Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-490

490 •rsiÉgos Blés 1891. májas 26-án, kedden. g(jy dése, vagyis az, hogy az ezüst valutáról áttérjünk-e arany valutára, vagy a kettős valutára, vagy pedig egy csonka valutára ? Egy szóval, hogy történjék-e e tekintetben valami, víigy maradjon minden azon állapotban, a melyben van. Ez a kérdés és ha a t. ház megengedni méltóztatik, tekintettel a csekély napirendre is, leszek bátor e kérdésben nézeteimet nagyobb vonásokban elmondani. (Bálijuk! Halljuk!) Teljesen meghaladott álláspontnak tartom annak fejtegetését, hogy a valuta-reformra úgy politikai, mint közgazdasági tekintetben égető szükség van. Azt hiszem, nincs a monarchiában számbavehető tényező, a mely ne érezné, hogy valutánkat az ingadozástól megszabadítani, pénzünket állandóvá tenni, a nagy világpiaczczal közvetlen összeköttetésbe lépni és niíndezenfeltíl az országot megmenteni azon roppant károsodástól, melyet árúforgalmában, állami- és magántartozásaiban és összes hitelviszonyaiban szenved, oly nagy és elsőrangú szükség, a melyet eléggé megbecsülni sem lehet. (Úyy van! bal felől.) Még magukban az országos mezőgazdasági körökben is — melyekben ez a reform jó ideig ellenszenvei találkozott, mert azon téves felfogás uralkodott, hogy az aranyértékre való átmenetel okvetetlenül pénzünk értékének emelkedésével fog járni és a gazdák bevételei csökkenni fognak, — mondom még- ezen körökben is oszladozó félben vannak a téves felfogások és mindenki érzi, hogy a bajokon nem a valutareform megakadályozásával kell segíteni, a mi egyik bajt a másik után zúdítja a gazdaközönség nyakába, hanem a megoldást oly relatio megállapításában kell keresni, mely pénzünk értékét a magas agio színvonalán megtartja, ezenfelül pedig azt állandósítani és az ingadozástól is megmenteni alkalmas. És én nem is hiszem, hogy akár a mezőgazdasági, akár a közgazdasági körökben volna ma már a monarchiában oly irányadó tényező, mely ennek szükségét be ne látná. Ma vaunak, a kik még ezt akadályozzák, legfelebb azok lehetnek, a kik a valuta ingadozásaiból, mint speculatióból élnek és így érdekeinkben áll ennek megakadályozása; azt gondolom azonban, hogy ezeknek érdeke figyelembe nem jöhet, mert ebből az államnak nemcsak hogy gazdasági haszna nincs, de sőt a mennyiben ez az egészséges gazdasági foglalkozástól vonja el a tőkét, ez inkább calamitas, mint hr.szon. (Úgy van! bal felől.) De, t. ház, habár szerintem felesleges annik a kérdésnek fejtegetése, hogy a valutareformra szükség van, annál inkább hangsúlyoznom kell a reform megoldásának sürgősségét, a melyre bennünket minden számbavehető tényező figyelmeztet. És itt én nem érthetek egyet Helfy Ignácz t. barátommal, a ki azt óhajtaná, hogy a kérdésnek megoldása odáztassék el addig, míg a vám- és kereskedelmi szövetség lejár és hogy ez amazzal együtt oldassék meg. Helfy Ignácz: Hát azt felmondjuk ? Horánszky Nándor: Annak felmondása bizonyos határidőhez lévén kötve, az nekünk idő előtt nem lehetséges és úgy, ha azon álláspontra helyezkednénk, mint t. barátom, be kellene várnunk azon időpontot, a mikor ezen szövetség felbontható lesz. De ez felfogásom szerint a kérdésnek hosszú időre való elodázását jelentené, a mit helyesnek nem tartok. Másfelől a valutareform kérdése nincs szoros összefüggésben a vám- és kereskedelmi szövetség kérdésével, mert bármiként alakulj mak is a viszonyok, ennek a kérdésnek megoldása a dolog természete szerint csak a monarchia másik államával egyetértőleg történSetik, a mi nem zárja ki azt sem, hogy ha a valuta-reform kérdése meg lesz oldva, az állam úgy rendezkedjék be, a mint azt jónak és czélszerünek véli. (Helyeslés hal felöl.) Ismétlem tehát, hogy e kérdésnek megoldására minket minden számba vehető tényező figyelmeztet. És itt nem akarok a politikai szempontokról szólani, mert ezeket a t. pénzügyminister úr, midőn a költségvetést beterjesztette, maga is megemlítette; én azokhoz csak annyit fűzök a magam részéről, hogy rendkívül csodálkozom azon, hogy a döntő tényezők és ezek közt maga a törvényhozás is ezen kérdésnek sürgős megoldására éppen politikai szempontból nagyobb súlyt nem helyez. Mert ne adja Isten, hogy valami complicatiok fejlődjenek ki a monarchia életében, de az egyszer bizonyos, hogy ha a monarchia akarata ellenére ilyenekbe sodortatnék, a valuta rendezetlensége nemcsak egy viselendő háború eredményét koczkáztatná, de rendezetlen valuta mellett egy háború után, bármiként végződjék is az, a közgazdasági élet könnyen összeroskadhatna. {Igaz! Úgy van! bal felöl.) Azonban felemlítem^ t. képviselőház — bár nem actualis a dolog, de actuaKssá válhatik — magát az osztrák-magyar bank actáját, a mely nem nyújt elegendő gazdasági biztosítékot azon calamitásokkal szemben, melyek a pénz menynyisége tekintetében koronkiiit felmerülnek. — Hiszen csak a múlt őszszel láttuk és tapasztaltuk, hogy az osztrák-magyar bank kénytelen volt alapszabályainak 84. czikkét igénybe venni és nagyobb összegű adóköteles pénzjegyeket kibocsátani, azért, hogy a hiteligényeknek eleget tehessen ; történt pedig ez akkor, midőn a közgazdasági téren sem nagyobb fellendülésnek jelei nem mutatkoztak, sem pedig valami egészségtelen speculationak káros következményeivel 26*