Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-490
490. országos ölés 189 nyújtott volna a pénz értékének emelkedése ellen. De a beszüntetés egymagában hibás intézkedés volt, mert ez úgy az adósokat és azoknak jogait mélyen sértette, mint a gazdasági termelésre is súlyosan nehezedett. Megtörténte, mint mondom, szükséges volt; de nem ismerem el, hogy ez a kellő törvényes formák között történt; sem pedig azt, hogy egymagában helyes intézkedés volt. T. ház! Miután a valuta-reform szükségességét és sürgősségét ezen rövid vonásokban indokolni bátor voltam és miután nekünk arra is törekedni kell, hogy ezen kérdést, a mely meglehetős zavart és complicalt természetű, lehetőleg az országban is megértessük, — mert hiszen tulajdonképeni czélom és feladatom nem ez, de ezzel kapcsolatosan az is, hogy amit mondani akarok, azt meg is értessem, — szükségesnek látom, hogy néhány szóval megemlékezzem arról is, hogy a valuta-reform monometallisticus alapon történjék e, avagy a kettős érték alapján? (Halljuk! Halljuk!) Nem actualis kérdés ez — én sem tartom annak, súlyos hiba volna, ha a kormány az utóbbit tartaná — de ellentétes felfogások uralkodnak nemcsak az irodalomban, közvéleményben, de a külföldi körökben is. Sőt tudjuk, hogy erőfeszítések történnek arra, hogy az ezüst rehabilitáltassék, hogy a bimetallisticu8 rendszer a nemzetközi nagy pénzviszonyokba lehetőleg bevezettessék: szükséges tehát, hogy nagyobb vonásokban erre vonatkozólag is elmondjam nézeteimet. Azt tartom, t. ház. hogy a kettős érték behozatalára nagy könnyelműség nélkül gondolni nem lehet. (Helyeslés) A kettős érték behozatala, mint mindnyájan tudjuk, csakis egy nemzetközi szerződés, egy nemzetközi pénzszövetség útján történhetnék meg: ennek létrehozására pedig egyáltalában gondolni nem lehet és pedig egyszerűen azért, mert azok nz államok, a melyeknek a valutája az arany alapján nyugszik és teljesen egészségesen fungál, pénzügyi viszonyaiknak megbontásához sem directe, sem indirecte nem járulhatnak hozzá. Nem pedig azért, mert a két fél termelési viszonyai közt nincs meg az egyenletesség és így ez egy erőszakos intézkedést foglalna magában, a mely a legelső alkalommal, a melyet egy kényszerhelyzet előidézhetne, megbontaná ezen szövetség formai és lényegi tartalmát és azon államok, a melyek e tekintetben calamitásokkal nem küzdenek, a szerződésből hasznot nemcsak nem húznának, de sőt egy ily szerződés káros következményeit viselni lennének kénytelenek. De hogy a kettős érték behozatalára komolyan gondolni nem lehet: azt mutatják az angol cotnmissio tárgyalásai és ezen tárgyalások ered1. május 26-án, kedden. £?Q5 meny tel ensége. Anglia, mint rendesen teszi, e téren is unszol mindenkit arra, hogy tessék megpróbálni, de ő maga ilyenre nem vállalkozik, daczára annak, hogy az ö érdekei roppant sulylyal nehezednek a mérlegbe a keletindiai birodalom pénzrendszere következtében. De még inkább bizonyítják ezt azon rendkívüli erőfeszítések, melyek Amerikában az utóbbi évben az ezüst javára történtek. Láttuk a múlt évben, midőn Amerikában az ezüst-törvény elfogadtatott, hogy nemcsak a congressus, nemcsak az elnök, de minden számbavehető tényező versenyt futott egymással az inflatio érdekében ; láttuk, hogy a politikai pártok teljesen összezavarodtak, a republicanusok átmentek az ezüst táborba, felállítottak mindenféle közgazdasági theoriát és azokra rámutatván, minden baj forrásául a pénzmennyiség csekély voltát állították oda. Sőt oly hangok is emelkednek, hogy a védvámos iránynak egyelőre más tendentiája nem is volt, mint az, hogy a pénzügyi viszonyokban mesterségesen zavarok idéztessenek elő és ezen tényre hivatkozva, az orvoslást az ezüst-törvényben és az állami ezüst vásárlásokban keresték. És az eredmény mi lett? Az, hogy az ezüst ára ideig-óráig felveretett ugyan — gondolom 54 ! A penny volt a legmagasabb ár — de midőn az ezüst jó részén az érdekeltek túladtak, bekövetkezett a visszaesés : és az ezüst fixirozása ép oly ábránd maradt, a minő előzőleg volt. Meglehet, hogy e tekintetben tovább-menő erőfeszítések fognak történni, de én azon véleményben vagyok, hogy ez hiú dolog; egyszerűen azért, mert ezen a törekvésnél közgazdasági természetes feltételek nem léteznek: nevezetesen nem forog fenn az, a mi az ezüst és arany termelésénél kell, hogy fenforogjon, hogy oly természetes értékösszeköttetés álljon fönn, a melyet nem tisztán és kizárólag a kényszer biztosít, hanem a közgazdaság érdeke is. Ily viszonyok közt azt gondolom, hogy kormányunknak és törvényhozásunknak arra, hogy abimetallismus behozatala érdekében bármiféle erőfeszítések is történjenek, gondolni nem lehet, nem szabad; sőt nekünk áll érdekünkben az, hogy ha ennek még lehetősége fenforogna is, ez be ne következzék, mert ennek következménye egyszerűen az volna, hogy a papirforint helyett súlyos aranyforintot kellene adni, a mi a közgazdasági tönkrejutással majdnem egyenlő volna, vagy legalább ahhoz nagyon közel járna. Áttérve, t. képviselőház, a valuta-reform tényleges keresztülvitelére vonatkozó körűimé nyékre: ezek között legelső és legfőbb fontosságú kérdést a relatio megállapítása képezi. Nagy fontossággal bírnak egyéb kérdések is; de azt tartom, hogy ez a kérdés az a tengelyj
