Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-490

104 490. országos liléi 1S91. májas 26-án, kedden. küzdeni nem kellett: történt teljesen normális viszonyok között. Ki biztosit bennünket arról, t. képviselőház, hogy ez ismétlődni nem fog, vagy esetleg talán, ha a közgazdasági tevékenység nagyobb dimensiokat ölt, állandóvá is válni nem fog? Senki! Hiszen már 1887-ben, a mikor megújítottuk az osztrák-magyar bank szabadalmát, már akkor is annak a 84. ezikknek az alapszabályokba való beiktatását azon praetextus alatt kérték, hogy az osztrák-magyar bank ismételve állott azon helyzet előtt, hogy a bankszerű üzletekre rendelkezésre álló 200 millió nemcsak ismételten kimeríttetett, de tetemesen túl is liágatott azért, hogy a hiteligényeknek eleget lehessen tenni. Ezek az állapotok, t. képviselőház, ismételten bekövetkezhetnek; de mindenesetre, mint sporadicus jelenség is mutatja, hogy e tekintetben valami baj van: azon baj t. i., hogy pénzünk mennyisége kevés és a közgazdasági élet igényeinek megfelelni nem képes, mert hiszen az adóköteles pénzjegyeknek kibocsátása normális viszonyok között másképen indokolható aligha volna. Már most, t. képviselőház, hogy mit jelent az, ha a pénzmennyiség kevés: azt, gondolom, bővebben fejtegetnem nem szükséges. Ez jelenti a pénz belső értékének az emelkedését, a mely nemcsak állami és magán tartozásainknak a súlyosbodásával jár, nem csak a termelésnek a súlyosbodásával jár; de természetszerűleg az exportnak a csökkenésével és az importnak az emelkedésével is, a mi mindenha közgazdasági calamit:ts és közgazdasági hátrányos jelenség. Ezen az állapoton, t. képviselőház, isolált valuta mellett segíteni egyáltalán nem lehet. Van a segítségnek módja elismerem, de ez legfölebb újabb akadályt gördítene a valuta-reform kérdésének a megoldása elé. Gyökeres segítség csak egy van: a valuta-reform, a mely egyfelől hitelviszonyainkat a külföldi piaczokkal közvetlen összeköttetésbe hozza, másfelől periig a nemzetközi pénzveretések segéyével képes állandóan egyensúlyban tartani azon egészséges viszonyt, a melynek egyfelől a pénz mennyisége, másfelől pedig a közgadasági élet fejlettsége között fennällani szükséges. Az arbitrage az, a mely minden egészséges pénzviszonyban a pénzmennyiségnek a mértékét a szükségesség határáig szabályozza: ez a regulator, ennek a lehetősége pedig isolált valuta mellett fenn nem forog. Sürgeti a valuta-reformot még, a mint mondottam, pénzünk értékének az emelkedése is, a mely, miként méltóztatnak tudni, onnan van, hogy 1879. óta, mióta a magánszámlára való ezüstveretések beszüntettettek, pénzünk mennyisége csak jelentéktelen mértékben szaporodott, közgazdasági igényei azonban ezzel szemben lassan, lassan, de fokozatosan fejlődtek. A t. képviselőház ép úgy tudja, mint én, hogy ezüstpénzünk a papírpénzzel szemben disagioban van és ezen disagio ma is körülbelül — az utolsó jegyzéseket figyelemmel nem kísérve — akként áll, hogy körülbelül 15—16*/« a különbözet, mely a papírpénz és az ezüstpénz értéke között fenforog, praecise nem számítottam ki, csak constatálhatom azt. hogy lényeges különbség van a papirpénz és ezüstpénz benső értéke és vásárlási ereje közt és e tekintetben az ezüst tetemes hátrányban van a papirpénzzel szemben ; ennek oka pedig másban nem kereshető, mint hogy pénzünk mennyisége nem szaporodik, ellenben az ezüst piaczi értéke folyton csökken és e csökkenést a váltó-árfolyamok nem követik. Mindenesetre, ha a kérdést az ember bármely oldalról vizsgálja és bármikép gondolkozik is felette: e legpontosabb statisztikai adatok kísérete mellett sem juthat más resultatumra, mint hogy ennek oka abban fekszik, hogy a pénzszaporodás természetes forrásai be vannak dugulva. Már pedig, ha a dolog úgy áll, akkor annak megszüntetésére törekedni kell; annak megszüntetését pedig el nem érjük az által, ha az ezüstveretést szabaddá teszszük, mert ez talán még nagyobb calamitást okozna, mint a mely ma fennáll; hanem elérhető ez a valutareform által, a mely, mint mondám, eszközlője annak, hogy a reform következtében való szabad pénzveretés segélyével állandóan egészséges állapot tartatik fenn. És itt szabad legyen kitérnem én egy kö rülményt felemlítenem, (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) En elismerem, hogy 1879-ben az ezüstpénz veretesének beszüntetése magánszámlára indokolva volt. Hiszen ezt tették a latin Unió egynémely államai is ; tették egyfelől azért, mert az ezüst árának csökkenése következtében, továbbá azért, mert Németország az arany valutára tért át, tartottak attól, hogy az ezüstpénz el * fogja őket árasztani. Nálunk is indokoltan történt meg tehát a beszüntetés; de azt azután állítom, hogy ennek történni a törvényhozás tudomása nélkül nem volt szabad; állítom továbbá, hogy azon mód, amint az történt, helyes nem is volt. Mert szükséges volt igenis az ezüstpénz veretesének megszüntetése, mert súlyos károsodással járt volna, ha e lépés meg nem történik; de azt hiszem, hogy ezzel együtt azt is kellett volna tenni, hogy az arany bizonyos megalapítandó relatioban törvényes fizetési eszközzé jelentessék ki. Ennek segélyével azután a természetes nemzetközi pénzforgalom segélyt