alárendelve nincs, többé fenn nem áll. Hiszen csak néhány nappal ezelőtt tárgyaltunk egy jelentéktelen kis törvényt, a rézkrajezárok vereteséről s ugyanazon alkalommal a pénzügyminister úr maga azt mondta, hogy e tekintetben haiároznunk nem lehet másképen, mert az 1867-iki alkotásokból folyó törvények kötve tartják kezeinket, minthogy a rézkrajezárok vereteséhez ő Felsége többi országai parlamentjének beleegyezése is szükséges. Világos tehát ebből, hogy a 67-iki alkotások folytán többé mondani nem lehet, hogy az ország idegen érdekeknek alárendelve nincs s idegen tekinteteken kivííl intézheti saját ügyeit. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És itt van a legnagyobb és legsúlyosabb kérdés, a melyet én a t. ház többségének figyelmébe ajánlok — mert ez az alkotmány ép úgy az övék, mint a miénk; ő rájuk épen úgy hárul a védelem kötelez ttsége, mint reánk — hogy e körülményt e kérdésnél egyszerűen figyelmen kivííl hagyni ne méltóztassa •;. Midiin tehát a nemzetnek állami feltételei ekként megkisebbedtek: azt kérdem én a t. előadó űrtől, a ki megmagyarázta nekünk, hogy ezen törvénynyel nem történik egyéb, minthogy nigymérvű kinevezési jog fog a kormányra ruháztatni, vájjon helyes e az, hogy egy nemzet, midőn az ő államiságában nem független többé, az erőknek összpontosítását a kormányra törekszik tömöríteni. A nagy Rousseau ezelőtt egy századdal a megoszthatatlan hatalmat hirdette, vagyis azt, a mit most Önök érvényesíteni törekszenek. De Rousseau nagy eszméjét, a megoszthatlan állami hatalmat a francziák sok keserű ta29*